Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-08-02 / 31. szám

VI. évfolyam. Pápn, 1896- augusztus 2, 31. szám. P A \ ifi I Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egcsz évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Képviselőválasztás előtt. Még azt sem tudjuk biztosan, hogy mikor lesznek a képviselőválasztások, már a választási mozgalmak hetek óta tartanak. Politikai lap nem levén, a mozgalmakkal, pártgyülekezetekkel politikai szempontból nem foglalkozhatunk. Van azonban jogunk ahhoz, hogy a közelgő választassal varosunk szempontjából foglalkozzunk és ezt városunk jólfelfogott érdekében tesszük is. Tagadhatatlanul igaz, hogy a képviselőválasztásoknál valamely város, vagy választókerület választóinak politikai meggyőződése nyer a többség választói jogainak gyakorlása által kifejezést. Innen van, hogy a sok választó csupán politikai, pártállási szempontból mérlegeli a valasztás nagy horderejét. Mi a választással ezen oldalról, miként már jeleztük, nem foglalkozhatunk, de azt bátran kimondjuk, hogy a képviselőválasztás, eltekintve a választók pártállásától, a választó város és kerület összes polgárságának érdekeire jelentékeny, olykor döntő befolyással van. A választó és a nem választó, de a közügyek révén érdekelt polgárság, a képviselő megbízatásának teljesítését nem abban látja csupán, hogy a képviselő választóinak politikai meggyőződését tolmácsolja a képviselőházban, hanem abban is, hogy választóinak magán, de jogos érdekeit a házon kivül is támogassa. Vegyük például Pápa varosát, mely oda van utalva, hogy képviselője nemcsak a választók többségének politikai meggyőződését juttassa kifejezésre, hanem a város ügyeinek ott, a hol kell, legyen támasza, közbenjárója. A képviselő, ha befolyást tud szerezni, tartozzék bármely politikai párthoz, megbizó városa, vagy kerülete érdekében sokat tehet. Van rá sok eset, hogy a mit városok, egyesek sok utánjárás mellett sem érhetnek el, egy ügyes, befolyásos, tekintélyes képviselő azt kiviheti. Gyákran halljuk említeni, hogy városunk elöljárósága küldöttsége a fővárosban jár, hogy most ilyen, majd amolyan, de mindig fontos ügyeinek elömozditásárt fáradozzék. Az ilyen küldetés, sok pénzébe kerül a városnak s nincs kizárva, hogy a sok költség és fáradság nem jár kellő ered, ménnyel; de ha van nekünk befolyásos, a körülményekkel és intéző körökkel ismerős képviselőnk a küldöttségek járatása nélkül is célt érhet. Eme fejlődő városunk életében sok fontos ügy fordul elő, melyeket csak hathatós támogató segélyével lehet keresztül vinni. Erre pedig legalkalmasabb egy befolyásos képviselő, a ki a választásoknál nem tesz teljesülhetlen Ígéreteket, de a választás megtörténté után ismeri, tudja és akarja teljesíteni azon kötelességét, mely reá vár a képviselőházba és azon kivül. Olyan képviselőt tehát, aki egyúttal városunk polgára is, ki tehát ösmeri városunk ügyes bajos dolgát és polgártársainak magán jogos érdekeit és viszont öt is ösmerik tekintélyes befolyásáról a város polgárai. Az ilyen képviselő, nem hivatalból szereti a várost, hanem meggyőződésből s ezért tehet is legtöbbet ugy városunkért, mint az egyes polgárokért. A követválasztásnak Pápa városára nézve kiváló fontosságáról igen sokat tudnánk irni, de nem akarjuk ezt tenni, hiszen a már eddig elmondottakból is minden okos ember elhiheti azt, mig városunk álapostolaival, a tudákosok seregével szemben bárNapsugaras felhők. Dorogi Kálmán nem udvarolgatott hónapokig. Másodszor volt Tatáréknál, mikor megkérdezte Mariskától, hogy akar-e a felesége lenni ? A leány netn sütötte le a szemét, el se pirult. Tudta, hogy ez következik az éjjeli zene meg a fózsabokréta után. A többiek is hasonlóképp cselekedtek. Dorogi előtt már négyen ugyanezt kérdezték Tat; ir Mariskától ünnepélyes arczczal. A leány még gondolkodási időt sem kért, szakított előbbi szokásával. Hirtelen, be sem várva, hogy Dorogi a kérdést valamelyes banális frázissal bövitse, oda fordult a fiatal ember felé, rávetette nagy szürke szemét s azt kérdezte tőle : — Kálmán, szeret maga engem ? — Azt hiszem, hogy megszeretjük egymást! — felelte Dorogi. — Jól van, a felesége leszek. A mama már mondta, hogy maga is megkéri a kezemet. Végre is nem maradhalok vén leány. Aztán meg maga tetszik nekem. Ugy-e mindig smoking kabátban fog járni ? Kálmán csendesen mosolygott. A leány czinizmusa nem bántotta. Szerette a leányt, csak hogy nem merte még bevallani, mert attól félt, hogy érzelgössé lesz s akkor Tatár Mariska kineveti. — Smokingban ? Ugyan mit gondol, hiszen a béresek kinevetnek, ha ilyen ruhában járok közöttük. A városban jó ez a kabát, de a tanyára nem való, oda nagyon úrias. Aztán mindketten elkezdtek nevetni. Nem tudták ugyan hogy miért, csak nevettek. Mikor Tatámé belépett a szobába, Dorogi meg Mariska szorosan egymáshoz simulva néztek az ablakon keresztül az utczára. — Mama, Kálmán megkérte a kezemet, hiszen tudod. Tatámé ugy tett, mintha semmit sem tudott volna. — Abból semmi sem lesz, nem adlak még férjhez, hogy én egészen egyedül maradjak, évődött a mama. A leánynak azonban nem volt kedve tréfálni. — Ugyan mama, mire való már ez 1 Jól tudod te azt, hogy Kálmán felesége leszek. Az lett. Csak három hétig volt menyasszony. Ez idő alatt kétszer jártak Pesten ; először a kelengye miatt, másodszor meg a bútorokat rendelték meg. Mikor a fiatal asszonynyal befordult a hintó a kastély elé, öreg este volt. A béresek feleségestől, gyerekestől álltak a kastély előtt, lobogó fáklyafény mellett s ugy várták a nagyságás asszonyt. Mind egyszerre akarta megcsókolni a kezét, de az asszonyka idegesen rántotta a karját jobbra is, balra is, csakhogy hozzá ne férjenek. Odabent a szobában Kálmán kissé hidegen azt mondta neki : — Miért bántotta azt a sok jó embert, hiszen ezek olyan nehezen várták magát, miért nem engedte, hogy megcsókolják * kezét ? Doroginé csak ugy félvállról felelt: — Igen, hogy összegyűrjék a ruhámat. Lesz még módjuk benne, holnap is megtalálnak. Kálmán nem felelt. Mintha vasmarokkal torkát szorították volna, majd mintha ez a fájdalmas érzés lejebb és lejebb szállt volna, egész a szivére.