Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-10-27 / 44. szám

6'90i KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Előfizetési árak: Egész evre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Pápa-éjjel Olvasóközönségünk, akit lapunk homlokán e czimmel megriasztunk, ne vegye kezébe óvatos borzadállyal az ujságlapot. Nem akar ez valami kinos leleplezés lenni; Pápa éjjeli titkainak elriasztó feltárása. Oh nem ! A mi nálunk e tekintetben leleplezni való az a már több izben szellőztetett közvilágításunk ügyé. Elöljáróba nem akarunk hiába borsót hányni a falra. Abban a bizonyos föltevésben vagyunk, hogy az utcai világítás kérdését mindenki elsörangunak tekinti és nem osztja azt a nézetet, hogy a késő estig égő lámpák csak a lumpok számára kedvesek, a lumpokért pedig nem nagy kár, ha egy kicsit ki is törik a nyakukat. Azt hisszük, hogy ezt a rettenesen alacsony nivöju felfogást nálunk senki sem osztja, következésképen elvben mindenki a mellett van, hogy a mostani közvilágításunk tűrhetetlen állapotán segítenünk kell és hogy városunk erejében mérten valóban szükséges lesz közvilágításunkon javítani. Jóllehet városunk gyors fejlődése és az azzal járó anyagi terhek par excelleace városunknak olyan köztérTÁRCA ®M J E G N A S Z. Ott álltak ketten a keskeny kis kapu előtt s a leány önkénytelenül vonta összébb ezifra kendőjét vállain; a hideg téli szél meg mintegy daezolva csak annál erősebben annál haragosabban folytatta őrült tánczát útjában meg-mégrázva a zúzmarától telt fák ágait, s zörögve-zizegve száguldott tovább, hogy aztán a hóval birokra kelve, azt fölmarkolja s dühösen szórja a szép leány arezába, ki ott állt némán a kapuban, mintegy megdermedve. A csípős téli szél pirosra festette a különben szenvedőnek látszó fehér arczot. Mellette Tímár Bandi a szomszédék szép fia áll. Kezében van a leány keze, szemében a leány tekintete. — Hát mégis elhagysz — szólt Bandi megrázva a leány kezét. — Hát ez az a te sokszor emlegetett hűséges szerelmed? Hányszor fogadtad, hogy inkább egy falat száraz kenyéren élsz veiern, mintsem szülőid akaratát követve Mester Lajoshoz menj feleséheket juttatott osztályrészül, hogy ma városunk érdekében az tesz okosabb dolgot, aki a városi hatóságot okos előrelátásra és takarékosságra inti. A közvilágítás kérdése tehát attól függ, hogy minő terhekkel lehet azt végrehajtani, vagyis Usztán a fiskális szempotok lesznek mérvadók. Közvilágításunk reformja érdekében utóbbi időben a villám világítás berendezése hozatott szóba. A vállalkozók ajánlataikat beadták a városi tanácshoz, a képviselőtestület elvben azt el is fogadta, de egyszerre megszűnt minden és azt hittük, hogy ezzel is ugy vagyunk mint a többi felvetett üdvös tervek és eszmékkel. Aanál nagyobb örömünkre szolgál konstatálni, hogy a villamvilágitás berendezése nem ejtetett el egészen s annak berendezése újra akut kérdéssé kezdi magát kinőni. Senki sem vitathatja el azon meghaladott álláspontot, hogy ha közvilágításunkat teljesen modern alapon akarjuk berendezni akkor csakis a villanyvilágítás rendszerére szabad gondolnunk. Ezen világítás kétségtelenül legjobb és legolcsóbb. Az eddig 'hozzánk beérkezett ajánlatok után biztosra merjük venni, hogy a villanyv lágitással semmivel sem lesz drágább világításunk, mint az ósdi petróleummal. A villamvilágitás berendezése céljából a F i s c h e r cég megbízottja városunkban időzött és biztató reményekkel kecsegtette a városi hatóságot, hogy már legközelebb oly részletes terveket és költségvetést ad be a városhoz, melyek a város részéről elfogadhatók lesznek. Fősúlyt fektetett a városi hatóság a lámpák tervszerű elhelyezésére, mi a berendező cég részéről kilátásba is helyeztetett. Az eddigi tervezett szerint a Tizesmalomtól a Széles vizig, az Alsóvároson keresztül a Korona utcáig, a Bástya utca, viasz utca és sörutca vonalrész befoglalásával volnának a lámpák elhelhelyezve, mely terv szerint tehát városunk nagyrésze volna villamvilágitással ellátva. A városi tanács ugy a F i s c h e r, mint a G a n z céget felszólította, hogy ajánlataikat záros határidőre adják be és igy remélhetőleg a képviselőtestületnek már legközelebb alkalma leend, a már egy izben elvben elfogadott kérdéssel részletesen foglalkozni és azt városunk érdekében meg is valósítani. Mi teljesen azon hitben vágyunk, hogy a villamvilágitás berendezése — tekintve a beérkezett ajánlatok olcsóságul ; s te az ígéreteket mind el feledted. Meggondoltad-e milyen poml lesz az életed, milyen nyomor lesz a gazdagságod? Igen az lesz ! Mert nem engedem, hogy boldog légy, ott leszek mindig a nyomodban, kisérni foglak mindenhova, mintha csak árnyékod volnék, s ha aludni akarsz, hogy a nappal szenvedett kínokat felejtsd, ott leszek az ablakodnál, hogy az én bus dalomra fel fogsz ébredni, s nem lesz megnyugvásod sem nappal sem éjjel, az én képem fog kisérni, az én átkomat fogod hallani, — s szived bánatára nem találsz majd gyógyulást. Átok lesz a boldogságod, melyet remélsz. Átok lesz a gazdagságod ! Átok lesz az egész életed, erre én esküsöm neked Mari! S Tímár Bandi megtartja az esküjét. Ismételten megrázza a leány kezét, s most oly erővel, ho^y az feljajdul bele. — Nem Bandi, ezt nem érdemeltem tőled. Tudom, érzem, hogy boldogtalan leszek ; de nem akdrom, hogy a te átkod kisérjen, nem akarom hogy engemet gyűlölj, mert, — mert én nagyon szeretlek. Ezzel kitépte kezét az ifjú kezéből s szaladt be a kis ház felé, azonban Bandi nyomában volt s csakhamar elérte öt. Gyengéden fonta karjait a leány derekára s mét lyen nézett bele annak gyönyörűséges szemeibe. Ez kiállta tekintetét. Hosszan néztek egymással farkasszemet, mig Tímár Bandi végre megszólalt. Hát csak igy akartál megválni ? Egy biztató szó, egy Isten hozzád nélkül ? Ilocsáss meg ! Tudom, hogy keményen bántam veled ; durva voltam hozzád : de mikor , oly nagyon szeretlek. Ha rágondolok, hogy holnap a templomba mégy szép menyasszonyi koszorúval a fejeden, az arczödat majd fehér fátyol födi — s az én szivem fekete lesz a fájdalomtól . . . Megnyugodnám ha tudnám, hogy szívesen leszesz a Mester felesége ; de te gyűlölöd, mert engem szeretsz. A lány most már nem állta az ifjú tekintetét, szemeit lesütötte, s reszketett, mint a nyárfalevél ; érezte, hogy amit Bandi mond, az mind igaz, — mind egy szóig. Bandi észrevette a leányon e változást s csak annál tüzesebben folytatta. — Látod reszketsz. Te jól tudod, hogy igaz, ami, beszélek; még van Jjidő, — miért temetnéd el magad ily fiatalon ? Holnap már késő lenne. Nézd, keményre van fagyva a Tisza, — átviszlek rajt' Jer-jer, megszökünk, s meglásd boldogok leszünk.