Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-02-24 / 9. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. V évfolyam. Pápa, 1895 február 24. — ——• ——— • — ———mmme Előfizetési árak : Egész evre 6 frt. Felevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedeseben. Egy elaludt eszme. Még élénk emlékezetünkben van azon mozgalom, mely városunkkan a mult évben megindittatott a célból, hogy Pápán egy »Hitelszövetkezet« lé­tesüljön, a melynek célja, a kisiparosok és gazdák személyes hitelviszonyainak rendezése lett volna. Az eszme, annak idején nagy lel­kesedéssel fogadtatott, az e célra egy­behívott értekezlet magáévá tette az eszme propagandáját s a részvények aláírására a felhívásokat ki is bocsáj­totta. De mint minden más eszme, ugy ezen eszme is a közöny martaléka lett. Az eszme akkori megpenditője és.az értekezlet megbízottja k ende Ádám dr. helybeli ügyvéd minden lehetőt meg­tett a szövetkezet megvalósítása érdeme­ben, de mind hasztalan volt. Eleinte csak jelentkeztek a részvény aláírók, de ké­sőbb gyérebben és gyei ebben érkeztek ugyanyira, hogy a tervbe vett »Hitel szövetkezet« létesülése a közöny és nemtörődömség folytán dugába dőlt. Hogy dacára mindennek mégis ezen elaludt eszmével foglalkozunk, az annak tudandó be, hogy a legutóbb a »Pápa város és vidéke takarékpénz­tár közgyűlésen ezen eszme szőnyegre került s indítvány tétetett, hogy ezen »Hitelszövetkezet« megvalósítása érde­kében a »Papa város és vidéki taka­rékpénztár lépjen aktióba. Habár a közgyűlés az indítványt nem fogadta el, mindazonáltal nem mondunk le végkép ezen tervbe vett eszme elejtéséről, mivel biztos tudomá­sunk van arról, hogy a részvényesek mindennek dacara ezen terv megvaló­sításán fáradoznak, s legközelebb ez értelemben egy rendkívüli közgyűlés egybehivását fogják szorgalmazni. A közgyűlésen tudvalevőleg Bock István hatarozottan tiltakozott az egye­sülés ellen s ennek következtében lett is elejtve a kérdés, hollott meggyőző­désünk szerint ezen egyesülés, csakis az intézet előnyét vonná maga után. Jóllehet az igazgatónak talán több dolga volna — s ez volt is az inditó ok arra, hogy az eszme ellen liltakoz­zék, de nem ok arra, hogy e miatt a részvényesek elálljanak szándékuktól. 1 la nem akarja Bock igazgató, majd elfogadja azt más igazgató, ki nem lesz oly rövidlátó s be fogja látni, hogy ezen egyesülés által nemcsak a gazdák és kisiparosok személyes hitel­igényeit, hanem a pénzintézet virágzá­sát is előmozditandja. FFI-TO TÁRCA" MM Köd. Az utcza-sarkon találkoztak. Közelben nem volt senki. Az emberek nem szeretnek ilyen apró, szűk utczakban járkálni. Távol gunyasztott egy hordár, a sapkája piros szine elmosódottan látszott at a leszállott sürü ködön. Matild a kis-uteza felöl jött. Sietett s a sietsegben az arcza egészen kipirosodott. A férfi meg ott várt ra. Némán üdvözöltek egymást. A férfi a kezét nyújtotta s az asszony gyöngéden meg­szorította azt, kesöbb kérdi: — Kissé elkestem, ugy-e Sándor ? Sán­dor szarazon szólott : — Maga Matild leg­többször elkesik. Most is ugy tett, mint mindig. Majd megfúltam ebben a borzasztó ködben. Az asszony pirulva hajtotta le a fejet. Némán mentek tovább. A férfi a keztyüjét húzogatta fel, Matild kissé fellibbentette a ruháját. Sáros, nedves volt az aszfalt, a köd szinte csurgott az ereszekről. Az asszony kérdé : — Hát el fogunk válni ? A férfi rendesen intette a fejét. — Azt kell tennünk. Maga is azt hiszi, ugy-e ? ^ -— En is. De azért tovább mentek egymás mel­lett. Sot később a férfi, miután az asszony többször megsiklott a nedves ászfalton, a karját nyújtotta. —- Ha nem sertem Matild ! * Az asszony nem szóilott erre semmit, de a karjat csendesen tette a férfi fele nyúj­tott karjaba. Hallgatva mentek tovább és azon gon­dolkozott mindegyikük, hogy voltakepen miért is jöttek ide. Elfeledte mar mindenik. A köd lomhán, súlyosan borult az utczakra, ilyenkor nem szoktak az emberek a gondolatok felett töp­rengeni. Az asszony egy hónap előtt hazament az anyjához. Jóformán a ruháit sem vitte ma­gúval. Kedves, őszi esteil egy könnyű fejken­dőben futott végig az utczákon, ugy hogy a szembe jövő férfiak szemtelenül állottak elebe es melyen az arczába tekintettek. Tudomásunk szérint Veszprémbsn is van egy ily Hitelszövetkezet, mely­nek müveletét az ottani takarékpénztár végzi, ugyszinte a szomszédos megyék számos városaiban is, melyeknek üdvös és hasznos voltáról az évi mérleg ki­mutatások fényes bizonyítékot szolgál­tatnak. De máskülönben is, miért nézzük mi nyugodtan és ölbevetett kezekkel azt, hogy városunkból évenként több ezrekre menő Összeg küldetik el Kis­Cellbe, Veszprémbe' s más ' városokba az ily Hitelszövetkezetek részére mint heti befizetés, holoit ezen összegeket mi is tudnók gyümölesöztetőleg felhasz­nálni, ha ily Hitelszövetkezettel rendel­keznénk. Hogy mily üdvös és hasznos kis­iparosaink .kereskedőink és gazdáinknak egy ily »Hitelszövetkezete létesítése, azt már feleslegesnek tartjuk ez alka­lommal hangoztatni, hisz ezt már annak idején, az eszme megpenditése alkalmá­ból, megtettük és elmondottuk­4 az indo­kokat, melyek a »Hitelszövetkezet« szük­ségességét hangsúlyozzák. Ezek után most mar csak a józan ész hiányának tudnók be azt, ha valaki ennek meg­valósítása ellen , szót emelne vagy aka­dályokat gördítene. Egyik meg is kérdé : -— Hogy hívnak, kincsem ? Akkor ő reszketve futott tovább. A férfi követte és bizonyára ugy gondolkozott, hógy most csalogatja a kincsem. Az asszony pihegve állott meg. Lassan kezdett lepni es csak akkor zsibbasztotta össze a rémület, mikor maga mögött férfi le­peseket hallott, melyek állhatosan követték. Hátra fordult es az előbbi férfit látta. A sarkon egy rendőr állott, ahoz kö­zeledett. — Nézze kerem, legyen olyan jó, ki serjen haza. . — A rennőr gyanakodva nézte végig. Látta a férfit, a ki ott állt távolabb az aszfalt középén. — Nekem nem szabad a posztot el­hagyni, mormogta. Az asszony izgatottsagban véresre ha­rapta az ajkait. A kendő kissé hátrább csú­szott fejen és szőke, ragyogó haja kilátszott. — De ha egy vedtelen nőt kell haza­kísérni, akkor sem szabad ? A rendőr tepelődve járkált a sarkom Aztán hirtelen lehúzta a csákójáról a vihar­szíjat es az álla alá tette, mitől olyan har­czias kinezést nyer az arcz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom