Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-11-03 / 45. szám

1. PAPÁI KÖZLÖNY. 1895. NOVEMBER 3. Uj vasútvonal megyénkben. A pápa-kisbér-bánhidai vasúttal parallel egy uj vasútvonal »A bakony-szent-lászlócsernye-bodajk-bicskei vasut« cime alatt lett az előmunkálati engedély megadva Ezen uj vasútvonal részére a legutóbbi vármegyegyülésen megyesegély lett kérve, de a vármegye egyelőre ezt nem szavazta meg, hanem az alispánnak kiadta véleményezés végett, azon indoklássá], hogy csakis azon vasutvonalakat segélyezi, melyek a vármegye más, már segélyezett vasútvonal, érdekeit nem veszélyeztetik. Ez érdemben Barczcü Kálmán a »Veszprám«-ben egy cikket közlőtt, melyet részünkre is beküldött s melyben kimutatni igyekszik, hogy ezen uj vasútvonal a pápakisbér-bánhidai vasútvonal érdekeibe nem ütközik. Mi közöljük a cikk azon részét mely Pápa város érdekeiről szól, azon reményben, hogy az intéző körök tudni fogják kötelességüket és ahhoz mérten lógják is ezen uj vasútvonal fontosságát vagy szükségtelenségét mérlegelni. Adjuk a cikket reszletezvc : A vármegyei törvényhatóság októberi közgyűlésén a Bicske-Bodajk felől Csernyén át Bakony-Szt.-Lászlóig, esetleg Varsányig tervezett gőzmozdonyu helyi érdekű vasul ellen az erre a törvényhatóság részéről törzsrészvények jegyzése által segélynyújtás iránt előterjesztett kérelem tárgyalása alkalmával a Pápáról Bánhidára tervezett helyi érdekű vasút érdekeltsége heves támadást intézett, iparkodva ugy feltüntemi ezen vasutat, mintha létjogosultsága sem lenne, s e törekvésben látszatra legal ibb buzgó támogatásra lelt olyan oldalról is, ahonnét sem helyi, sem tágabb körű érdek szempontjából ilyen támogat ás nem lehetett indokolt. Mellőzve az egyei felszólalások tartalmának, vagy ezekből cjycs kikapott bár jellemző mondások feleunegetését. mint ami ide nem tartozhatik, helyén van tájékoztatásul az ügy gyei foglalkozni, mert aki — Nem zavarom? kérdé félve. Feltekintettem Izáeska állt előttem. Kézimunkával a kezében. — Oh kérem dehogy 1 siettem kijelenteni. Leült velem szembe. — Csak folytassa kérem ! Csak azért zavartam, mert délelőtt mindég itt szoktam dolgozni. — Nagyon szép hely ez, kellemes ttt irni. — De igazán ön eljön a nagybátyjához vakácziozni és ide is munkát hoz magával. — Oh kérem. Ez nem munka, ez mulatság. — Mi az ? — Egy regény. — Regény ? Tehát ön is irö '? — Csak diletans. Mondja el kérem a regény tárgyát. Elmondtam. Őszintén megkönyezte a szép szőke nő sorsát. Azután kérclé. — Nem lehetne megváltoztatni a végén, hogy a szegény asszony ne mérgezné meg magát. — Nem lehet. Ez igaz történet. Csak történeti hűség rovására lehetne változtatni rajta. — Tehát ilyen siralmas esetek is vannak a világon ? — A legtöbb leány ilyen, csak azért megy férjhez, hogy főkötő alá jusson. — No én nem mennék. Csak olyanhoz megyek akit szeretek és akiről tudom, az ügyet nem ismeri, nem csoda, ha nem törődik vele, s ha az rá nézve nem is létezik. j\zt hiszem, sikerül kimutatnom egyrészről, hogy ez a Bodajk felől Csernyén Szent-László, esetleg Varsány irányában tervezett vasút életrevaló, a vidék nagy fellendülésének előmozdítását előidéző s igy szükséges vállalat, de másrészről azt is, hogy a pápa-bánhidai vasútra s ami a törvényhatósági közérdek szempontjából ennél több, — Pápára és vidékére hátrányos befolyása nincs, — a bánhidai vasútnak nem konkurrense, de Pápára és vidékére s az egész vármegyére határozottan előnyös. A pápa-bánhidai vonal tervezői bizonyosan legjobban tudják méltatni az ő vonaluk feladatát. Erről hallgatok is. A szentlászló-, esetleg varsány-bodajk-bicskei vonal amig a vármegye területén halad, hivatva van lehetővé tenni, hogy a Bakony kincsei — értékesebbek az aranynál, #ert az emberi munka által vá'nak előállításuktól felhasználásukig gyümölcsözővé és áldásossá — a vármegye s a nemzet közgazdasága javára hasznositassanak. Más irányt erre a választottnál ugy szólva kijelölni sem lehet, mivel ez a szátlitást egyfelől Győr, másfelől Budapest felé nyitja meg. Ha ez harmadik irányban, vagyis Pápa felé is megnyilez Pápának s vidékének határozottan használ, s a pápa bánhidai vonal forgalmát neveli. Tervezett vonalunknak Szt.-Lászlótól Pápáig folytatását én is indokoltnak, egyszersmind azonban ildomosnak tartottam, hogy a vonalnak Pápa felé meghosszabbításánál az intéző pápai ember legyen, s ami haszon Papára és vidékére a vonal meg"hosszabbitásáböl hárul, Pápa és vidéke az ő kr-e által érj? el. A kezdeményezés ez irányban az én akaratomból történt, s tény, — ami lehet az én hibám — hogy csak e kezdeményezésre vett értesülésből szereztem tudomást a-ról, mikép a pápa-bánhidai irány terveztetik, s ezen irány vármegyei érdekeltsége ezen pápa-bánhidai vonalra az előniunkálati engedélyt tényleg csak ezen kezdeményező lépésem után, amikor az előmunkálati engedély a szent-lászló-bodajkhogy nagyon jó ember. — Azt nem lehet előre tudni. - Dehogy nem. Például önről tudom, hogy nagyon jó ember. — Honnan V — A nagynénje beszélt tegnap este igen sok szépet önről. — Oh a kedves nagynéném igen kegyes azt hiszem a fele sem igaz annak. — Miért vonja le a saját érdemeit. Mert nincsenek. — Ont ugy ismerem mint igazi férfit. Fájdalom ilyen nagyon kevés van manap. — Férjet abból a kevésből kell választani. — Választok is. Tréfásan szóltam. — Például engem: — Ha jobban ismerném nem mondom, hogy nem. Valami melegség lopódzott a szivembe. - És én ugyancsak meg tudnám becsülni — szóltam. Ijedten nézett rám. Csak nem vette komolyan amit előbb mondottam'? De komolyan. Én első ^pillanattól nagyon szeretem magácskát. Egy szót som szólt csak lehajtotta a fejét. Hirtelen felugrottam és egy csókot nyomtam ajkára. Elhalványodott s ijeeten felszökött a kertből. Az ebédre sem tudták előcsalogatni mert azt mondta, a feje fáj. qiaskei vonalra kiadva volt, kérte és kérte ki. Csak mint tényt emlitem. Semmiféle következtetést hozzáfűzni nem akarok. Az általam kepviselt érdeknek szükséges és jogos voltánál fogva kell érvényesülnie. Mi lenne ebben a pápa-bánhidai vasútra, különsen pedig Pápára s vidékére hátrányos, nem birom belátni. Különösen a mi Pápát illeti; a pápai vasutálomáson 1894-ben 32,471 metermázsa ásványszén adatott le, amely szenet távol vidékekről, sőt külföldről szálitot tak. A tüzelő-beszerzés és fogyasztás tekintetéken hogyan áll Pápa, jellemező tünet erre, mikép ugyancsak Pápára 1894-ben vasúton 9375 metermázsa tűzifa szálittatot. A fo gyasztás nagy s természetes , hogy évrőlévre emelkedik. A közel Bakonyból hozva a szenet vasúton, a pápa-bánhidai vasút forgalma nevezetesen emelkedik általa, s Pápa 882 önálló iparosa és kereskedőjére, kik a közterhek viselésének súlyát ugy érzik, hogy egyre átlag 23 frt 83 kr államadó esik, nem közöubös s nem is utolsó, ha mindennapi s íoglalkozasához szükséges tüzelőjét a közelből s sokkal olcsóbban, talán feleáron szerezheti be. De nem közönbös ez a fának éppen Pápán s vidékén is nagy drágasága s a nagv fogyasztás mellet Pápa egész'lakosságára sem. De forduljunk másfelé is. Veszprémben a szénszükségletet külföldi vagy salgótarjáni szénnel fedezik. Előbbinek nagy drágaságáról nem is szólva, a salgótarjáni szén Veszprémhe szálitva kétszer annyiba kerül, mint ami tulajdonképpeni forgalmi ára. Érthető, mikor Salgó-Tarján Veszprémhez vasuto i 243 kilometer. Szápár azonban Veszprémhez, vasúton lenne ötven s néhány kilometer. Hozzávéve, hogy a szápári szén a salgótarjáninál határozottan jobb, kiderül, minő előnv hárulna Veszprém lakosságára abból, ha szénszükségletét s ezzel a faárakat tekintve előreláthatólag fokozatosan tüzelője nag-yobb tészét, bakonyi szénnel fedezhetné. S Veszprémnek 979 önálló ipa-osa és 'kereskedője, akik nagyon kedvezőtlen viszonyok közt a közterhek viselésében ug részesülnek, hnp-*-egy-egy főre átlag 20 frt 63 kr államad<> esik, mikor az itteni gasdasági viszonyok aránytalanul kedvezőtlenebbek mint Pápán, Nos felCsak másnap reggel találkoztam vele. — Mi lesz a válasz a tegnapira —• kérdeztem. Csak ráborult a pamlagra és sirt. — Az Istenért mi a baja ? f * — Ne gúnyoljon hiába ! Tréfát üz velem a vallomásával. — Komolyan mondtam tegnap, ugy-e hogy szeret magácska is engem No egy kicsit. Akkor már előtűnt a holdvilág a hők közül. A szemembe mosolygott s halkan mondá : — Hisz már régen szerettem az arczképéről, azért fáj annyira a vallomása, mert azt hittem hogy gúnyol. Egy csókkal lepecsételtem a kis ajkakat. Tudja Isten nagyon gyorsan mult az időm. Észre se vettem s elmúlt szeptember. Vígan mentem vissza a városba, mert hisz egy szerető szivet hagytam hátra, kinek tulajdonosnéját majd farsangkor vezetem oltárhoz, mert nagy néném szerint csak farsangkor illik lakodalmat tartani. A regényem nem haladt tovább mind volt, mikor Izáeska félbeszakította a lugasban. De nincs is remény, hogy valamikor elkészüli ön, mert szebtember óta a szép szőke asszony szomorú kísértete teljesen hütelen lett hozzám.