Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-05-03 / 18. szám

tok szerint. — 100.000 írtnál többet fog az állam Pápa városában beépíteni, a mihez aztán nagyon természetesen a legkevesebb, mit az állam városunktól kíván, az, hogy az epitéshez (i 35.000 írtra tervezve) legalább 30.000 Írttal járuljon, anynyival inkább, mert ez a hozzájárulás egyszer s mindenkorra szükszéges, mert az intezet fentartasához, mely tetemes költség, a városnak aztán semmivel sem kell járulnia. Összefoglalva az itt felemiitett körülményeket, nyilvánvaló egyfelől, hogy midőn a kormány Pápán egy állami férfi-tanitó-képezdét létesít, első sorban helyi igényeknek kiván eleget tenni; — de nyilvánvaló másfelől az is, hogy mivel a tanítóképzés terén felmerülő szükségeknek szinte elviselhetetlen költségeire való tekintetből az állam először is főleg azon hiányokat köteles pótolni, a melyek a létező praeparandiákban fájdalom a legnagyobb mértékben fenforognak, van nem egy helyen, hogy már már bedőlni készülnek a régi épületek : Az állam Pápa városával szemben nem szabhatja kevesebbre a hozzájárulást azon miniumnál, a melyet az ujabb időkben csak egyetlenegy városnál fogadott el, Aradnál, pedig ott — mint fentebb kimutattuk — nem is egy uj épületről van szó, de a réginek megújítás iról — es melynél nemzet politikai fontos érdekek is azt kívánnák, hogy városi hozzájárulás nélkül építsen az állam tanitóképezdét. Ezen minimum lenne kivételesen városunkra nézve a minister ur végleges elhatározása szerint, a telek mellett 30.000 frtnyi hozzájárulás egyszer s mindenkorra. És végül meg kell meg jegyeznünk, hogy minthogy a végleges elhelyezésül szolgáló épület költségeinek az államkincstárt terhelő része csak 2 — 3 év alatt lesz fedezhető es e szerint az intézet csak 4—5 év múlva lesz egész biztosan megnyitható, a fokozatosan fejlesztendő intézet ideiglenes elhelyezéséről — az ügy érdekében — városunk könnyen gondoskodhatik a légi collegium átadásával, a szükséges iskolaszerekkel ; az állam terhére esvén ezen idő alatt a tanári és szolgaszemélyzet fizetése, a beruházás, felszerelés arányos hozzájárulása. Mindezek után városunk igaz érdekeit lelkiismeretesen szem előtt tartva, a mit, azt hisszük, tisztelettel alulírottakról a t. Közgyűlés bizonyára feltételez a legjobb meggyőződésünk alapján indítványozzuk, hogy tekintve a polgári leányiskolánál elért megtakarítást is, de tekintve főleg egy uj állami praeparandiával szerzendő kultuiális és közgazdasági előnyöket, — szavazza meg városunk a legolcsóbb telek mellett a 30.000 frt hozzájárulást egyszer s mindenkorra és hogy az intézet áldásait habár reszben is, élvezhessük, már az idei tanévre gondoskodjék a város az intézet ideiglenes elhelyezéséről a feutirt értelemben. Megköszönvén a t. Közgyűlésnek bennünk helyzett bizalmát maradunk a t. Közgyűlésnek alázatos szolgái Sült József. Osvald Dániel, dr. Fenyvessy Ferencz. polgármester. Barthalos István. Néger Ágoston ; Dr. Koritschoner Lipól. Dr. Antal Géza. Nem állanak hírlapírói kötelességünk magaslatán ha ezen jelentés értelmi ! szerzőjének Fenyvesy Ferencz dr. orsz. képviselőnek kinek a képviselö| testület jegyzőkönyvi köszönetet szavaj zott, mi is elismeréssel nem adóznánk. A Jókai kör estélyei. 1 ; — 1896. április 25. és 26-án. — A pápai Jókai kör hivatásának megfelelöleg iparkodik minden alkalmar felhasználni arra nézve, hogy társadalmi életünkbe uj életet öntsön és ezen missio teljesítésében fennállása őta már iöbb szép sikereket tud felmutatni Ily missiót, teljesített a mult szombaton és vasárap, a midőn a városi szinházban a kör tagjainak közreműködésével hangversenynyel egybekötött műkedvelői előadásokat rendezett. A műsor igen változatos volt s nyek. Balgaság! Tudom is én, hogyan estek, hiszen közel állottam a tébolyhoz. — Szegény barátom . . . — Agyam szerencsére ép maradt, csak szivem tört össze. Bünhödésnek az is elég volt, mert esak az volt a bűnöm, hogy pályám kezdetén áhítoztam a pályabérre. Bocsássa meg, hogy boszut állottam s felküzdötlern magamat. — Senki sem örült jobban, őszintébben az emelkedésnek, mint én. Ugy örvendtem neki. mintha máskép választottam volna akkor . . . — Köszönöm asszonyom ! Magam is őszintén örültem szerény sikeremnek. De örömöm nem volt teljes, mert nagyon sokat hallót tani a válásáról. Fájt nekem a boldogtalansága, talán jobban fájt, mint a magamé. Egy szerelemben sok két szerencsétlenség. A magamét szívesen elviseltem volna, az ön boldogságáért. — Ön a legnemesebb ember kedves Jenő. — Nem asszonyom ! A különibség közlem és a többi közt csak az. hogy melegebb volt a szivem, s együtt tudok érezni 111a is azzal, kit valaha nagyon szerettem. Rajongó voltam mindig. Egykor önért rajongtam, ma már csak nyilvános pályámon csüggök. — Jenö, édes Jenőm, csak egy biztató szót ! Nem látja mennyire szenvedek s menynyire szeretem még most is ? — Késő már asszonyom. E11 nem biztathatom. mert mindig megtartottam a szavamat. — Hát nem szeret már ? De szeretem. Szeretem azzal a szerelemmel. amely csak velem fog elmúlni. — És még sem nyújt reményt ? — Nem tehetem, mert nem tudnék megbízni önben többé. — De esküszöm . . . — Ne esküdjék, nehogy meg kelljen szegni esküjét. Egész szivet kínáltam önnek egykor ; megvetette, eldobta, összetörte. Én fölszedtem a cserepeit s nem engedem, hogy még azokat is összetörje. Szüksigem van reájuk az élethez, amely csak annak a kebelnek ér valamit, melyben még dobog valami, a melylyel a mások bajai iránt érezni tud. Isten önnel. Pásztor Jenő még egyszer megcsókolta a szép asszony kezét s azután eltávozott, hogy soha többé vissza ne térjen többé hozzá. A szép Halmy Ella kék szeméből kitörtek a könyek s csendesen peregtek le ;irc.zán a pongyolája csipkefodraira. Azok a könnyek a késő bánat s az örökre elvesztett boldogság keserű könnyei voltak. minden számot jelesen, müvé-sziieg adtak elő, ugy hogy az összes közreműködők feltétlenül dicséretet érdemelnek. Rendes körülmények között a műkedvelői előadások alkalmával tudósítói tisztünk csakis azon jelleggel van felruházva s csakis azon minimumra redukálódik, hogy a műkedvelőknek a jótékony cél érdekében hozott működésükért elösmefést szavazzunk hogy őket ezutial buzdítsuk a további működésre. ft jelen alkalommal azonbar. kivételt kell tennünk, mert nem műkedvelőkkel állunk szemben, hanem tulzottság nélkül mondhatjuk a szó szoros értelmében színészi talentumokkal. Mielőtt az estélyek részleteiről beszámolnánk, kötelességünknek tartjuk megemlékezni G á t h y Zoltánról a zenekar karmesteréről, ki fáradhatlan buzgalommal és páratlan kitartással vezeti a zenekart. Dicsérőleg kell továbbá megemlékeznünk Mészáros Károly rendőrkapitányról, ki a műkedvelői "előadások rendezésében aratott fényes sikert. Nem uj ember ő e téren, hisz műkedvelői előadást nélküle nem is képzelhetünk. Az ő műkedvelői gárdája mindig meg állja a helyét. Játékuk most is magas színvonalon állott s a közönség őket szűnni nem akaró tapssal jutalmazta. Miu'án még az »Élőképek« rendezőjének H e r z Dávid rajztanárnak fejezzük ki teljes elismerésünket áttérünk az estélyek részletes referádájára. Első est. A színház nem volt zsuffolásig — mint rendesen — telve, de azért városunk intelligentiája teljes számban volt képviselve s a közreműködők játékát valóságos tapsviharral íogadták és jutalmazták. i\z estély műsorát a Jókai kör zenekara nyitotta meg Rossini »Tankréd« nyitányával. A zenekart Gáthy karmester a szokott szakavatottságával vezette. A közönség a zenekar játékát tappsal jutalmazta. Ezt követte Barthalos Olga magánjelenete, ki Szécsi Ferencz »Bal után« cimü monologját művésziesen adta elő. Barthalos Olga úrhölgy műkedvelői talentumában már több izben gyönyörködtünk, de ez alkalommal bemutatott játékával bebizonyította, hogy nem a műkedvelőt, hanem a színészi talentummal biró művésznőt illette azon tüntető ováció és taps, melyben 'őt, a közönség részesítette. Bájos megjeiemése, kellemes organuma és szerepének tökéletes átérzésével folytonos érdeklődést keltett a közönség , körében. Megjelenése alkalmával tisztelői egy gyönyörű csokorral, a közönség pedig tüntető tapssal fogadták. Hzu'án »Ajánlott levél« cimü egy felvonásos vígjáték került szinre. A vígjáték nem épen könnyen előadható j darab, s igy annál nagyobb dicséret 1 illeti me£ a közreműködőket, kik ösz« szevágó, élvezetes és sikerült előadásban gyönyörködtették közönségünket.