Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-10-27 / 44. szám

gos és elfogadhatóságát — már legközelebb megkezdhető lesz. A városi tanács, mely az első lépést már megtette, tegye meg a másodikat is, és gondoskodjék arról, hogy az előmunkálatok befejezésével, ennek eredményét a városi közgyűlés elé terjessze. A városi képviselőtestülettől pedig elvárjuk, hogy 'a város ezen vitális érdekét szem előtt tartva, a szükségelt érzékkel és áldozatkészséggel íogja támogatni a villanyvilágítás behozatalát. Mi bizzunk benne ! Pollatsek Frigyes. Pápa, Kisbér, Bánhida. Nagy érdeklődéssel és éber figyelemmel kisérjük minden egyes mozzanatot, mely a pápa- kisbér- bánhidai vasútvonal kiépítését célozza, s i y csak örömmel fogadjuk laptársunk »Kisbér és Vidéke« egyik legutóbbi számában ez érdemben közlött cikkét. Tekintettel azon hangra, melyben ezen közlemény tartva van, csak a jó ügynek vélünk szolgálni, midőn laptársunk által közlött cikket egész terjedelmében a következőkben adjnk : Néhány éve már, hogy ezt a három nevet sürün emlegetik egymás mellett azon körülménynél fogva, hogy a kereskedelmi ministertől évről évre kér valaki előmunkálati engedélyt a nevezett helyeket egybekötő vasútvonal kiépítésére. Első, aki engedményes volt a nevezett vonalra, Kun Miklós országgyűlési képviselő, aki engedményét mégis hosszabitatta, de ugy látszik, az országos politikai és a függetlenségi párt évek óta tartó válsága és bomlása ugy lefoglták minden idejét, hogy nem i ért rá kedvencz tervével- amivel ke| rülete egy részének is nagy hasznot ! tett volna, elegenelőkép foglalkozni. ! Azután Rakovszky Géza dr. budapesti ügyvéd érdeklődött a vonal kiépítése iránt s ő is megszerezte az előmunkálati engedélyt. Legújabban olvastuk, hogy Wéber Rezső pápai lakos, Esterházy Móricz gr. összes javainak igazgatója kapott a minisztériumtól előmunkálati engedélyt, s épp ugy, mint Elődei, az érdekelt vármegyének szabályszerűen be is jelentette. Komárommegyében a jövő hétfőn tartandó közgyűlés napirendjére van kitűzve a bejelentés kihirdetése. Tul vagyunk már azon, hogy a íorgalmi eszközök gyarapításának a közvagyonosodásra való üdvös befolyását bizonyítgatni kellene. Tudja mindenki, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó közönség termékeit legalább fél forinttal jobban értékesítheti, ha vasút fut el határának területén, vagy a szomszédban. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a Bakony és Vértes hegység lábánál kanyargó vasút nevezett hegységek termékeit is ! hozzátérhetőbbé teszi, s igy . a T~idék birtokainak értékét nagyban emeli. Mindezeknél fogva melegen üd, vözöljük az uj engedményest, aki ugy I látszik, legkomolyabban készíii az edi diai engedményesek között a régen | érzett közszükséglet kielégítésére azái1 tal, hogy a kérdéses vasutat ki fogja ! építeni. Biztos zálogot nyújt erre, hogy Wéber Rezső sohasem szokott fél munkát végezni, amit jól átgondolva tervbe vett eddig, azt véghez is vitte. Vigye dűlőre ezt a vasút ügyet I c< áldani fogja érte a vidék. Annál is könnyebben megteheti ezt, mert állandó összeköttetésben áll Esterházy Móricz gróf ő exczellencziájával, akinek épp ugy érdeke a vasút kiépítése, mint a tervezett vonal mellett fekvő valameny nyi községé. Hogy a vasút jövedelmező vonal lesz, az kétségtelen. Szinte csoda, hogy még eddig a spekuláczió nem | építette ki. Midőn 1889. őszén Kisbér és Pápa környékén hadgyakorlatok voltak, a hadügyi kormányzat is komo: lyan érdeklődött a most tervezett vonal kiépítése iránt, mert Grácz és Tirol felől ez volna a legrövidebb ut a hadseregnek az ország keleti határára való szálitására. Hz tisztán katonai szempont, de ugyanezen katonai kormányzat, mint tudjuk, bizalmas számításokat tépetett aziránt is, hogy vájjon mennyi napi és évi tuvarra számithat a vasút gazdasági, erdei és bánya termékekben ? S a számitási eredmények oly fényesek voltak, űogy talán éppen azért nem fogott a kiépítéshez a katonai kincstár, mert meggyőzödöt , ho£v csakhamar az érdekelt vidék közönsége, vagy valamely részvénytársaság is létesiti azt. Azt is hallottam egyik engedményestől, hogy boldogult Baross Gábor megígérte, miszerint a Stájerország, Tirol és Schwájcz felé kívánkozó gabonát, mely Budapestről eddig Bécs felé ment, Bánhidától Pápa felé tereli. Mindezek oly momentumok, melyek biztatólag hatnak közre, hogy az A lány gépiesen tett egy lépést előre, szemei tűzben égtek, arcza lángolt, a szél pedig kaczagott gúnyosan a lány gyengesége felett. Oda szoroskodott a leány mellé és boszorkány-tánezot járt a hóval, hogy fagyos lehet a lány is megérzé. Ez észre téritette. Fölvetette nagy őz szemeit, melyekben most határozottság és komoly akarat tükröződött. Meglátszott rajta, hogy máinem áll Bandi szavainak és tekintetének hatása alatt; önkényt és szabadon határoz, eszére hallgatva és nem a — szivére. — Isten veled Bandi! Amint mondtam, ugy marad, iezen már nem lehet változtatni ; de holnap még találkozunk, láthatsz majd bennünket, midőn a Tiszán át szánkózunk — az egész lakodalmas vendégsereg, — hogy a szomszéd faluba kisérjenek engem az esküvő után. Te mondtad hogy szeretsz, tehát ott Ieszesz a Tisza partján és várni fogsz bennünket. Most pedig Isten veled ! Meglátod, mily szép menyasszony leszek ! Hidegek voltak e szayak, melyek azonban az ifjút fórrá lávaként érintették, hogy a vér fejébe tolult s agyában egy szörnyű gondolat, egy boszusugallata rémségterv érllelődött meg. — Hát igy, — csak igy válsz el tőlem, hidegen, fagyosan, mint a jég ; de se' baj. Leszesz te még hidegebb is ! Istenemre ! .Boszut kell állnom rajtad, — rajtatok mind ! Ingatag, tétova léptekkel hagyta el a helyot, hol pár perczczel ezelőtt még szép szavakkal igyekezett szökésre bírni a leányt hol még csak az imént 'oly sok szépet, oly nagy boldogságot remélt. Mos; szive telve boszuval és rosszakarattal; agyában ádáz gondolatokkal távozik, ökölbe szorított két kezét még egyszer fenyegetőleg emelve a kis ház felé. Ah ! ha csak egy perczig is utána tekintett volna azokat az igaz könyeket, melyek szemeiből alágőrdültek arczára, hol a hideg téli lég jéggé fagyasztotta azokat ! — Ah, miért is nem látta ! Reggelre fehér volt a szép menvaszszony, — oly fehér, mint habos menyasszonyi ruhája. Szemei alatt a mély kékeskarikák tanúskodtak egy átvirasztott éj keserves gyötrelmeiről. Mennyit is beszéltek azok a szép szemek, melynek lázas tüze árulta csak el, hogy még van élet e szép 'fehér leányban ! Ha Bandi most itt lett volna, menynyit is olvashatott volna e szép szemekből. A kis szoba, a könytől áztatott párnák, a kis imazsámoly, mind-mindegy ujabb szomorú epizódot regélhetett volna a szép gyermek felől, az elmúlt éj kínos fájdalmairól. Már gyülekezett a vendégsereg ; jó kivánataikkal, tanácsokkal látták el a szép menyasszonyt ; az idősebbek kőzbe-közbe egy tréfát koczkáztatva, melyek azonban csütörtököt mondtak, valahányszor a beszélő tekintete a menyasszony tekintetével találzott, ki ugy állt ott, mint egy szép szobor. Gépiesen hagyta öltöztetni magát. Már fején volt a myrtus és a, fehér fátyol, kezében a fehér csontfedelü imakönyv. Ez mind oly jól illett neki. Amint a tükörbe nézett, szomorú mosoly vonult át ajkán. - Igazat szólt, mikor azt mondta Bandinak, hogy szép menyasszony lesz, s ezt váltig állítják a, vendégek is, meg a boldog vőlegény, de a szép menyasszonyt csak nem tudják föl vidítani. A vőlegény önh itten gyönyörködik a í tükörben hízásnak induló alakjában, kikent rőtt bajuszábán s elégedetten dörzsöli húsos, vörös kezeit. — Kissé szomorú — mondja, de se' baj. Szép, ha nem nagyon vig a monyaszszony, ez igy dukál. Majd megjön a vidámi ság az esküvő után. Után. Ugy-o angyalom V A leány nem felelt, csak ijedten hátrál vőlegénye elől. Végre indult a nászsereg templomba, hol a menyasszony csak halkan, félve mondja az „igent". Keres valakit, tekintetéből erőt, j bátorságot merítsen, ele az a valaki csak késik, nincs sehol. Támolyogva megy ki férje karján a templomból s révedező tekintete elárulja, hogy még mindig keres valakit. De az csak most sem látható. Önkénytelenül is szorosabban fűzi karját férje karjába ; bizalommal tekint fel rá s ki őt igy látja, na gyon, nagyon boldognak hiheti. Most jelenik meg a templomajtöban Bandi alakja, ki igy Játja — egy perezre, — midőn szemei a lány daezos tekintetével