Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-12-15 / 51. szám

kiállítás igazgatósági épületé­ben gyűltek egybe a hírlapírók, hol Schmieclt kiállítási igazgató szívélyes szavakban üdvözölte őket, ezután cso­portokba oszolva egyes vezetők kalau­zolták őket a valóban bámulatra ragadó épületek között. A kiállítás helyéül tudvalevőleg a városliget egy nagy területe van le­foglalva. Idáig 167 épület emelkedik a kiállítási terüle'en. Legnagyobb ter­jedelmű a történelem csoportozat terü­lete és legérdekesebb a néprajzi kiállí­tás csoportozata. A kiállítási falu, mely­nek egyik oldalát magyar, másik felét különféle nemzetiségűek styljébe épült házak foglalják el, megyénkből a szt. £áli házzal van képviselve a kiállítás falujában. Az egyes csoportozatok közül kü­ö nősen érdekesek és nagy figyelem tárgyai voltak a vasmüvek pavillonja, melynek építése 300 ezer forintba ke­rült, a közöshadügyminist er kiállítói pavillonja, a kultusz pavillon, és még sok más épület, melynek megtekintése több mint 2 órát vett igenybe. A kiállítás megtekintése után a hírlapírók tiszteletére rendezett közös ebédre gvült egybe a társaság. Az ebédet igen kedélyes hangulatban a debreczeni csárdában töltöi te el a tár­saság a melyen a fővárosi irók és nagy­számban voltak képviselve. Az első felköszöntőt Schmiedt Jó­zsef kiállítási igazgató mondta, éltetve a vidéki hírlapírókat, kiket Dániel ker. minister megbízásából üdvözölt. Utána Hindy Árpád kolozsvári szerkesztő Schmiedt igazgatót, Lovassy nagyváradi szerkesztő Dániel ministert köszöntöt­ték fel. Rákosi Jenő a vidéket, Déesi nagyváradi hírlapíró H ,rváth Gyulát éltették. Horváth Gyula hosszabb fel­köszöntőben a hazai sajtót éltette. Az ebéd 3 óra után ért véget. Az ebédről a hírlapírók az Otthonba vo­nultak, melynek tanácstermében 4 óra­kor kezdetét vette az értekezlet. Az értekezleten Hindy Árpád el­nökölt. Először Rákosi Jenő az Otthon elnöke köszöntötte a vidéki kollegákat, és azután kezdetét vette a tanácskozás, mely közel egy órán át tartott. A vita után, melyen számosan szó­laltak fel végül elfogadták Horváth Gyula orsz. képviselő és főszerkesztő azon indítványát hogy a fővárosi és vidéki hírlapírók országos hírlapírók egyesülete szervezkednek és egy 18 tagu bizottság alakitassék a tovább te­endők intézése céljából. A bizottság tagjaiul a fővárosból ból Horváth Gyula, Lázár Béla, Szik­lay János, Kemechey Jenő, Porzsolt Kálmán, Schwartz Annin, Kenedy Géza. Székely Béla és Szatmáry Mór, a vi­dékről : Hindy Árpád (Kolozsvár) Ku­linyi Zs. (Szeged.) Brankovits Gy. (Arad) Lovassy A. (N. Várad) Forray A. (Debreczen) Lenkey Lajos (Pécs) gzávay Gyula (Győr) Baráth A. (Te­mesvár) Sinkó József (Kassa) Fehér Dezső (iV; Várad) Halász F. (Ipolyság) és Vadász Lajos (Gyöngyös) válasz­tattak meg. Ez a bizottság fogja a tulajdon­képezi tervezet alapjait kidolgozni s megvitatni az elvi kérdéseket. Az értekezlet véget érvén a hír­lapírók az Otthon helyiségében marad­tak a hol 8 órakor közös vacsorára gyűltek egybe. Számos pohárköszön­tők mondattak a vidéki sajtó munká­saira és az országos egyesület sikeres működésére. A társaság vidám és ke­1 1 • délyes hangulatban éjfélig együtt ma­radt. Örömmel üdvözöljük az értekezlet határozatát és kívánjuk, hogy műkö­dését siker koronázza ! Gyurátz püspök beiktatása. Gyurátz Ferenczet az újonnan megválasztott dunántúli ág hitv. evang. püspököt fényes ovációk között avatták föl í. hó 10-én — kedden — Győrött püspöki székébe. A hétfői tisztelgések és ismerkedő est után kedden délelőtt 10 órakor ahogy az az eset történt? Hel bátyám, én is szerettem azt a lányt ! . . . Suhanez fiu voltam én még akkor, az igaz, de szivem már helyén volt, hát nem csuda, ha szemet vetettem a szép Erzsikére. A házuk körül ólálkodtam egy csendes estén, a mint kert­keritése felől gyanús neszt hallottam. A hold­világ fényénél egy férfi alakot láttam kisur­ranni a nagy eperfa árnyékából. Hej ez sem egyenes dologban töri a fejét, gondoltam magamban s jobban szemügyre vettem a gyanús jövevényt, a ki egyenesen Erzsiké­jék pitvarajtója felé sietett s azon át el is tünt. Mint a kinek hályog esik le a szemé­ről, világos lett előttem minden. S hogy bátyám is szemtanuja legyen Erzsike hűtlen­ségének, érte jöttem ; s magammal vittem. Hej, még ugy emlékszem rá mintha tegnap történt volna. De ez még nem minden. Hát hogy tisztában legyen az egész dologgal, most már megmondhatom azt is, hogy a pandúrokat én vezettem bátyám után. El kartam tenni láb alól, hogy aztán Erzsikét 9. feleségül vehessem. De már késő volt. Neki sem irgalmazott kelmed gonosz lelke ! . . . Különben ez már régen volt. Sokáig ülte a tömlöczöt kegyelmed. Két könycsep gördült végig a csíkos arczán e kihívó szavak után. Két fényes könycsep tükrözte vissza azt a benső mély fájdalmat, melyet ez idő alatt átszenvedett. Futni menekülni akart vetélytársa elől, kifizette borát, de ez megint .csak belekötött. — Ne siessen ugy bátyám ! Nem várja ' többet édes csókkal, mézes szóval, régen ' eltemettük %zegényt, Gombház, ha leszakad : lesz más ! — A csikóst e szavak kihozták sodrá­ból, szemeit elfutotta a vér, tántorgott s kezével az asztalnak támaszkodott, a hol a boros üveg akadt a kezébe, azt mohón fel­kapta s ugy vágta halántékon vele a köte­kedőt, hogy az szörnyet halt. „Most már mehetsz újra a pandú­rokért 1" kezdődött az ünnepies beiktatás az evang. templomdan. Horváth Sámuel imája után szent­mártom Radó Kálmán felügyelő nyi­tó", ta meg az ünnepi ülést Nádasy Kálmán somogyi ker. felügyelő és Stettner esperes vezetése alatt, fel­ügyelők és esperesekből álló deputá­ció ment Gyurátzért, a kivel együtt az ősz Karsay, a kiérdemült püspök is megjelent a küldöttséggel, melyet riadó éljenzés fogadott. Radó megnyitja az ülést és fel­hívja Baltik püspököt az uj püspök be­iktatására. Mészáros István helyettes püspök, tiund és Joó lelkészek az oltár elé lépnek ; Gyurátz, Mészáros kezéből az urvacsorában részesül. Ünnepi karének pendült fel erre, melynek hangzása közben Mésiáros, Kund esperesek kí­séretében a beiktató püspök ; Báltik lépett az oltár elé üdvözölvén Gyu­rátzo^, olvassa az eskümintát, Gyurátz leleszi az esküt ! Ezután az összes egyházkerületi esperesek téti Karsay Sándor kiérde­mült püspök vezetésével megáldották Gyurátz püspököt, azonképen Sárkány Sámuel püspök is és mindannyian egy­egy szentirásbeli tételt mondottak. Radó Kálmán üdvözölte erre mint a dunántuli egyházkerület felü­gyelője uj elnöktársát, a kerület egy­házi elnökét. Nagy és szép beszédben emlékezett a püspöki állás kötelessé­geiről ; örömmel látja püspöki széké­ben egykori iskolatársát, a ki eddigi ernyedetlen munkásságával, irodalmi mű­ködésével is arany betűkkel irta be nevét a protestantismus köny­vébe. Gyurátz Ferenc püspök tartotta ezután székfoglaló beszédét. Közel egy óráig tartott székfog­lalója egy liberális szellemű, mély tu­dományu lelkésznek és kitűnő szónok­nak müve. Kidomborította püspöki mű­ködésének programmját ; az egyh'kzi ügyek, a lelkészneve 1 és, a tanítás és ne­velés kedves gondját fogja képezni ; a gyülekezet vezető tényezőivel együtt ő is közre fo? munkálni egy dunántuli protestáns nevelő intézet felállítására. A többi felekezeteket tisztelte, nagyrabe­csülti 1 eddig is ; keresni fogja azokat az érintkezési pontokat, melyek testvér­szeretetben egyesitik a külömböző fele? kezeteket (Éljenzés.) Köszönetet mondva Prónay bárónak, a beiktató püspöknek, riadó éljenzés közepett végezte szék­foglalóját. Az üdvözlő deputációk után — Posz­vék igazgató az evang. iskolák küldött­ségét vezette ; — az egyházkerület Gyurátz örökébe ; a főjegyzői állásba Horváth Sámuel téti lelkészt, világi al­jegyzői, ültette. A templomi ünnep után 450 teri­tékes bankett volt agyőri Lloyd nagy­te-imében. Gyujlhtz püspök mondotta az első felköszöntőt a király ő felségére és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom