Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-11-03 / 45. szám

Előfizetési árak : Egész évre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. 45. szám V évfolyam Pápa

; 1895 november 3. Vigyázzunk a stréberekre! Már egy izben foglalkoztunk lapunk hasábjain a társadalom e liioxeráival s cikkünkben „A pápai stréberek" cimen eléggé illustráltuk működésüket, mindazonáltal kötelességünknek tartjuk ujolag foglalkozni velük, mivel nagyon is észrevehetöleg működnek már s félünk, hogy a kivetett hálóba még azok is belekerülnek, kiket nem szivesen látnók a „kényszerzubbony "-ba. Nem szándékunk ez alkalommal nevekkel foglalkozni, kik a stréberséget városunkban kultiválják, csak figyelmeztetés akar lenni jó eleve városunk lakóságához. Azonban ha szükség kivánni fogja, ugy nem fogunk visszariadni attól sem s meg fogjuk'"nevezni a gyermeket saját nevénél is. Ezen felszólalásunkat és figyelmeztetést városunk lakosságához nem mi, hanem maguk a stréberek nagy erőlködése provokálta. Utóbbi időben,minden közérdekű és társadalmi kérdésben ott látjuk a „stréber" kezét, kik a humanitással és más közérdekű dologgal valóságos reklámot csapnak, kiaknáznak minden legcsekélyebbnek látszó alkalmat, megragadnak minden eszközt, hogy önzö hiúságokat kielégíthessék. Nem a közérdek, hanem a „saját ügy" lebeg szemeik előtt és ennek rovására, mellüket veregetve, kihalasszák a közbizalmat embertársaiktól. Nem egy közerdekü ügyben volt már alkalmunk ezt tapasztalni és még sem térünk észre, lianem engedjük tovább a tért a stréber kompániának. Minden jó, minden ujabb alkotás városunkban alkalmat ad, hogy fennen hirdessék : ime ezt is nekem köszönhetik, ez is az én müvem, az én hatalmas befolyásom és kiváló tehetségeimnek köszönhetitek mindezt, s ha én nem volnék „Pápa pusztulna, veszne." Ez az a mézes madzag, melylyel el tudják kábitani a lakosságot, igen sikeres hadi taktikájuk van és a hiszékeny közönségünk, kik nagyrészt nem igen törődnek a közügyekkel, mert nagyrésze már beleunt, elhiszik mindezt, és úsznak az árral. Ebben látjuk a veszélyt 1 Ez az a mi a köz- és társadalmi ügyek iránt lelkesülni tudó néhányat elkedvelenit és tétlenségre kárhoztat. Hogyha itt-ott fel is merül társadalmunkat érdeklő egy-egy kérdés, melynek nyélbe ütése az érdeklődőket s ahhoz értőket tevékenységre szólitaná, vissza kell vonulni, mert a stéberek ezeket a kérdéseket is moropolium tárgyává teszik. Vigyázzunk, nehogy késő legyen ! Küszöbön vannak a megyei tisztujitások, nem messze vagyunk a városi tisztújítás tói és az országos képviselőválasztásoktól. Ne hagyjuk magunkkat hízelkedéssel a stréberek táborába juttattni, a melyet ugyan a barátság színe alatt toborzanak össze, hanem azért csak oly szerepet szánnak nekünk, mely a magán érdekeinek legjobban megfelel. „Szólj igazat betörik a fejed" mondj a a közmondás, de ez csak az állhatatlanokra szól. Az állhatatos küzdelem előbb utóbb megleli jutalmát. Mi hivatásunkhoz hiven küzdeni fogunk ezen „stréber"-urak ellen s annak terjedését a rendelkezésünkre álló eszközökkel, iparkodunk megakadályoni. S azt hizszük, hogy meg is fogjuk akadályozhat nt. Ennyit egyelőre figyelmeztetésül. [ Ha jónak fogjuk látni, -— a mit nem szivesen teszünk — erösebb hangon is fel fogjuk emelni szavunkat a stréberek ellen, s leálcázzuk őket annak módja és rendje szerint. Reméljük, hogy nem fognak erre alkalmat adni. Azzal végzük, a mivel kezdtük, hogy : Vigyázzunk a stréberekre ! Pollatsek Frigyes. fARCA Az e! nem készült re Egy két nap óta szokatlanul rosszul éreztem magam. Semmisem állt a kezemhez. Ha lefeküdtem, ha felkeltem mindég valami elégedetlenséget éreztem. S magam sem tudtam, hogy mi bajom. Nagyon féltem, hogy megbolondulok, mert gondolatmenetem, mindég vissza, vissza tért egy szőke asszony tragédiájához, melyet már vagy tiz éve olvastam, mint egyszerű napihirt, de azóta fantáziám annyira kiszínezte, hogy akár tiz kötetes regényt lehetett volna belőle irni. Már egypár költeményt is áldoztam, a szőkeasszony szellemének, de nem használt semmit. Végre az orvosommal beszéltem. — Tudja mit felelt, azt, hogy írjon ebből a thémából egy regényt. Akkor megszabadul a gondolattól. Azt regényt, az kell nekem. — Vettem vagy husz ív papirost, mert ha nincs túlságos sok helyem, nem tudok irni, s az első szabad vasárnap délután hozzá fogtam. A czim csak meg lett volna hamarosan. De a kérdés nagy gondokat okozott. Már épen megtaláltam a helyes gondolatot, mikor a cselédleány éktelen hangon kezdett énekelni az ablakom alatt. Idegesen ugrottam fel. Ez mégis borzasztó. Becsaptam az ablakot és ismét munkához láttam. De akkor a takarítónőm jött be azzal a hírrel hogy a mosónőm hat ing helyett csak négyet hozott haza. Ez rettenetes, itt nem lehet dolgozni. Estélig törtem a fejem hogy mit csináljak. Este megállapodásra jutottam. Másnap beadom a folyamodványomat egy hónapi szabadság végett, s falura megyek egyik nagybátyámhoz, ki már régebben meghívott. Másnap csakugyan be is adtam a kérvényemet ez junius 2-án volt. De semmit sem lehet oly nehezen kapni mint a szabadságot. Én is bizony csak szeptember elején utaztam el, Azzal a kedves érzettel ültem a vasútra, hogy egy hónapig nem láthatom a várost. A hónom alatt szorongattam a regényemet, melyből sok vajúdás után két fejezet elkészült. Az állomáson kocsi várt, mely nyílsebesen röpített a nagybátyámhoz. Este volt mikor odaérkeztem. Az öregek nagyon szivesen fogadtak. És mikor már az ölelgetés közben az ajtóig jutottam, kézen fogott nagynéném. — Gyere csak, had mutassalak be. — Kinek^? — Kinek '? Furcsa, hát az ízácskának. Hisz még nem ismered. — Ki az ? Talán még nem is tudod ? Persz persze igy van két évig is nem nézett felénk. Izácska árva leány a bátyád a gyámja. Itt lakik nálunk. Akkorra már Izácska is elő került, mondhatom szép leány volt. Erősen megdobbant a szivem. Kevés ostromot kezdettem ellene a vacsoránál, de fájdalommal tapasztaltam, hogy nagy liba ! Nagyon tartózkodó volt velem szemben. Hanem azért nem nyomhattam el a gondolatot, milyen takaros menyecske lenne belőle. Másnap reggel a munkához fogtam. A lugasban telepedtem le, egészen belemerültem thémámba. Már már elraboltattain a szép szőke asszonyt a rablókkal, mikor egy kedves női hang megszólalt mellettem.