Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-05-03 / 18. szám

3PÁPAI KÖZLÖNY 1896. MÁJUS 10 városunk a rpolg. leányiskola telkéül, de nem tagadja, hogy a pedagógia szempontjából maga részéről előnyösebbnek tartaná a Csajthay-féle telket. Az épitéshez megkivánt 12.000 frt, a melynél más városok jóval többet ajánlanak fel, midőn megszavaztatni kéri, másrészről tekintve városunknak más oldalról is történt rr.egterheltetését és főleg azért, hogy az uj állami tanítóképezde felépitésere feltétlenül szükséges hozzájárulást Pápa városa annnál megnyugtatóbban felajánlhassa — kijelentette, hogy elengedi az eddig mindenütt és Pápán is megkövetelt évi tűzifának szállítását. Ez engedélyt, tisztelt Közgyűlés, csak az tudja leginkább megbecsülni, a ki mint városunk a tapasztalatból tudja, hogy mily temérdek kellemetlenséggel, nehezséggel jár az ilyen évi súlyos uötelezettség teljesítése, a melyet egyfelől igen bajos ellenőrizni, másíelől a tűzifa pazarlást, vagy ^legalább felesleges szállítást majdnem lehetetlen elkerülni. Tisztelettel alulírott bizottság e miatt nagyon termeszetesen a legnagyobb örömmel vette a minister ur Ö Excellentiájának kegyes leengedését, annyival is inkább, mert amint az adatokból meggyőződtünk, az uj iskolának a kormány által kivánt faszükséglete évi 1000 frtra rúgott volna és igy az elért elengedés mintegy 20000 frt tőkének felel meg. Addig is, mig a minister urnák ezen kegyes (s őszintén bevallva, már alig remélt; elengedését annak idejében annak rendje szerint megköszönné városunk, már ezelőtt is alulírott bizottság e tisztelettel irt véleményes jelentésében mély hálával fejezi ki köszönetét Wlassics Gyula minister ö Excellentiájának. 2. A mi pedig a Dunántul részére Pápán felállítani szándékolt uj állami tanitóképezdét illeti, az ehhez való hozzájárulás mérve és aranya iránt kötelességünknek tartjuk a hosszabb felvilágnsitásokat megadni. A tanítóképzés — tisztelt Közgyűlés — a közoktatásügynek azon ága, mely a közoktatási ministeriumnak különben is hiányosan dotált tárcáját mindig nagyobb megtcrheltetessel fenyegeti. E megterhelést egyrészt ezen intézeteknek hosszabb időn át történt mostoha gondozása, másrészt a közel jövőhöz tartozó fontosabb reformok, átala— A korcsmában kedvesem, ha épen tudni akarja. — Ez nem mehet igy tovább ! — Már pedig ez igy fog menni. Még csak az kellene, hogy a feleségem kommandirozza a gamizont. Jó éjt, maga kis liba. Aztán ne zsörtölődjék, mert megharagszom. Becsapta maga után az ajtót, s néhány perez múlva már aludt. Ella nem is gondolt a nyugalomra. Hiszen nem igy képzete ő ezt a házasságot. Levelet irt. Nyolcz oldalt irt és sírt tele a panaszával a mamájának. Kérve kérte, hogy vigye el ettől a szörnyetegtől, akit gyűlöl. S ekkor jutott először eszébe a másik ember, akinek most egyszerre adná oda mind a két kezét, ha lehetne. Ekkor gondolt először arra, hogy hátha szenved még ö is. Kétségbeesett türelmetlenséggel várta a mamát. A mama egyedül akart beszélni a vejével. A kivánt magyarázatok elmaradtak, mert a kapitány ur rosszul volt hangolva. Az előző éjjel sokat veszített. A mama csak annyit mondott a beszélgetés után a leányának: — Csomagolj. A válás elkerülhetetlen. Szegény kis asszonyka! Odaborult a mamája karjaiba s keserű könnyeket sirt. Talán á férjét siratta meg; talán Pásztor Jenőt ; talán mind a kettőt. kitások és szervezesek okozzák. A középiskolák számának fokozatos emelése, segélyzése (városunkban levő ev. ref. főiskola uj épületehez is 80.000 frttal járult az állam,) majd az alsóbbfoku népoktatási intézetek szükséges nagy szaporítása és fejlisztese, valamint a különböző szakiskolák felállítása hosszú idő óta oly mértekben vette igénybe a közoktatási kormány tárcáját es budgetjét, hogy ezen ujabb szükségek kielégítése mellett a tanítóképzés ügye kielégítése mellett a tanítóképzés ügye kényszerű mellőzésben részesült. Az arról való gondoskodás peth^; annak idején sem történt a kívánatos mérvben, mikor ezen intézetek felállítását a törvényhozás elrendelte. A kormányra e tekintetben még nagy feladatok várnak, pedig fájdalom, hazánk anyagi eszközei teljesen elégtelenek erre. A tanitóhiány igen nagy az országban, de még nagyobb a tanítói pálya iránt való indolentia. Legkomolyabb baj azonban az, hogy a már fennálló állami tanitóképezdéink is a lehető legsiralmasabb állapotban vannak. És mig egyfelől a tanítók hiánya meghaladja a 8000-et, addig a létező tanitóképezdék befogadási képessége ezzel fordított aranyban áll. A meglevő állami tanitóképezdeket a törvény kívánta állapotba helyezni és a tanítói pályára pedig nagy engedményekkel csalogatni az illetőket, mindez mármár alig fedezhető megterhelésével jár a casszájának. Tanítónő képezdére voltaképen inkább volna szüksége az államnak, mert mig a férfi tanítói pályára kedvezményekkel kell csábítani, addig a nőképezdébe feljutni akaró nőket el kell utasítani a helyhiány miatt. És minthogy a Dunántul már van tanitónőképezde, még pedig Pápa tőszomszédságában, Győrött, — a cultuszkormány a Dunántul íelső részére a hol az egész nagy területen nincs állami tanítóképezde, de a tanitóhiány itt is igen nagy — készséggel, habár nehezen is elhatározta, hogy egy ilyent a Dunántulon felállít. És bár Pápánál jóval nagyobb városok a Dunántul szeretnék ez állami tanitóképezdét maguknak megszereznni, még is a kormány Pápa városát szemelte ki e célra. Nem szabad azonban elfelednünk, t. Közgyűlés, hogy miután a tanítóképzés általános, országos erdekeiről a Dunántul mégis kellően van gondoskodva, hiszen van Csurgón, Csáktornyán állami-, van Sopronban, Pécsett, Felső-Lövőn felekezeti képző intézet, — a pápai tanitóképezdének felállítása tehát első és legfőbb sorban vidéki, megyei, városi, helyi érdekeknek szolgál. Hogyha pedig Pápa városának kulturális és közgazdasági érdekében áll, hogy egy eredményeire nézve oly nagy jelentőségű intézet birtokába jusson mint egy állami praeparandia, — és ha Pápa városa, nem tagadta meg a maga érdekében áldozatkészségét gymnasiumával szemben, — akkor nem kételkedünk, hogy Pápa városa viszonzásul helyi fontos érdekeinek, a kormány részéről tapasztalt kitüntető figyelmének és áldozatkész méltánylásának, a maga részéről is megteszi azon ajánlatot, mely az állam áldozatával elfogadható és mely egyedül lesz képes városunknak újból egy nagyobb culturális tanintézetét biztosítani. Más városok, hogy megkaphassák az állami praeparandiát, a következő hozzájárulásokat ajánlottak fel, mit itt csak példaképen hozunk fel a nélkül, hogy városunk szegénységét egyik másik gazdagabb várossal összehasonlítani akarnók. Temesvár felajánlott telkén kivül 70.000 frtot az épitéshez ; Szabadka telken kivül 95.000 irtot ; NagyBecskerek a ministerinmnál levő közgyűlési határozat szerint 120.000 frtot igér ; Arad városa legújabban telken kivül 30.000 frtot, Kunfélegyháza, mely jóval kisebb Pápánál 50.000 frtot ajánl fel az ott már meglevő képeznének alkalmasabb épületben való elhelyezésére, Orosháza szintén 50.000-et telken kivül. E városok közül különösen figyelemre méltó Arad ajánlata. Itt már van tényleg állami tanítóképezde-, a melyet tehát a kormány nem vihet másüvé, annyival is inkább, mert ott egy nemzetiségi román tanítóképezde van s igy egyenesen állami (és nem Arad városi) érdek, hogy az aradi tanítóképezde uj épületének költségeit tisztán az állam viselje. Mégis a kormány kénytelen volt ezen helyzetben is 30.000 frtot kiváni Aradtól. Pápa városának nem volt tanitóképezdéje ; tehát egy egészen uj intézmény létesítéséről van sző, melyet ha a kormány itt felállít, akkor — szintén a hivatalos adaA szakadás megtörtént. Mire Ella hosszú külföldi útjából hazakerült, már a válópör is javában folyt. Fájt neki a válás, de nem a férje miatt, hanem azért a boldogságért, amelyet könnyelműen dobott el magától a csillogó látszatért. III. A biztos győzelem sejtésének jól eső örömsugara villant meg a szép Halmy Ella kék szemeiben, mikor Pásztor Jenőlátogatását jelentette be a szobaleány. Biztos győzelmet remélt, mert tudta, hogy az a mellőzött imádó liü maradt az első szerelme emlékéhez. Csak a haragjától tartott, de azt ki fogja engesztelni mindenáron. Hirtelen ugrott fel a hintaszékéről. — gyorsmi szedte rendbe pongyolájának csipkefodrait s maga ment az érkező elé. Melegen szorította meg a kezét s őszinte örömmel mosolygott a szeme közé. — Jöjjön, jöjjön kedves Jenő, már olyan rég óhajtottam viszontlátni. — Vettem a levelét asszonyom s eljöttem, hogy meghallgassam, amit mondani akar. — Üljön mellém s hagyjon fel a szertartásossággal. Vagy elfeledte talán a keresztnevemet ? Valóban nem is volna csoda, hisz már három hó óta vagyok itthon s ön felém sem néz. — Nem ugy váltunk el egymástól, hogy csak egyszer is gondolhattam volna a közeledésre. Különben ön akarta ugy. Mondja, miért hivott ide ? — Meg akartam mondani önnek, hogy boldogtalan vagyok, hogy bánom azt a szerencsétlen választást, amelyet méltó büntetésemnek tekintek. — Későn jutott eszébe asszonyom ! — Bocsássa meg a történteket, nem voltam az eszemnél akkor. — Csak a szive nem volt helyén s az esze nem az én javamra döntött. Nem csodálom. Nem is neheztelek érte, hiszen merő káprázat volt az egész. Nem is tudom, hogyan merészeltem önre emelni a szemeimet, mert mi is voltam én akkor ? Semmi! Szerény kishivatalnok, akinek senki sem jósolt jövőt. Csak az mentheti vakmerőségemet, hogy nagyon szerettem önt és bíztam önben. Csalódtam. Álom volt, elmúlt, ne is beszéljünk róla. — I)e igen kérem, folytassa, jól esik szelíden feddő hangját hallanom. — Nem a feddés hangja (ÍZ, hanem az őszinteségé, amelylyel egymásnak tartozunk, mert sok kőzünk volt egymáshoz egykor. Bevallom, fájt nekem az ébredés, de azért látni akartain, mint esküszik örök szerelmet másnak. Könnyek csillogtak a szemében az oltár előtt. S nekem jól estek azok a kőny-