Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-02-24 / 9. szám

PÁPAI KÖZLÖNY. 1895. FEBRUIR 24. A pápai takarékpénztár. Még csak nemrég foglalkoztunk a pápai takarékpénztárral abból az alkalomból, midőn az orsz. ezredéves kiállításra beküldött millenáris statistikájáról megemlékeztünk s most ujolag megragadjuk az alkalmat, hogy a vidéki pénzintézetek e nesztorának hozzánk beküldött évi mérlegéről jelentést tegyünk. A pápai takarékpénztár ez évben a 32-ik üzleti zárszámadását bocsájtotta közre, melyből a lefolyt évi üzlet hü képéről és eredményéről nyerünk tájékozást. Feleslegesnek tartjuk újból jelezni, hogy mily fontos és jelentékeny szerepet játszik e pénzintézet városunk hiteligényeinek kielégítésében és a tőkegyűjtés előmozdításában, hisz e tekintetben már tisztában lehet városunk minden egyese, kinek alkalma nyílt a pápai takarékpénztárral üzleti összekötetésbe jönni, mi csak kötelességet vélünk teljesíteni akkor, midőn az intézet évi zárszámadását figyelemmel kisérjük s arról megemlékezünk. Figyelemmel kisérve az igazgatóság jelentését azt látjuk, hogy dacára az év legnagyobb részében uralkodott pénzbőségnek, a tiszta jövedelem a mult. évhez képest csak 205 frt 35 kr. apadást mutat. Tekintetbe véve azonban hogy mult évben értékpapírokban 3515 frt 25 kr. lett felvéve nyereség gyanánt, ez idén pedig csak 605 frt az eladott papírok után, és tekintettel arra, hogy a betétek után fizetett és tőkésített kamat 7314 frttal haladja meg a mult évit, azon örvendetes meggyőződést meríthetünk, hogy cz évi mérleg kedvezőbb és a jövedelem, rendkívüli jövedelmeket leszámítva fokozatosan ' emelkedik, a mi egyszersmind azt eredményezi, hogy a tartaléktőke fokozato| san emelkedik. Az igazgatósági jelentésből látjuk továbbá, hogy a tiszta jövedelem 41 078 f-t 69 kr, leszámítva a tartalék tőke 10% és a jutalékokat 8265 trt 3 krt. marad rendelkezésre 32,813 frt 66 kr. A betétek emelkedtek 132.324 frt 59 krral, ingatlan kölcsönök 91.030 frt 57 krral, váltó 50.194 frttal, értékpapírok apadtak 76.411 frt 30 krral, az összes forgalom pedig 9.317.513 frt 43 krt tett ki. Az igazgatóság a 32.813 frt 66 kr. rendelkezésre levő összegből 1270 forintot jótékonycélra, továbbá egy-egy részvény után 60 forint osztalékot, tehát 300 részvény után 18000 forintot, külön takarékalapra 12000 forintot s ez évre maradvány kép 243 frt 66 krt. javasol. Ha a közgyűlés az igazgatóság ezen javaslatát elfogadja, ugy az intézet jeleidegi vagyona 202.1ő'2 frt 29 krt tesz ki. Ez oly eredmény, mely nem szorul dicséretre. Egy tekintet az intézet üzleti kimutatására meggyőzheti még a laikust is arról a nagy jelentőségről és kiváló befolyásról, melyet az intézet közgazdasági életünk minden ágazatára 00 o lenditőleg gyakorol. A pénzpiac helyzetéhez képest a pápai takarékpénztár elég jutányos feltételek mellett gondoskodik a hiteligények kielégítéséről, a mi különben elég bizonyíték arra, hogy nemcsak városunk és megyénk, de a szomszédos vármegyék, Győr, Vas, Zaia, Somogy sőt Fejérmegye birtokosai is felkeresik e pénzintézetet amortisationális kölcsönök kötésére. Ezt máskülönben a tisztessé* 2. Örömmel üdvözöljük tehát a »Pápa városi és vidéki takarékpénztár azon részvényeséit, kik felfogva a helyzet signaturáját minden befolyásukat érvényesíteni akarják, hogy ezen »Hitelszövetkezet« létesüljön, s ezáltal városunkban egy rég óhajtott, de elaludt eszme, testet öltsön. Ne hagyják magukat egyesek által félrevezetettni, és lebeszéltettni, hanem fogjanak hozzá öntudatosan, erélylyel, mert csakis ily eszközök mellett foghatnak célt érni. Nagy feladat vár ezen uj intézményre és reméljük, hogy létező pénzintézeteink ebben nem a concurrens vállalatot, hanem gazdasági életünk egy ujabb factorát látják, mely hivatva lesz a többi pénzintézetekkel karöltve a hozzáfűzött reményeket megvalósítani. Előre tehát, tettre íel, oly intézmény megvalósítására, melynek alapjai a valódi jólét és virágzás elvein nyugosznak. Ne csak szóval, mely gyorsan elröpül, de maradandó tetekkel is mutassuk meg, hogy városunk anyagi érdekét szivünkön viseljük. Hisszük és reméljük, hogy ezen ujabbí mozgalom vezetői áthatva ezen fontos missio által karöltve fognak haladni a cél megvalósítására és városunk nemsokára egy oly intézménnyel lesz gazdagabb, mely eddigelé el lett hanyagolva, s melynek célja városunkban a jólét emelése. Csak akarni kell, a siker elmaradhatlan ! Pollatsek Frigyes. — Jöjjön, nagyságos asszony ! Elindult az asszonynyal. Látta, hogy a kisérő még ott áll az aszfalt közepén. — Hát maga mit áll ott, üzletet akar feltörni ? Mindjárt bekísérem ! Mordult rá gorombán, ugy hogy az ijedten ment tovább. Az asszony a rendőrrel ment haza. Sirva fogadta otthon az anyja, ki csak nyögve mondogatta — könnyeit törölgetve : — Az a gonosz ember ! hát mit tett, hogy elhagytad ? Matild elrestelette magat. Nem szólott semmit. Nevetségesnek tünt fel most előtte az esti jelenet. A férfinak a teje fáj, délután még a klubba sem ment, Ő pedig este valami hangversenyre akart menni. A barátnői igy mondták neki azelőtt való nap 1 — Egy éves asszony vagy és követelhetsz annyit a férjedtől. És ő hiába sirt, hiába tépte magáról a ruhát, a férfi nem akart menni a konczertre. Ő akkor ott hagyta. Másnap hazahozta két hordár a ruháját. Az ottani köntösenek a zsebeben ott találta az ura névjegyét / »Matild, ha akar Velem beszélni irjon. En ott leszek mindenütt ha parancsolja, Sándor.« Matild pedig nem irt. Minek ? Teljesen fölöslegesnek tartotta. Sokat sirt és akkor lett meggyőződésévé, hogyha az ura szeretne, akkor eljönne érte, De Sándor nem szereti ! Régen észreCC2 vette már, hogy elhidegült tőle. Hogy így vissza gondolt a lepergett egy esztendőre, mit együtt töltöttek, vád-vádra halmozódott a férjére. — Soha sem szeretett ! tört ki belőle, ha éjjelenkint álmatlanul feküdt ágyában es sirt, a párnájába temetve arczát, soha sem ! Elvett, hogy legyen neki valakije, aki vénségére ápolgassa. Igy olvasta ezt mindig a férfiakról, hogy azok lelketlenek egytől-egyik. Egy napon aztan, mikor az anyjaval az utczán sétált, a férjét megpillantotta a túlsó oldalon. Kopott felöltő volt rajta és a czílindere mélyen a homlokára volt húzva. Lomhán lepkedett előre, szinte csak vonogatta egyik lábát a másik után. Matild bizonyos kárörömmel nézett rá. — Elment a feleség ! — gondolta. Aztan az anyjával elsétáltak a régi lakásuk felé : Az ablakokon a táblák be voltak téve. Olyan csendes, kihalt volt az egész lakás. A házmesterhez mentek és azzal nézték körül e lakást. A házmester furcsán mosolygott, mikor meglátta az eltűnt asszonyt. Sietve dobta le a kezebői a czipőt, mit épen foldozgatott. — Hát vissza tetszett jönni ? —* Hála Istennek J A nagyságos ur már majd agyonbúsulta magát. — Azóta mindig reggel jo« haza. Felmentek a lakásba. A három szobában ugy volt meg minden, ahogy ő elhagyta, kopáran nezett ki.. A házmester ahogy észrevette csodál" kozását, mondta ; — A nagyságos ur már onnan elküldte a cselédeket, /izóta nem is takarítottak. Egyszer feljött a feleségem reggel, mert hivta a nagyságos ur, hogy takarítson. Az asszony takarított is, de délután a nagyságos ur avval jött be hozzám, hogy a gyűrűjét adja vissza a feleségem, amit reggel ellopott . . . Nem hallgattak ra. Mathild elmerengve nézte a szoba festői rendetlenségét. — Lásd leányom a garcon-lakások mind ilyenek 1 — mondta az anyja. A fotelben hevert egy sáros félezipö, a parketten egy nagy csomó czigaretta volt. széttaposva. Bizonyára ahogy ejjel hazajött a férje a sötetben gyufa után keresgelve, feldöntötte a czigarette dobozt és abból kihullottak a czigaretták. Az asszony felvett egyet. Ráismert, még ő csinálta a ferjének egy délutánon, mikor együtt ültek a szobában. Az ember a díványon feküdt és az ő ölébe hajtotta a fejét. Elaludt és nem akarta megzavarni, akkor csinálta ezeket a czigarettakat* Nagyon rendetlen volt a szoba. Az iróasztalon egy piszkos gallér feküdt, a gomb*lyuka kitépve fityegett. Ideges a ferje mióta elhagyta, A gallér alatt valami fonnyadt vi-^