Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-08-23 / 34. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1896. augusztus 23, 31. szám. I \ .tl I l L 0 \ V Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Egy aktuális kérdés. A város jövő évi költségirányzata — mint emiitettük — már kész s azt Pápa város képviselőtestülete már a jövö hó közepe táján kitűzendő képviselőtestületi közgyűlésen veszi tárgyalás alá. Nem akarunk jelenleg a költségirányzat részleteibe bocsájtkozni s nem is azért szólunk fel, de igenis kötelességünknek ismerjük a városi képviselőket erre felhivni. Tesszük ezt azért, mert a tapasztalat azt bizonyította eddigelé, hogy ép ezen fontos kérdésnél a képviselők a legnagyobb indolenciát tanúsítják. Pedig ez volt és ha igy folytatják, ez lesz őrökké veszedelme városunknak. Marad minden a régiben. Azaz dehogy marad, a városi pótlék évről-évre szaporodik és ma már ott vagyunk, hogy a jövö évi költségirányzatba 53'8% van pótadóként feltüntetve. Lamentálunk, sopánkodunk, hogy ez már tűrhetetlen, de azért nem teszünk ez érdemben semmit, hanem összetett kezekkel s nyitott szájjal várjuk továbbra is a sült galambot. Ha igy folytatjuk, akkor elérjük azt, hogy olyan elvek és eszmék fognak kerülni felszínre, melyek épen homlokegyenest fognak ellenkezni városunk felfogásával, gondolkozási módjával és akaratával. Hogy ez igy van s igy lesz, arról már több adta alkalommal meggyőződhettünk és igy okulhatnánk is. Halljuk hangoztatni, hogy ezen 53*8% pótadó kivetését körülbelül 6%-al apasztani lehetne, s hogy a költségvetés elkészítésénél kisebb-nagyobb hiányok észlelhetők, de mindennek dacára a legcsekélyebb érdeklődést nem tapasztalunk, mely arra hagyna következtetni, hogy a költségvetésben felvett többlet a minimumra degredáltassék. Tanácstalanul állunk és nincs ki segítene ezen. Azok kik segíthetnének ezen, nem törődnek a város ügyeivel, nem jelennek meg a gyűléseken, pedig hát az ö bőrüket is érinti a pótadó emelés. Foly ugyan a panasz, az elégedetlenség, hangoztatják a szavukat, de nem ott ahol kellene a tanácsteremben, hanem a kaszinó termeiben. A jövö évi költségvetés olyan fontos aktus városunk jövőjére nézve, mely a városi képviselők kötelesség teljesítését a legnagyobb mértékben hivje fel. Itt az alkalom, tegye meg a képviselőtestület kötelességét. Vannak városunknak elég képviselői, kik ez ügyben felszólalhatnának, csak akarat kell hozzá. Élénk emlékezetünkben van a mult évi költségirányzat letárgyalása. A szó szoros értelmében le lett darálva és a képviselők csupán az „Áment" mondták rá az egész tételekre. Ilyen módon történt meg a tavalyi költségirányzat letárgyalása. Pedig hogy ez nem jól van igy, mutatja ezt az idei költségvetés. Mindenre költekezünk, csak ami legszükségesebb az nekünk — Hekuba. Nem vádképen mondjuk, nem is a támadás hangját használjuk, csakis a város iránt érzett őszinte jóindulat Beilol} ecjy s^ol^z le<árvyr®l. Méh a&emü dj.f'p, t>z>okc fio iá nu 9ltoH?an.'f! én oafamit ÍI fieSunnett engedje nt aj fiait. Szomjai vacjijofi 5 et a fiatom Od ani a s:.oinjamat . . . esetibe a&tán . . . a&táu . . (Boófíofja 1 uecj aj fiamat ! II. oHVfi s&emii í>&c'p s&őfie fánij 5tlon3anefi én ^ijet Jfoa íj m léyed ofijan fii ven clqa&án $z>eve\leh ! öUt mon3anam, a*, enijem <fl $t\ved a33 néném a:, enijém — s&őfie fántj ^Ifijij ó tie3 téyen. 111. £)tem 3afofoft aofta tő 662 díéft MMuii 5-&ep süöfie iánxitót, tec 9um Safofofi iofia tö&&é jövő tőt Gof3oijxn^zóC. az- a fm fán tco posocjáa memj az• a dftcp aszott c Híd lann ecsfic felt ! Az álmos Adolf. Az az Adolf, a kiről itt szó lesz, az inasunk volt. Halavány arcú, vézna legény, vörös szemekkel és semmit mondó tekintettel. Szorgalmas a csodálatosságig és szörnyen álinos. Mikor először állított be hozzánk s a bizonyítványait megmutatta, el voltunk ragadtatva. Soha se olvastam olyan bizonyítványokat, mint az övéi voltak. Legutóbb is két évig szolgált egy helyen.A gazdája majdnem hogy költői elragadatással irta meg véleményét a szorgalmáról, meg a becsületességéről. Nem ö mondott föl neki, nem ö küld te el; Adolf maga kívánkozott a helycserére, mert tapasztalatokat akart gyűjteni. Mondani sem kell, hogy készségesen, örömmel alkalmaztuk. Ragyogva tisztán állított be bontban reggeli hat órakor, anélkül, hogy parancsot várt volna, nekiesett a szalonnak s olyan tisztogást vitt végbe, a milyenről fogalmunk sem volt soha. Aranyat lehetett volna igérni— és pedig minden kockáztatás nélkül — minden egyes porszemért. A parkett épen olyan tisztán mutatott vissza mindent, mint a tükör. A reggeli alkalmával meglepően ki volt nyalva s nesztelenül, valami bámulatos ügyességgel szolgált föl. A legelső báli gigerlinek nem volt a keztyüje olyan fehér mint az övé. Hanem, a mint parancsra várva, ott állt a hátam mögött : állva elaludt. Az egyik leányom vette észre és nyomban figyelmeztetett rá. lie kell vallanom, hogy különös egy legény volt, a mint peckesen állt és aludt. A feje meg-megbillent, a teste megmegrándult, de csak könnyedén és pillanatra. De a legelső szóra, a legelső mozdulatra fölébredt s nem látszott rajta az a zavarodás, az az összerezzenés, az a buta tekintet, a mivel az álmukból fölriasztott emberek szoktak birni. Épen ugy elvégezte a dolgát, mintha ébren lett volna s minden figyelmét a kiszolgálásra összpontosítja. Meg kell itt jegyeznem, hogy orvos vagyok. Nem közönséges, sablonos orvos, aki elvégzi a rendelését és legjobb lelkiismerete szerint szállít a másvilágra. Nem ilyen vagyok. Szeretem a különös eseteket. Megfigyelni, megírni s odaállani a tudós világ elé. Hogy ime, tisztelt tudós világ itt van egy érdekes eset. Én jöttem rá, és figyeltem meg s én vontam le belőle a hasznot adó eredményt. Az Adolf megjelenése előtt épen egy nem mindennapi esettel foglalkoztam, de csak elméletileg. A Dickens regényeinek egyi-