Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-12-15 / 51. szám

királynéra, Radó Kálmán felügyelő Gyurátz püs t ököl és Baltikot köszön­tötte fel, PronaiJ Dezső báró Karsay püspöko f, Bognár Endre lovászpatonai lelkész Prónay bárót, Zechmeister pol­gármester Sárkány és Zelenka püspö­köket, Horváth Sámuel téti lelkész Radó Kálmánt, Sárkány Sámuel püspök a du­nántúli egyházkerületet és püspökét, Konkoly Thege Béla a dunántuli reform, egyház főgondnoka Mészáros püspök­helyettest éltette. Ezeken kivül még számos talpraeset dikciö hangzott. A szép ünnep délután 5 óra táj­ban ért véj>et. SoS KARCZOLAT A mult hétről. Minden ember eletében van egy-egy esemény, melyre bármily körülmények kö­zött szívesen emlékezik vissza és melynek reprodakulását azzal szokta illuslraini, hogy erre még a halálos ágyomon is visszaemlék­szem. Egy ily jelentőségteljes esemény tör­tént a mult héten, melynek fül és szemta­nuja voltam és melyre büszke is vagyok, hogy magamat is azok közé számithattam, kik részt vettek ezen esemény lefolyásánál és örök emlékembe véshessem azon egyes epizodokat, melyek az emberi életben oly ritka számba mennek. Hirlapirók gyüiése volt Budapesten. Az ország összes vidéki hirlapirói hivatalosak voltak ezen ünnepre, melyre Dániel keres, minister adta meg az impulzust azzal, hogy az összes vidéki gárdát meghívta a milleniumi kiállítás megtekintésére. A gárda felhasználta ezen jó alkalmat s egy csapásra két legyet fogott. Kiállítást élvezett és kongressusban hozott üdvös határozatot. Jó gondolat volt a ministertől azon üdvös intezkedés, hogy szabadjegygyei utaz­tatott bennünket, mert csakis ennek tulajdo­nitható, hogy körülbelül 200 hirlapiró gyűlt egybe Budapesten, hogy eleget tegyenek a minister meghívásának és egyszersmind a saját ügyeinket is előre mozdíthassuk. Szombat estére volt az ö^merkedési estély kitűzve az Otthon-ban. Ezen az esté­lyen még nem voltak teljes számban, mivel a szombati napot a kollegák a nyomda he­lyiségben töltik és igy a többség a vasár­nap reggeli találkára érkezett meg teljes számban a New-York kávéházban. Volt is sürgés-forgás a reggelinél. Megjöttek egytől-egyig 5 bohémek mintegy komandó szóra, érdekes látványt nyújtott a kávéhoz, A pincérek alig győzték a kiszol­gálást s jaj volt annak ki német ajkon kér­dezte : Was gefállig ? Egy egész vezéreik zudult reá, mely tele volt sovinizmussal. Nem is akadt azután már pincér, ki néme­tül merte volna a szolgálatot felajánlani, Pont 9 órakor megszólalt Hindy ko­lozsvári szerkesztő, a vidéki gárda neszto­rának stentori hangja, figyelmeztetve a gár­dát, hogy a kiben a művészet iránti hajlam nem halt még ki, ugy kövesse őtet a Feszti körképhez. A figyelmeztetés megtette a ha­tást s megindult a menet kisebb nagyobb csoportokban a körképhez. A körkép megtekintésével hamar vé­geztünk volna, ha nem kellett volna mind­egyikünknek nevét a ^Látogatók könyvében megőrőkiteni. Ezen processus majdnem egy óráig tartott. A kollegák teljes diszben pin­gálták oda az egész nemesi mofiopropiát, többen még azt is oda irták, hogy hányféle egylet tagjai. Ezen körülmény folytán kés­tünk is a kiállatás területére, hol már az igazgatósági épületben Schmiedt igazgató élén az egész műszaki vezetőseg várt ben­nünket és szívélyes szavakban üdvözölt. Csoportokba oszolva, minden csoport vezetőt kapva, indultunk útnak a kiállítási terület megtekintésére. Nincs szándékom, de nem is volnék képes azon fenyes panorámát élethüén vázolni, mely a kiáliitást magában foglalja s igy csak azon momentumokra szo­rítkozom, mely rovatom számára van elő­írva. Ezen momentum pedig az ebéd volt, melyre vendégeként voltunk meghiva a deb­receni csárdában. Körülbelül 350 hirlapiró ült asztalhoz, hogy a két órai gyaloglás után a gyomor kívánalmainak is eleget te­gyen. Nem kell hozzá merész fantázia, hogy elképzeljek, hogy miként látott hozzá az ehes gárda az étkek fogyasztásahoz. Elte­kintve, hogy »potya ebéd« volt, de Isten úgyse jól dolgoztunk. A pincérek is meg lehettek velünk elégedve, mert ha három­szor kínáltak is bennünket, egyszer sem kap­tak kosarat. Végül már a pincérek is meg­sokalták a dolgot es csak többszöri felszó­lításra hozták újra a tálat. Az ételek nem voltak ugyan kifogás­talanok, de ilyen esetben nem illik panasz­kodni. Szükségtelen talán felemlítenem, hogy pohárköszöntők is voltak, még pedig hiva­talos és hivatalon kívüliek. A hivatalosak csak meg lettek hallgatva, de a »vad«akat csak a mellette ülők hallották. De ez el is képzelhető, mikor 350 zsurnaliszta van együtt, ott nem tűrik meg ha egy akar kiválni s az­zal kiván imponálni. Nem volt etikette sem. Mikor jóllak­tunk, és ez egyszerre történt meg felállot­tunk és ezzel befejezést nyert az ebéd, hi­vatalos ceremónia nélkül. Villamosan men­tünk az Otthonba, a kongressusra. A kong­ressusről sincs mit írnom, ez sem tartozik az én ressortomba. Azt ugyan mondhatom, hogy sok szalmacséplés után a hirlapirók fő-fő-fője Horváth Gyula indítványára meg­alakult az országos hirlapirók egvesülete. Is­eltesse ! A kongressus vegeztevel jött a máso­dik porcio. Társasvacsora az Ottnonban. Itt már meglátszott hogy nem volt »potya« mert alig voltunk 80-an együtt. Itt már nagyrészt a prima bohemek jötte^ egybe, hogy a jó firmák egymást megösm erhessék. Volt is ám látszatja. A vacsora mint már mondani szokás vidám és kedélyes hangu­latban folyt le 1 Pohár köszöntőkben sem volt hiány, meg pedig a javából. A vacsora közben egy kise bb csoport ugy lassanként külön vait az asztal sarká­hoz s ott kezdte egy néhány telivérü bohém kollga a »Talisman« táncot járni. A fővárosi kollegák egy-kettője kezdte, a vidék egy néhánya meg utánozta. Ssép egy kis kompánia volt együtt, mely még éjfél után sem akart tágítani. Er­ről a kompániáról akartam részletesen és bővebben megemlékezni, de a szedőgyerek /nőst hozza a végzetes liirt hogy : Elég ! Nincs más hátra, mint befejezni a mondókámat, de azért nem tilthatja meg nekem setikisem, hogy teljes életemben ezt az egy napot »örömnap«-nak ne tekintsem. Frici. Az hirlik .. Az hirlik, hogy a várpsi ügyész­nek kevés reménye van í regále gör megnyeréséhez, mivel az első fokú Íté­let f. hó 13 án lett részére kézbesítve. Az hírlik, hogy Pápán azért nem rendezik be még a villamos világítást, mert a lámpagyújtogatók ellenzik. Az hirlik, hogy a Jókai körnek csakis azok lehetnek tagjai, kiknek szavazati joguk van az országgyűlési kép vis el ö vál a sz t ásn ál. Az hirlik, hogy Bock papa na­gyító üveget hord, hogy a háza elejét közelebb lássa az aszfaltjárdához. Az hirlik, hogy a Jókai kör zene­karának egy néhány tagját nem^ártana már nyugdíjba küldeni. Az hirlik, hogy a városi tanács­hoz henyujtott »Memorandum« ellen merénylet van készülőben. Az hirlik, hogy egy városi hiva­talnok annyira belemerült egy hirtelen szőke menyecske csiklandozásaiba, hogy hivafaltársait is folyton tapogatja. Az hirlik, hogy a devecseri pos­! tamester még a sajátját is megrágja. Az hirlik, hegy a s. vásárhelyi káplán Devecserbe jár leánynézőbe. /\z hirlik, hogy Bock papa nagyon aggódik a miatt, hogy a Krisztkindli nem találja meg a házát. Az hirlik, hogy egy helybeli kis­asszonynak azt jósolta a Kossuth Lajos utcában működő jós, hogy ugy fog szaporodni, mint a Jakab krumpli. Az hirlik, hogy a tegnapi táncz­próbán még a gardedámok is élveztek. Az hirlik, hogy Pápán most már mindenki tudja, hogyan kell a macskát felhúzni. Az hirlik, hogy Pápán van egy uri ember, ki annyit szopogat asfén ­ként a Krisztus véréből, hogy az egész világot rózsaszínben látja. Az hirlik, hogy Bock papa ren­desen akkor süket, ha pénzt kérnek tőle. Az hirlik, hogy Pápán egy iparo­családnak annyi vöröshagyma termett, hogy a férj a zsebórát is azzal helyet,­telíti. Az hirlik, hogy a Széchenyi utcá­d a n m e g k ezdődtek a »Kukli prédiká­ció k.« Az hirlik, hogy a csóthi plébá­nost hiába mosd a* jak, mégis rajta ma­rad a piszok. Az hirlik, hogy a noszlopi plébá­nos akkor tud legjobban prédikálni, ha az előző éjszakán jól üt be a ferbli. Az hirlik, hogy Huszár Marcsával most már az újoncok is elbánnak. Az hirlik, hogy Treszka frájla érzi már, hogy nem jó volt minden este a fonóba eljárni. Az hirlik, hogy Jo^a barátunkat a »spícli« rend nagykeresztjével fogják kitüntettni. Az hirlik, hogy Eszter frájla ugy szivére vette a múltkori kiutasítást, hogy ezentúl iparos legényekkel nem közlekedik. Az hirlik. hogy a tegnapi tánc­próbán egyes kisasszonyoknál nemcsak a láb, hanem a sz v is járta a »Kreutz Polkát.« Az hirlik, hogy a Fazekas utcai »Farkas«, kollegák hiányában a kutyák­kal cimborál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom