Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-02-10 / 7. szám

V évfolyam. Pápa, 1895 február 10. y. szam, KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész evre 6 frt. Felévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedeseben. A családias takarékpénztár. Minden év február havában megmeg ujul azon reánk nézve kellemetlen kötelesség, hogy a »Pápa város és vidéki takarékpénztár* abnormis bdiaszervezetével foglalkoznunk kell. Őszintén mondva nem szívesen teszszük s bizonyos tekintetben kellemetlen is reánk nézve* de ki akarjuk kerülni azon vádat, mellyel illetnének bennünket ha ezen. városunk minden egyes józan gondolkozású egyéne által elitélt »absurd« helyzetet a kellő időben nem szellőztetnénk. Mi ezen anomália megszűntére már több izben felhívtuk az erre hivatott egyének ügyeimét, taglaltuk ezen varosunk »speciálitásat« de sajnos, felszólalásunk mind ez ideig eredménytelen maradt. Ezen többszöri sikertelenség buzdít azonban bennünket, hogy a »Pápa város és vidéki takarékpénztár* által a mai napra egybehívott közgyűlés ügyeimét, ujolag felhívjuk ezen körülményekre. Mi ez alkalommal nemcsak a maga nemében »p a r a t 1 a n.« esetre hivatkozunk, mely azáltal válik azzá, hogy ezen pénzintézetnél az igazgató saját leánya vezeti a kövyvelői teendőket, de ebből kifolyólag oly szembeötlő extr avagantiáka t tapasztalunk, melyek érdemesek arra, hogy a nyilvánosság előtt is tárgyaltassanak. Hogy az igazgató sokkal jobban bizik sajat leányááan s hogy részére biztosítja ezen jövedelmező állást, azt nagyon helyesen teszi,' ha teheti (?). Hogy az igazgatótanács és részvényesek ezen nem tudnak segíteni, azt már egy izben a ráerőszakolt állapotnak és elég sajnos a kényszerhelyzetnek tudjuk be, de hogy ezt a nyilvánosság előtt titkolni akarják — ezt ily alakban nem tartozunk érteni. Nézzük meg csak az 1894. évi mérleget ! Tudtunkkal egy pénzintézet mérleg összeállításánál a főszerepet a köny velő viszi, ki azt helyes összeállítás után saját aláírásával látamozza s csak ezután lesz az igazgató és pénztárnok által ellenjegyezve. Az igy elkészült mérleg lesz csak ezután a tel ügyelő bizottság tagjainak átvizsgálás céljából bemutatva, kik annak helyességét szinte aláírásaikkal bizonyítják. Ezen procedúrát azonban nem találjuk meg a »Pápa város és vidéki takarék pénztár« által kiadott és szétküldött 1894. évi mérlegénél. Hol van a könyvel ő, hol van a pénztárnok aláírása ? Mi a mérlegen csak a vezérigazgató aláírását talaljuk s nélkülözzük azon aláírásokat, melyek egy mérleg kiadásánál első sorban is hivatottan kitüntetendők. Alig hisszük, hogy volna egyén, kiknek egy ily formájú mérleg valaha kezébe került, mint a »Pápa város és vidéki takarékpénztár« által kiadott mérlege. Egy ily mérleget kiadhat egy privát társasag, de nem egy oly ini zet mely cimül oda irja »P á » a város és vidéki takarékpénztára \z alkalmat felhasználva, kijelentjük, hogy a z intézetnél a pénztárnoki állás betöltése sem az előirt módon történt. A pályázat utján lemondani kényszeritett pénztárnoki állásra ujabbi pályázat nem Íratott ki, mely körülmény elég szép világot vethec azokra az állapotokra, melyek ezen intézet belszervezeténél mintegy praecendenssé fajultak. Hisz, az igazgatónak hatáskörébe állott volna, ugyanazon pénztárnokot választani, pályázat kihirdetése mellett is. Miért nem tette ! Meg kell jegyeznünk, hogy ezen észrevételeinket nem a bizalmatlanság sugallja e pénzintézettel szemben, mi ; csupán az abnormális állapot hü visszatükrödzését akartuk nyilvánosságra TÁRCA A1 én barátom. Van uekeni egy igaz barátom Egy önzetlen egy hü barát. Csau an a kár hogy soh' ae hallom búmban vigasztaló 3zavát. Egész napon együtt vágyunk mi Állandóan, elválhátlanul; Éjjel mikor szükségem nincs ra, Szekrényem sarkán megvonu!.' Oh, én e kedves hü baiátnak Be sok hálával tartozom. Segélyével az élet terhét Könnyebb kebellel hordozom. Segélyével teszem papírra Lapomnak vezér cikkeit, S tanúm, ha szivem bánat éri, Avagy öröm rózsát szakit. Csalt egyszer vétett ellenemben. S e >ebet most is érezem : Segélyével kellett először ldcáluqira tekintenem. Azóta van a bubánatnak Szivemben állandón szüret, Miért Is nem tudtál elborulni Akkor, barátom — s z e m ü v g!? Asizony^zécelem. — h'gy barátom elbeszélése. —Szegény Béla ! Tudod pajtás, a legjobb barátom volt. Különben is rokonom és iskoiatarsam. Együtt jártuk az egyetemet is, csakhogy ö hazament a vármegyéhez, mig en a minisztériumba kerültem. Aztán egyszer csak hosszabb időre hazautaztam szülővárosomba, hol Bela is lakott. Rokonságom s regi jó barataim nagy őrömmel fogadtak, hogy már egyszer hosszasabban fogok otthon tartózkodni. Azt mondtam nekik, hogy megrongált egeszsegi állapotomat akarom, helyre hozni egy kis vidéki levegővel, pedig dehogy 1 olyan egeszseges voltam, mint a makk . . . más oka volt ; feledni akartam . . * tudod valami szerelmi história. Éppen farsang ideje volt. Béla egy evvel azelőtt vezette oltárhoz a varmegye legszebbik leányát — Gizellát. ienytársak voltunk Bélával diákkorunkba!. a szép Gizi oldala mellett. Ö lett a győztes ! Legelőször is őket látogattam meg, kissé tartózkodóan fogadtak, de aztán emlékeink felelevenitese után belejöttünk a regi bizalmas hangulatba s végül kikérték, hogy gyakran latogassam meg őket, a mig honn leszek. Ezt én szívesen megígértem nekik > annyival is inkább, mivel ug-v véltem, hogy a legkellemesebben uaíuk 1 . elük tölthetem a hosszú téli esteket. Gizi, asszonysága által meg nyert bajaiban, s azokat nem is i ej cegette, a mit nem is szoktunk egy szép asszonytól rossz neven venni. Tudod barátom, egy ilyen asszony tarsaságaban, az ember csakugyan f e 1 e d h e t. Eleg az hozzá, hogy azutan igen gyakran találkoztunk. Természetesen, a gyermekkori emiekek felelevenitgctese, csintalansagaink felett való múlatás létesítettek a kapcsolatot a jelen és a mult között. Lassankint toeieiógtunk, regi pajzánkudasainkba, — jatsz-