Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-05-03 / 18. szám

tok szerint. — 100.000 írtnál többet fog az állam Pápa városában beépíteni, a mihez az­tán nagyon természetesen a legkevesebb, mit az állam városunktól kíván, az, hogy az epitéshez (i 35.000 írtra tervezve) legalább 30.000 Írttal járuljon, anynyival inkább, mert ez a hozzájárulás egyszer s mindenkorra szükszéges, mert az intezet fentartasához, mely tetemes költség, a városnak aztán sem­mivel sem kell járulnia. Összefoglalva az itt felemiitett körül­ményeket, nyilvánvaló egyfelől, hogy midőn a kormány Pápán egy állami férfi-tanitó-ké­pezdét létesít, első sorban helyi igényeknek kiván eleget tenni; — de nyilvánvaló más­felől az is, hogy mivel a tanítóképzés terén felmerülő szükségeknek szinte elviselhetetlen költségeire való tekintetből az állam először is főleg azon hiányokat köteles pótolni, a melyek a létező praeparandiákban fájdalom a legnagyobb mértékben fenforognak, van nem egy helyen, hogy már már bedőlni ké­szülnek a régi épületek : Az állam Pápa városával szemben nem szabhatja kevesebbre a hozzájárulást azon miniumnál, a melyet az ujabb időkben csak egyetlenegy városnál fogadott el, Aradnál, pedig ott — mint fentebb kimutattuk — nem is egy uj épületről van szó, de a ré­ginek megújítás iról — es melynél nemzet politikai fontos érdekek is azt kívánnák, hogy városi hozzájárulás nélkül építsen az állam tanitóképezdét. Ezen minimum lenne kivételesen váro­sunkra nézve a minister ur végleges elhatá­rozása szerint, a telek mellett 30.000 frtnyi hozzájárulás egyszer s mindenkorra. És végül meg kell meg jegyeznünk, hogy minthogy a végleges elhelyezésül szol­gáló épület költségeinek az államkincstárt terhelő része csak 2 — 3 év alatt lesz fedez­hető es e szerint az intézet csak 4—5 év múlva lesz egész biztosan megnyitható, a fokozatosan fejlesztendő intézet ideiglenes elhelyezéséről — az ügy érdekében — vá­rosunk könnyen gondoskodhatik a légi col­legium átadásával, a szükséges iskolaszerek­kel ; az állam terhére esvén ezen idő alatt a tanári és szolgaszemélyzet fizetése, a be­ruházás, felszerelés arányos hozzájárulása. Mindezek után városunk igaz érdekeit lelkiismeretesen szem előtt tartva, a mit, azt hisszük, tisztelettel alulírottakról a t. Köz­gyűlés bizonyára feltételez a legjobb meg­győződésünk alapján indítványozzuk, hogy tekintve a polgári leányiskolánál elért meg­takarítást is, de tekintve főleg egy uj állami praeparandiával szerzendő kultuiális és köz­gazdasági előnyöket, — szavazza meg vá­rosunk a legolcsóbb telek mellett a 30.000 frt hozzájárulást egyszer s mindenkorra és hogy az intézet áldásait habár reszben is, élvezhessük, már az idei tanévre gondoskod­jék a város az intézet ideiglenes elhelyezé­séről a feutirt értelemben. Megköszönvén a t. Közgyűlésnek ben­nünk helyzett bizalmát maradunk a t. Köz­gyűlésnek alázatos szolgái Sült József. Osvald Dániel, dr. Fenyvessy Ferencz. polgármester. Barthalos István. Néger Ágoston ; Dr. Koritschoner Lipól. Dr. Antal Géza. Nem állanak hírlapírói kötelessé­günk magaslatán ha ezen jelentés értelmi ! szerzőjének Fenyvesy Ferencz dr. orsz. képviselőnek kinek a képviselö­| testület jegyzőkönyvi köszönetet szava­j zott, mi is elismeréssel nem adóznánk. A Jókai kör estélyei. 1 ; — 1896. április 25. és 26-án. — A pápai Jókai kör hivatásának megfelelöleg iparkodik minden alkal­mar felhasználni arra nézve, hogy tár­sadalmi életünkbe uj életet öntsön és ezen missio teljesítésében fennállása őta már iöbb szép sikereket tud fel­mutatni Ily missiót, teljesített a mult szom­baton és vasárap, a midőn a városi szinházban a kör tagjainak közremű­ködésével hangversenynyel egybekötött műkedvelői előadásokat rendezett. A műsor igen változatos volt s nyek. Balgaság! Tudom is én, hogyan estek, hiszen közel állottam a tébolyhoz. — Szegény barátom . . . — Agyam szerencsére ép maradt, csak szivem tört össze. Bünhödésnek az is elég volt, mert esak az volt a bűnöm, hogy pá­lyám kezdetén áhítoztam a pályabérre. Bo­csássa meg, hogy boszut állottam s felküz­dötlern magamat. — Senki sem örült jobban, őszintéb­ben az emelkedésnek, mint én. Ugy örvend­tem neki. mintha máskép választottam volna akkor . . . — Köszönöm asszonyom ! Magam is őszintén örültem szerény sikeremnek. De örö­möm nem volt teljes, mert nagyon sokat hal­lót tani a válásáról. Fájt nekem a boldogta­lansága, talán jobban fájt, mint a magamé. Egy szerelemben sok két szerencsétlenség. A magamét szívesen elviseltem volna, az ön boldogságáért. — Ön a legnemesebb ember kedves Jenő. — Nem asszonyom ! A különibség köz­lem és a többi közt csak az. hogy melegebb volt a szivem, s együtt tudok érezni 111a is azzal, kit valaha nagyon szerettem. Rajongó voltam mindig. Egykor önért rajongtam, ma már csak nyilvános pályámon csüggök. — Jenö, édes Jenőm, csak egy biztató szót ! Nem látja mennyire szenvedek s meny­nyire szeretem még most is ? — Késő már asszonyom. E11 nem biz­tathatom. mert mindig megtartottam a sza­vamat. — Hát nem szeret már ? De szeretem. Szeretem azzal a szere­lemmel. amely csak velem fog elmúlni. — És még sem nyújt reményt ? — Nem tehetem, mert nem tudnék megbízni önben többé. — De esküszöm . . . — Ne esküdjék, nehogy meg kelljen szegni esküjét. Egész szivet kínáltam önnek egykor ; megvetette, eldobta, összetörte. Én fölszedtem a cserepeit s nem engedem, hogy még azokat is összetörje. Szüksigem van reájuk az élethez, amely csak annak a kebel­nek ér valamit, melyben még dobog valami, a melylyel a mások bajai iránt érezni tud. Isten önnel. Pásztor Jenő még egyszer megcsókolta a szép asszony kezét s azután eltávozott, hogy soha többé vissza ne térjen többé hozzá. A szép Halmy Ella kék szeméből ki­törtek a könyek s csendesen peregtek le ;ir­c.zán a pongyolája csipkefodraira. Azok a könnyek a késő bánat s az örökre elvesztett boldogság keserű könnyei voltak. minden számot jelesen, müvé-sziieg ad­tak elő, ugy hogy az összes közremű­ködők feltétlenül dicséretet érdemelnek. Rendes körülmények között a mű­kedvelői előadások alkalmával tudósítói tisztünk csakis azon jelleggel van fel­ruházva s csakis azon minimumra re­dukálódik, hogy a műkedvelőknek a jótékony cél érdekében hozott műkö­désükért elösmefést szavazzunk hogy őket ezutial buzdítsuk a további mű­ködésre. ft jelen alkalommal azonbar. kivételt kell tennünk, mert nem műked­velőkkel állunk szemben, hanem tul­zottság nélkül mondhatjuk a szó szo­ros értelmében színészi talentumokkal. Mielőtt az estélyek részleteiről be­számolnánk, kötelességünknek tartjuk megemlékezni G á t h y Zoltánról a zenekar karmesteréről, ki fáradhatlan buzgalommal és páratlan kitartással ve­zeti a zenekart. Dicsérőleg kell továbbá megemlé­keznünk Mészáros Károly rendőr­kapitányról, ki a műkedvelői "előadások rendezésében aratott fényes sikert. Nem uj ember ő e téren, hisz műkedvelői előadást nélküle nem is képzelhetünk. Az ő műkedvelői gárdája mindig meg állja a helyét. Játékuk most is magas színvonalon állott s a közönség őket szűnni nem akaró tapssal jutalmazta. Miu'án még az »Élőképek« ren­dezőjének H e r z Dávid rajztanárnak fejezzük ki teljes elismerésünket átté­rünk az estélyek részletes referádájára. Első est. A színház nem volt zsuffolásig — mint rendesen — telve, de azért váro­sunk intelligentiája teljes számban volt képviselve s a közreműködők játékát valóságos tapsviharral íogadták és ju­talmazták. i\z estély műsorát a Jókai kör zenekara nyitotta meg Rossini »Tank­réd« nyitányával. A zenekart Gáthy karmester a szokott szakavatottságával vezette. A közönség a zenekar játékát tappsal jutalmazta. Ezt követte Barthalos Olga magánjelenete, ki Szécsi Ferencz »Bal után« cimü monologját művésziesen adta elő. Barthalos Olga úrhölgy mű­kedvelői talentumában már több izben gyönyörködtünk, de ez alkalommal be­mutatott játékával bebizonyította, hogy nem a műkedvelőt, hanem a színészi talentummal biró művésznőt illette azon tüntető ováció és taps, melyben 'őt, a közönség részesítette. Bájos megjeie­mése, kellemes organuma és szerepé­nek tökéletes átérzésével folytonos ér­deklődést keltett a közönség , körében. Megjelenése alkalmával tisztelői egy gyönyörű csokorral, a közönség pedig tüntető tapssal fogadták. Hzu'án »Ajánlott levél« cimü egy felvonásos vígjáték került szinre. A vígjáték nem épen könnyen előadható j darab, s igy annál nagyobb dicséret 1 illeti me£ a közreműködőket, kik ösz­« szevágó, élvezetes és sikerült előadás­ban gyönyörködtették közönségünket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom