Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-08-30 / 35. szám

1896 augusztus Ifi. PÁPAI KÖZLÖNY 5. Ennek elhangzása után Braunstein Markusz egyleti elnök a diszgyülésen megjelent vendégeket üdvözölve, az ülést megnyitottnak mondja ki és felkéri a tiikárt jelentésének felolvasására. ' Nuszbaum József titkár az egylet választmányának a milleniumi ünnepély megtartására vonatkozó határozatát és az általa ezen alkalomra irt egyleti monográfiát olvassa fel, mely osztatlan tetszéssel fogadtatott. Ezután elnök felkérésére dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő az emelvényre iépett s az összes megjelenteket magával ragadó hazafias szellemű remek szónoklatot, tartott, melyet a jelenvoltak feszült figyelemmel hallgatták meg és viharos tetszés nyilvánítással és éljenzéssel meg megszakítottak. A népszerű képviselő az ünneplő egyesületnek jelszavát, a felebaráti szeretetet vette beszéde témájául s beszéde elején a felebaráti szeretet örök szép princípiumának jelentősegét fejtegette, mely többet tett eddig is és többet segít most is a szegényeknek és betegségnek — az emberiség e két öröknyavalyáiának — orvoslására, mint akármiféle nemzetgazdasági rendszer, vagy bármiféle uj, tetszelgős politikai pártnak fülbemászó szavai. Sajnos, — mendá többek közt Fenyvessy — hogy ezt a mai kort nem lehet elnevezni a íelebaráti szeretet igaz korának, mert a mai kor a társadalmi osztályok és különböző vallások inkább elkülönítésén, mint 1- özelebb hozásán dolgozik. Mentsége e kornak csak az lehet, hogy a felebaráti szeretetet annyi sok századokon keresztül mindig csak hirdettek, de sohasem gyakuclták. Ismerteti a lelkiismereti szabadság rnsrtyrjainak történetét. Ma is üldözik a katolikus örményeket Krétában, üldözni akarja a sihederek hada a zsidóságot. Tömlócök, rabláncok, máglyák állottak szolgálatában a vallási gyülölsegnek. Ma a civilizáció, amely a legkeményebb sziklákat is megtudja repeszteni, a legkeményebb vasat is fogékony anyaggá Mikor felolvastam a két levelet, a lámpás majd megpukkadt a kaczagástól Buskomorságából ki volt gyógyítva. — Vigyázz 1 a leány visszajön ! súgta a fülembe. A következő pillanatban Juliska előttem állott. Piros arczáján könyek patakozottak és köténye sarkával ugyancsak sűrűn törülgette szemét. — Mit tegyek ? Mit tegyek '? zokogta. A nagysága olyan haragosan kiabált, hogy sitségemben összetévesztettem a borítékokat. A .lancsi levelét az Andris boritékába tettem, Andris meg nem fogja észrevenni a tévedést és én nem fogom őt többé látni! Megesett a szivem e sirö leányzón, de nem tudtam segíteni rajta. A lámpás ur résztvevőén nézett le reá és lángja még halványabban világított. Juliska ujacskájával belenyúlt a számba, de igy nem leheteti kiluizni a levelet. Azután hoss/.u kötőtűvel próbálta kihalászni, de a tű egyszerre csak belém pottyan a szekrénybe és ő csak még hangosabban kezdett sírni. Egyszerre csak az a gondolata támedt, hogy megvárja, a mig kiveszik a szekrényoől a leveleket. Majd rávaszi a postalegényt, hogy adja vissza a szerencsétlen irást. Megnézi, mikor jön el a postakocsi — éjféli tikunkét órakor. tudja forrasztani, a civilizáció meg tudja lágyítani az emberi szivet is. Ma a civilizált ember keztyüt hord és az enervált idegek irtóznak a kinzó kamaráktól. Ma az, aki ellensége a lelkiismereti szabadságnak, aki ellenségi a vallási békének, az nem a testet veti a békóba, hanem a szellemet. Az aljas stílusban megírt szennyröpnatok egész garmadájával árasztják el a hiszékeny, becsületes magyar népet s egyenest forradalmat hirdetnek. Forradalmat a vallási gyülölségségnek, forradalmát a társadalmi iszapnak. Az emberek megitéleseben nem a jellem, nem a kötelesség hü teljesítése, nem a királyhoz, hazához való hűség az irányadó, hanem az, hogy ki hogyan imádja Istenét. Nem a közős zászlót nézik, hanem az uniiormist, amelyben a zászlóért harcolunk. Nem a közös oltárhoz — a felebaráti szeretet oltárához — hívnak áldozni, hanem a vallási gyűlölködés csatamezejére. Minden bajt, nyomort az állami intézményekre, kormányra a szabadelvüségre fognak, csakhogy a szellemet tévútra vezessék es saját önző céljaira a kizsákmányolják. De ez nem fog sikerülni. Azért irta alá 0 Felsége a vallás-egyenlőséget, mert tudta, hogy minden templomban egyformán kérik az Isten áldását a királyra és a hazára. A mult hónapban tartott munkácsi milleniumi ünnepen a görög katolikus orosz és a lengyel zsidó együtt énekelte az Isten áldd meg a magyart. Erre a képre mint a vallási béke és a felebaráti szeretet követendő képére utalt Fenyvessy a következőkben : Szerettem volna, ha azok, a kik a vallások és társadalmi osztályok összeférhetetlenségét h.'rdetik, jelen lettek volna azon a szép ünnepen, a melyet pár héttel ezelőtt rendezett Beregvármegye, ott az ország szélen, Gakcia töveben a beszkidi szorosnál, ó hol történelmi hagyományok szerint őseink legelőször tették vo'na be a lábukat e hazába. Szerettem volna, ha látták volna azt a kepet, a melyet mi ott láttunk.. Képét a vallások békéjének, képét a polgártársi egyetertésnek, képet a felebaráti szeretetnek, képét a nemzethez, a hazához való hűséges ragaszkodás közös tudatának. Itt meglátták volna, hogy ezen a földön lakó Ujabb könyvzápor! Kétségbeesésében az ajtómat kezdte ránczigálni. Az i: jde!. és egy rántásra felnyillott. Juliska sit:ve belenyúlt a ketreezbe éá kivette a két levelet. A következő pillanatban felsikoltott. Eegy erős férfikéz súlyosan nezedett vállára. Én és a lámpás ügyel voltunk merülve a nézésbe és a férfiú olyan halk léptekkel jött, hogy észre sem vettük közeleoését. Rendőr volt! — liát gyöngyöm, maga ki akarja fosztani a magyar királyi levélszekrényt ? Kisasszony jöjjön velem a kapitányságra ! A leány hátrafordul és meglepetésében egyideig szótlanul bámul a rendőrre. — Andrisom ! kiáltá végre. — Juliskám ! feleli a rendőr. Juliska az asszonyok éleselmüségével rögtön felismerte a helyzetet, felbontotta az egyik levelet és a rendőr kezébe nyomta : — Magam akartam átadni — monda diadalmas pillantással. Andris a lámpa alá állott és elolvasta. No jól van ! Ez egyszer nem megyünk a kapitánysághoz, de . . . Többet nem láttam. nép báimilyen különböző hitben, vallásban, iskolában, felfogásban, tradícióban Elegyen is nevelve, mégis megtud egymással férni békében és hazaszeretetben, csak ne jöjjön senkisem, ki szentségtelen kezével felakarja dúlni az egvetértesnek e szép közös templomát. Szegény nyomorult viskókból, a melyek meg az ablak luxusát sem ismerik es a melyekben még nemely finnyás állat sem tudna megelni, ilyen viskókból jött elő az ott lakó nép. Görög-katholikus, orosz ruthének es lengyel zsidók. De azért a szegényeknek viskói felett ott lobogott a színes papirosokból összetákolt szegény, szereny kis nemzeti zászló. És eljöttek a gyerekek hosszú sorban összekeverve a ködmen és kattán és egyszerre felhangzik egy égi dal, a gyermekek dala magyar nyelven, magyar ajkkal, magyar szívvel mondva felhangzott a dal nemzetünk esdeklő imája : Isten áldd meg a magyart ! És az Isten — én legalább igy sejtem — és ez az egy Isten, a kit mi magyarok Istenenek nevezünk, bizonyára áldólag nyújtotta ki kezét a nemzet felé és oda szólt az őt dicsőítő, az őt kisérő angyalok és cherubok égi karához: »Szüntessetek be egy percre énekteket, egy sokat hányatott földön gyermekek imádkoznak. Ez az ima, az ö imájuk tetszik nekem, hadd hallgassam.* Igazán szivet facsaró fenséges látvány volt ez, a it még fokozott becsben az, mikor az öreg aggastyánok, kiknek hnmlokára a szenvedés és nyomorúság mély barázdákat vont, elkezdtek könnyezni, a mikor a dal tovább igy zsólt: „»Megbünhődte már e nép a multat s jövendőt.« Saját fajuknak sorsa juttatta-e eszökbe, vagy a közös hazáé, ki tudná megmondani ? Mi, a kik ott voltunk, megyéknek, az ország kepviselői, mi csak azt éreztük, hogy összeszorítja a szivünket egyfelől a bánat érzése, hogy ennyi nyomort kell látnunk, de másfelől az öröm érzete, hogy a rideg éjszakon, a hideg hó alatt hogyan tud tenyészni, virágozni a felebarati szeretet és hazához való hűségnek szűzi virága ? Ez a kep jusson eszükbe azoknak, kik a vallási béke feldúlói, hogy kijózanodjanak, s ez a kép jusson eszökbe azoknak, kik a vallási beke hirdetői, hogy a jövő küzdelmere felbátorodjanak. Fenyvessy beszédet következőkép végzé: Ünneplő egyletünk pedig haladjon tovább a 27 évvel ezelőtt megkezdett nemes utján. Legyen ez egyletnél és a vele rokonegyleteknél minél kevesebb a sajgó seb, mit behegeszteni, minél kevesebb a fájdalmas könny, mit felszáritaniok kell, de minél több az áldás azok működésen, a kik átérezik, hogy kell lenni az emberi életben egy kapocsnak, mely az embert az emberherhez fűzi; kell lenni <?gy eszmenek, mely nem frizis, nem földi termés, hanem az égnek szülöttje ; egy eszmének, egy szent princípiumnak, mely az emberiségnek mintha jöltevője volt és mintha dicsősége lesz, és ez a — felebaráti szeretet. Ennek a szeretetnek napja keljen fel hazánk egére a második ezredév hajnalan s ennek a napnak áldást hozö sugarai áraszszák be ezt a hazát, a melynek egyetértő boldogságáért, társadalmát fenntartó békéjéért, jövő dicsősségaert hadd epedezzen minden templomban buzgó imádság ezerek és ezrek ajakán. A rendkívüli hatást előidézett ünnepi beszéd után és a szűnni nem akaró éljenzés és taps csillapultával Fischer Adolf tiszteletbeli tag indítványára a diszgyülés jegyzőkönyvi hálás köszönetet szavaz Fenyvessy orsz. képviselőnek az ünnepi beszéd megtartásáért és egyhangúlag általános éljenzés mellet;