Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-10-27 / 44. szám

1095- OKTÓBER 27. PAPAI KÖZLÖNY enpedményös teljes erővel fogjon munkahoz. Ami a vármegyék hozzájárulását illeti, arra körülbelül bizton száraithat. Veszpirém vármegye, amint tudom, elvül tűzte ki, hogy területén épülő vasutaknál kilométer enkint 3000 frt ára törzsrész vényt jegyez. Komárom­megye sem lehet szűkkeblű. Ha még ehhez hozzá vesszük, hogy a tervezett vonal mentén roppant terjedelmű kö­tött birtokok ér vagyonos községek feküsznek, a telep viszonyok pedig nem túlságos költségesek, lehet mon­dani, hogy még idegen tőkék alkal­mazása nélkül is meg lehetne csinálni a körülbelül 93 kilométernyi vasutat. Ez volna aztán igazi nemzeti va­gyongyarapodás, uj ösvény a vasút­építési politikában, amit eddig, fájda­lom, nem igen csapáztunk. Midőn tehát e lapok hasábján örömmel üdvözöljük az uj engedmé­nyest, egyúttal szerencsét kívánunk neki a közjóra irányult derék mű ki viteléhez, s szívesen ajánljuk tollúnkat és szavunkat a becsületes munka szol­gálatára. Az e!sci polgári házasság találkoznak, boldognak hiszi őt nagyon — ő s rohan el egyenesen a Tisza felé. Már éjfélre járt. midőn vidám zeneszó­val kisérték a szép menyasszonyt a Tisza túlsó partján levő uj otthonába. Csilingeltek a csengők, midőn végig siklottak szép sor­jában a pántlikás szánok a Tisza jegén fel­verveaz éj nénin csendjét. Oly vidámnak látszott e menet ! A csillagok is oly fénye­sen ragyogtak, mintha ők is osztoznának a földiek örömében, s z hold a felhők mö­gül kaczérkodott — bújósdit játszva— hol eltűnt, hol meg előbukkanva teljes pompá­tában mutogatta magát. Szép, fönséges szép volt az est. Egyszerre csak egy magas, erőteljes alak emelkedik ki fenyegetőleg a sötétben. Egyenesen a menyasszony szánja felé tart, ki reszket a félelemtől. Megismerte az alak­ban Bandit. Bandi amint közel ért, pehelvként ra­gadta ki a szánból a leányt, s vitte a biz­tos halálba.. A leány nem ellenkezett, tudta, Saját tudósítónktól. Kedden délután kiváló érdeklő­dés melleit tartották meg a városháza nagy tanácstermében az első polgári házasságot. Már reggel valóságos ost­romnak volt kitéve az anyakönyvi hi­vatal s az emberek egymásután ér­keztek azért - - hogy a házasságkötés aktushoz belépő jegyet szerezzenek. Délután kevéssel három óra előtt nyitották meg a városháza nagy ta­nácstermét, a hová nagy tömegben érkezett a kíváncsi közönség. — Túl­nyomó részben az intelligens hölgy­közönség foglalta el a széksorokat, mig a férfiak sőt a hölgyek közül is sokan állva voltak kénytelen maradni. A terem zsuffolásig megtelt s a nász­nép nagyrésze a folyosón szorult. A terem jobb . oldalán a király arcképe alatt állították fel az asztalt, a mely előtt menyasszony, vőlegény és a tanuk részére négy széket he­lyeztek el. A vőlegény és menyasz­szony részére külön aranyozott szék lett készítve. Kevéssel három óra után jelent meg az ifjú pár, a kiket a közönség lelkes éljenzéssel fogadott. Épen oly lelkesen éljenezték meg Mészáros Károly rendőrkapitány, anyakönyvve­zetőt, a ki diszmagyarbán, a nemzeti­színű vállszalaggal jelent meg. Mészáros Károly az ifjú pár elölj állva a következő szavakkal nyitotta meg az ünnepélyes aktust : »Mint a magas kormány által Pápa vá­ros területére kinevezett állami anyakönyv­vezető állok itt ezen helyen, hogy önök ál­tal előttem törvényes uton bejelentett házas­ságkötési szándékukhoz képest, a házasságot önök között az 1894 évi 31 t. c. értelmé­ben most ünnepélyesen megkössem.« Kijelenté az anyakönyvvezető, hogy házassági akadály nem foaog fenn, — a há­zasság pedig az 1895 évi okt. hő l-e elötjt az izraelita vallás törvényei szerint szabály­szerül eg kihirdettetett, mire következő kér­dést intézte a vőlegényhez ; »Kijelénti e ön Hamburger Miksa hogy az itt jelenlévő Kellner Julianna. kisasszonnyal házas­ságot köt.« Igen ! szólta vőlegény. Ugyanezt- a kérdést intézte a menyasz­szonyhoz is. A menyasszony bátran felelte : — Igen ! »En tehát önöket ezen egybehangzó kijelentésük alapján, a törvény értelmében ezennel házastársaknak nyilvánítom.« Zugó éljezés követte az anyakönyv­vezető ezen kijelentését. Ezen kijelentés után az anyakönyv­vezető rövid beszédet intézett a házas­párhoz, kiemelte ebben, hogy fennti ki­jelentés folytán törvényesen egybekel­tek és hivatásuk az, hogy egy uj ma­gyar családot alapítsanak. Ezután íi gyei meztette a házaspárt, hogy a lefolyt aktussal vallási kötele­zettségüknek nem tettek még eleget hangsúlyozván, hogy a megkötött frigyre, hogy a halálba megy és ment mégis szíve­sen, boldogan. —• Eljöttem érted, — suttogja Bandi lázasan.. — Megyek veled. — feleli a lány. S a mint a Tisza azon részéhez érnek, hol Bandi a jeget előzőleg már meglazította, az ifjú teljes erejével lép azon helyre, s a jég recsegve, ropogva szakadt be, s fejük fölött össze csapott a hullám — maga alá temetve örökre. A gyorsan sikamló szánokat megállí­tani lehetetlen volt, s igy a lakodalmasok mine oda vesztek. A menekvésre még csak gondolni sem lehetett. Még csak hírmondó sem maradt közül ók. E kis történetet nekem is a hold re­; gél te, aztán összevonta a felhőket maga fö­| lőtt s bsendesen megeredtek könnyei. Si­I ratja halottait. kérjék ki még egyházuk áldását is. Az éljenzés csillapultával a jegy­zőkönyvet vették fel s miután az anyakönyvvezető ezt felolvasta, a pá­rok, a tanuk és az anyakönyvezető aláírták. A felolvasás után Mészáros Ká­roly kezet szorított az uj párral, kí­vánva nekik sok szerencsét az uj frigyhez. Ezután az uj házaspár a közön­ség lelkes éljenzése között hagyta el a nagy tanácstermet. A házas felek a polgári házasság kötés után az izr. templom udvarán az egyházi szertar­tás szerint szentesítették meg uj fri­gyüket. ü KARCZOLÁT rínpí A mult hétről. Valószínűleg ösmerik Önök is kedves olvasóközönségem azon bizalmatlan bizalmas viszonyt, mely Kecskemét és Nagy Körös városok között létezik ? Nos ha ösmerik ugy teljesen egyet fognak velem érteni, ha én ha­sonló kategóriába sorozom Veszprém es Pápa városok közötti viszonyát és testvéri szere­tetét. Érdeklődéssel néztem a mult héten városunkba érkező veszprémi küldöttség tisz­teletére rendezendő ünnepségeklefolyása elé és bárha azokban általánosságban a testvéri szeretet legimpozánsabb megnyilatkozását ta­pasztaltam, őszintén megvallva nem veszem ezt komolynak s újra Nagy Körös és Kecs­kemét jut eszembe." Hiába az ölelkezés, csőkolódzás, éljen­zés, társasvacsora rendezés, és egymásra való pohárköszöntés, Veszprém és Pápa (két du­dás) sohasem fog megférni egy csárdában. Addig mig a végcél evés, ivás és mulat­ságra szól, addig csak megértjük egymást, de mikor a közös érdek előnyéről van szó, ott aztán kezdődik a »Ki a legény a csár­dában. « De nézzük csak. mit is csináltak a veszprémiek Pápán ? Fenyvessy Ferenczet díszpolgárnak vá­lasztotta meg Veszprém város képviselőtes­tülete és a díszoklevél ünnepélyes átnyujtá­sára érkezett várososunkba a küldötség, mely­nek vezetője a veszprémi polgármester volt. Megfúvatták valünk a nagy trombitát az ünnepélyes fogadtatásra és mint jó hivők eleget is tettünk annak. A város rendőrka­pitánya is megtette a kötelességét és a házi urakat megkérette (?) hivatalosan a lobogók kitűzésére. Fenyvessy is megtette előzetesen az intézkedéseket és fényképlevételekkel dí­szített gyönyörű »Programm«-ot küldött szét, a melyen még a hirlapirók elszállásáról is gondoskodott. Ily auspiciumok mellett erkezett meg vasárnap délután a- küldöttség, melyet Dani bátyánk a mi veterán polgármeste­rünk üdvözöli" mint rendesen rövid, de pat­riarchális modorban. A testvér város nestor kollega szívélyes szavakban mondott köszö­netet a szívélyes fogadtatásért. Most következett volna a testvér-város »Júdás csókja«, de Véghely alispán és Ta kacs Ádám közbeszúrt kölcsönös kézszori­ritásokkal megakadályozták a két polgár­mestert ezen reájuk még rossz következ­ménnyel járó eseményről. Ezzel befejezést nyert a fogadtatás és a küldöttség minden egyes tagja megkapva a rendőrkapitánytól a »plett«et — mely angolul a teljes ellátásra #

Next

/
Oldalképek
Tartalom