Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-02-24 / 9. szám

1895- FEBRUÁP 24. PAPAI KÖZLÖNY 3 ges üzleti verseny eredményének kell betudnunk. De nemcsak az üzletük kezelési módja és annak eredménye, de azon körülmény is, hogy minden alkalommal, a hol kulturális és jótékonycélok segélyezésére van szükség, ott első sorban példakép a pápai takarékpénztárt találjuk, ez is dicséretre méltó cselekménynek számitható be. Hogy a pápai takarékpénztár ily fényes eredményű zárszámadással fogadja a részvényeseket, nagy érdem illeti meg e tekintetben első sorban Hanauer Béla elnök és Bermüller Alajos alelnököt, ugyszinte a kezelési hivatalnokokat, kik a rend, pontosság s szigorú ellenőrzés mintaképei, de egyúttal a közönséggel szemben előzékeny és tapintatosak is, s reméljük, hog^ a f. hó 25-ére — holnapra — egybehívott közgyűlés a bizalom és elismerés sportán nyilatkozataival fogják őket kitüntetni. E cikkünkkel egyetemleg a mar lapunkban többször hangoztatott eszmét ujolag a pápai takarékpénztár figyelmébe kell, hogy ajánljuk. Többször hangoz íattuk már, hogy a pápai takarékpénztár üzemét egy oly térre is terjessze ki, mely eddig városunkban é-s megyénkben el van hanyagolva. Ezen üzemkör pedig nem volna más, mint gazdasági és iparvállatok létesítése. Megvalljuk őszintén, hogy a tervezet létesülése nagy örömmel töltene el bennünket. Nem puszta phrasis ez, mert hisz ennek megvalósítása esetén gazdasági életünk számos ága remélhetőleg uj lendületei nyerne. Még a ki viszonyainkat rózsás szinben látja (?) is, az sem mondhatja, hogy iparunk s kereskedelmünk virágzó volna, már pedig ez esetben óriási lendületet nyerne városunk. Nem akarunk e tekintetben az időjósok és próféták szerepére vállal Kőzni, de kétségtelen, és kézzel fogható dolog, hogy minden ily uj intézmény alakitásáuál azzal a megszokott érvvel állanak elő, hogy nincs szükség reá. És ha ez az elv valóban reális és eltogadható volna, ugy ily intézetek nem alakulnának, már pedig tudjuk, hogy ily létesült intézmények mily nagy forgalmat csinálnak és pénzügyi téren nem mindennapi feladatot töltenek be. Ez a mi nézetünk, s reméljük ha nem is most, de az ily pénzintézet szükségességét a jövő lesz hivatva bebizonyítani. Ennek felemlitésével tartozunk hírlapírói kötelességünknek, most már unökön van a sor ezen eszmének esetleg propagandát csinálni. Addig is remélünk s üdvözöljük a pápai takarékpénztár igazgatóságát a 32-ik üzleti zárszámadás íényes eredményéhez ! Devecseri levél. Devecser, 1895. február 20. Karnevál herczeg, Ö Fensége városunkat is szerencséltette magas látogatásával ; miért is a fiatalság folyó hó [6-án tiszteletére két tánczmulatságot rendezett. Az egyik mulatság, melyet városunk értelmi fiatalsága tartott, a »Fekete farkas«-hoz czimzett vendéglő nagy HiiM

Mam

ji

i

mii rág feküdt. Megnezte a virágot. Egy száraz lepréselt rózsa volt. Jól esett neki azt gondolni, mert nem emlékezett rá, hogy valami leánykori édes álomnak egyik fejezetét képezi a száraz rózsa. Talán az ő mellén nyilt ki, aztán elvesztette, a férfi pedig megtalalta és őrizte. Az anyja addig az ágyat nézte. Bjrzaszto kinezese voit annak az ágynak. Az elhagyott férj bizonyára megvetetleniil szokott bele feküdni. A fehér lepedőn sáros lábnyomok látszottak ; emiekei valami borgőzös éjszakának, mikor csak ugy ruhástól dőlt be az ágyba. — Szegény ember, sohajta az őszhaju asszony. A leány fele fordult, ki akkor sietve irt valamit egy szabószámla hátuljára egy törött, karczoló tollal. Ezt irta : »Sándor, holnap délután találkozhatunk barom órakor a mi utczánk sarkán. — Szép voit magától, hogy az arczkepeimet nem tepte össze ; annak nem talaltam a darabjat . . . Mathild.« Kifelé mentek a szobából, a házmester csörgette mögöttük a kulcsokat, hogy ne hallatszék a szivaros-skatulya fedelének a felnyitása, honnan titokban elcsent egy szivart. Az ajtóból még visszafordult az asszony. Visszament az asztalhoz és a papirosvegére apró betűkkel vetette oda ! »Maga igazán kinőtt már a legényembe* rek sorából. Borzasztó lakása van hallja í« . . . Mikor pedig a férfi késő éjszaka azt az irast megtalálta az asztalon, olyan bolond lett egyszerre. Csókolgatta a tekete betűket és egesz éjszaka népdalokat énekelt egy masodemeleti könyvelő nagy bosszúságára. III. De máskép lett minden. . , . Csak ugy lógva haladtak egymás mellett az utczán. Egyik sem akarta »megalázni« magát a másik előtt. — Hát ugy-e válni fogunk ? — kérdé kesőre a férfi. Mathild üres, fénytelen tekintettel bámult bele a sürü ködbe. Kimeresztette a szemeit, de két haszontalan vizcsepp mégis feltörekedett azokba. A ket köny végig futott arczán. Az asszony bosszús lett. Restelte, hogy sif. Egy pillanatra olyan kemény lett a szive. —'. Igen, válni fogunk, tisztelt uram. — Alászolgája ! A férfi mormogott valamit. Ugy állt ott egy helyben, mintha leczövekelték volna. Rémült tekintettel nézte az asszony eltűnő alakját. Nézte, mig a köd összefolyt előtte. — Elment és nem jön vissza, — suttogta bambán. Megfordult. Lomhán kezdett visszafalé menni. Mire visszafordult mind a kettő, már nem láttak mást csak ködöt, mely vigasztalanul komoran borult rá az egész városra. termében játszódott le. Már rég nem látott városunk hölgy közönsége oly szép harmonikus mulatságon, mint ez, hol a társadalmi differencziák oly feltűnően elmosódtak volna, mint épen ezen a tánczvigalmon. A szokott, de helytelen feszességnek még csak árnyéka sem volt látható. A keresetlen jókedv már a mulatság kezdetén felütötte sátorát a vidám fiatalság szép birodalmában, mely nemcsak, hogy nem csökkent, hanem folyton nőtt úgy a kellemes zene, mint a jó italok hatása folytán. A mulatság méltán nevezhető családi estélynek ; mert minden jelenlevőt csak egy közös érzelem foga el - - a vidám, igaz jókedv. Egyesek balga előítélettel voltak — mint mindig — a mulatság kimenetele és sikere felől, de mennyire családiak, midőn minden ajakról csak az önzetlen dicséret és megelégedés — a való igaz hangzott el. A mulatság sok ideig kellemes emlékezetben lesz minden egyes résztvevőnél, melyen nemcsak városunk, hanem a környék szine-java részt vett. Befolyt 101 frt 95 kr. erre kiadás 76 frt 85 kr. volt, igy tehát maradt tiszta jövedelem 25 frt 10 kr

s, mely a »devecseri polgári lövölde« pénztárába, mint a hova szánva volt, már be is utaltatott. Többen felül fizettek és pedig : Artner Ferencz, Baják Gyula, Balogh Ignáczné, Barcza Béla, Beck János, Pamper József, Rák Gyula, Varga István, Weisz Sámuel 1 — 1 frt, Láchmann Ottó, Szűcs Ákos 50—50 krt, Sárközy Antal 15 krt. A jelenvolt, igazán diszes hölgy koszorút levelezőnk a következőkép állítja össze. Asszonyok : Balogh Ignáczné, Barcza Béláné, Bőhm Józsefné, Dufek Elekne, Gasparics Vinczéné, Hoffnagler Peterne, Horváth Antalné, István Józsefné, Kakas Karoly ne (Somlyó-Vásárhely), Krizmanics Jánosne, Lachmann Ottóné (Nagy-Szóllős), Lőhlein Keresztélyne, Nagy Jánosné, Pamper Józsefne (Doba), Puskás Sandorné, Schandi Istvánné, Schwarcz Józsefné, Scheller Eajosne (Tósok-Berénd). Stiaszny Jánosne, Szauer Ignáczné (Somlyó-Vásárhely), Szikora Beiane, Szkicsák Lajosné, Tomozer Peterne, Varga Istvánné (S.-Vásárhely), Weisz Sámuelne V ás ár hely). Leányolc Baják Ilona, Bőhm Fiora> Dufek Ida, Erhardt Nina, Hoffnagler Vilma, Horváth Mariska, Illés Irma (S.- Vásarheiy)> István Mariska, Kakas Margit (S.-Vasarneiyj, Krizmanics Lujza, Nika Roza, Peitl Hermina* Rupert

v Marcsa, Schandi Ilona, Schwarcz Marcsa, Szauer Róza (Szili-Sarkány), Tomozer Tera, Varga Lincsi (S.-Vásárhely). A kedélyes mulatságnak csak a késő reggel vetett végett. Ugyanekkor a »devecseri iparos Ífjuság« is rendezett az »Arany grifif« vendéglőben tánczmulatságot, melyszin^ tén igen jól sikerült. Bevételük körűibe^ lül 75 forint volt, melyből a fennmaradó tiszta jövedelem a devecseri szegény sorsú iskolás gyermekek részére for' ditatik*