Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-01-27 / 5. szám

2, PÁPAI KÖZLÖNY. 1895. JANUÁR 27. most már komoly akadályokba nem ütközik. Hogy mi ezen tervezett cukorgyár létesüléséhez oly biztos reményeket füzünk, első sorben is Barthalos István városi képviselő iránti bizalmunknak tulajdonítjuk. A ki figyelemmel kisérte a pápai cukorgyár procesusát kezdettől fogva, az teljesen méltányolni fogja ezen kijelentésünket. O volt a mozgalom megindítója, ő kardoskodott az egyes értekezleteken, ő küldötte szét a felhívásokat a gazdaközönséghez és nem ő rajta mult, hogy a szükséglendő répa termelést nem biztosíthatta a felépülendő cukorgyárnak. Az ő érdemének tudjuk be azt is, hogy a cukorgyár kérdése nem elejtve csak elodázva lett. A gordiusi csomó meg vari oldva, a pápa csornai vasút kiépül, most már nyitva az ut Barthalos képviselőnek a megkezdett, de az akadályok folytán megakasztott munka folytatásában s bízunk is az ő további ügy buzgóságában és íáradhatlan tevékenységében, melyet máris e kérdésnél több ízben érvényre juttatott. Ezen eszme megvalósulását érintő körülmények után Ítélve bizunk és mél tán bizhatunk tehát Barthalos képviselőben, hogy minden befolyását érvényre juttandja a kitűzött -'-résére, mely által nemcsak Pápa városa de a vidék gazdaközönség háláját is biztositandja magának. Jóllehet, hogy lesznek egyesek, kik ezen nyilvános bizalmunk nyilvánításában »Dicshymnus« zengedezést fognak feltalálni, de mi ezt perhorreskáljuk s ujolag kijelentjük, hogy mi az érdemmel és hanyagsággal egy helyen — a nyilvánosság előtt foglalkozunk. Adjanak csak módot erre nekünk, mi szivesebben dicsérünk, mint ócsárolunk. Legyenek meggyőződve azok az urak, kik ölbevetett kézzel s közönynyel nézik közügyeinket, hogy mi volnánk az elsők, kik őket örömmel üdvözölnénk azon esetben, ha levetkőznék a maradisáofot s a7

0n lobogót vennék kezükbe, mely Pápa haladását tűzte ki célul. Most is kínálkozik az alkalom erre ! Fogjanak kezet egymással és vál vetett működéssel hassanak oda, hogy Pápán mielőbb a cukorgyár kéménye füstölögjön. Az első akkordot megadtuk, s a midőn ujolag kijelentjük, hogy bízzunk Barthalos képviselőben a cukorgyár létesítését illetőleg, egyszersmind felhívjuk gazdaközönségünket a jó ügy érdekében. Adja Isten, hogy soraink visszhangra találjanak, melynek chorusában az hangoztassék : Épül a pápai cukorgyár ! Pollatsek Frigyes. A helyi bizottság mulasztása. Néhány nap előtt tartotta meg az ezredéves orsz. kiállítás győri kerületi bizottsága ülését, mely alkalommal az elnökség jelentéséből kitűnik, hogy a helyi bizottságok általában véve nem kielégítő erélylyel képviselik a kiállítás ügyét. Kivételt képez a komáromi helyi bizottság mely dolgozik s munkájának meg is látszik az eredménye. Az ülésből kifolyólag elhatározta a kerületi bizottság, hogy felkéri ujolag a kerület helyi bizottságait, hogy vegyék kezükbe most a tizenkettedik órában legalább a dolgot. Ezen körülmény indit bennünket, arra, hogy a pápai helyi bizottságot felrázzuk a tétlenségből s figyelmeztessük az elvállalt kötelezettségre. Tudtunkkal a pápai helyi bizottság eddigelé egyetlenegy ülést tartott az eddigi alakulása óta s azóta hallgat, róla a krónika. Ily körülmények között, nem is lehet rossz néven venni, ha iparosaink érdeklődése a millenium iránt, oly meddő, ha maga a helyi bizottság nem törődik az ügy előmozdítására. Ma a helyi bizottság elvállalta a kötelezettségét ezen nemes cél érdekében, ugy feleljen is meg annak. Azzal hogy valaki az elnöki tisztséget elvállalja, azzal még nem tett a jó ügy érdekében semmit, fia elfogadja a tisztet ugy feleljen is meg annak. Hívja össze a helyi bizottságot értekezletre, serkentse a bizottsági tagokat és iparos osztályt a részvételre s tegyen jelentést azon befolyt összegről, mely a2 iparosok segélyalapját fogják képezni. Hisz iparosaink közül számosan még máig sem tudják, mily előnyöket nyer esetleg ezen részvétel által. Ez mulasztás, még pedig mulasztás az elnökség részérőt. Ez volna hivatva a bizottsággal egyetemben szén nemes célt előmozdítani, de nem azzal, a nemtörődömséggel, melyet eddig tapasztaltunk. Tudvalevő dolog, hogy az ezredéves orsz. kiállításra szánt tárgyak bejelentési határideje az elmúlt év december hó 31-én lejárt. A bejelentésekről leszámolva sajnálattal konstatáljuk, hogy Nagyon szivesen mondom, mert ezen estén a regen töltött idők kellemes otthon emiekeit láttam ielujulni a Griff nagyterem gyönyörűen berendezett, ízléssel díszített falai között. A » Griff « szalloda az aszfaltos, ha nem is villamos világitásu corső közvetlen közeieben fekszik, hol az üteat átszegve, már hetek óta óriási lobogó hirdette a korcsolyabal közeledtét s megtartasának napjat. Korcsoly abál! Mennyi edes emlek és vágy, gyönyör es boldogság fűződik e szóhoz ! Mennyire vonzó, gyújtó hatással volt ez a leányos szivekre ! Mennyi almot, remenyt juttatott közel a megvalósuláshoz, mennyit döntött romba s semmisített meg. Hajdanta en is csak olyan rózsás tervekkel, nyugtalan izgatottsaggal keszültem a farsangi balokra, mint a hogy vagyoztak a mi bali szépségeink a szombati korcsolya balra ! Az aszfaltos corsón egyik fogat a másikat erte. Kendőkbe potyázott mamák és leányok lepdeltek ki a kocsikból, kiket az igazán udvarias, buzgó rendezőség karjaikra veve vezetett föl az öltözetbe, onnan addig tűnderkertte varázsolt nagy terembe. Maga a táncterem gyönyörűen volt díszítve, a közbül közbül ügyesen elhelyezett parkanyzatokkal, melyek szegelyerol virágok hajlottak alá. A teremben egyelőre még Csak a rendei zőség sürög-forog ügyeskedik, kik jelvényül ; egy miniatűr korcsolyát viseltek mellükön. Lassankent gyülekezett a vendégsereg, i Gyönyörű szép látvány tárult szemeim előtt. I Valóságos diszgruppokon gyönyörkedtem. | Mindenkit óhajtottam látni, de a hullámzó tarka emberarban csak alig volt lehetseges az előrenyomulás. Megvonultam hát félre egy sarokba s onnét szemléltem, gyönyörködtem a tünderkertnek mosolygó arcú kedves szép leányaiban. A névsor összeállításában fáradoztam. Hogy nem teljes, nem egész a névsor, tudom, beismerem. Hogy sok szép leány fog megharagudni a miért nevüket kihagytam s e koszorúba fol nem vettem, elhiszem de hat bocsassanak meg azok, s higyjék el, hogy ezek összeállítása is feletté nagy raun| kaba, sok időmbe került. Nehezen is ment a névsor összeállítás, mivel a mulatság egy gyönyörű szép virágos kerthez hasonlított, a melyben különböző, szebbnél szebb es színpompa virág között fel-fel tűntek a fényesebbnél fényesebb csillagok. S ezen látvány, ezen feny annyira elkápráztatott engem tapasztalatlant, hogy jegyezgetesem közben nyomban elfelejtettem a következő csillag nevét, mely emiekembe egész »caos«sá vált. Fölírtam volt pedig a kővetkezőket! Leányok: Weber Olga, Barthalos vjlga, Berger Anna, Dreyhausen Mici, Hanauer Sarolta, Kis Vilma, Pentz Mariska (Dáka), Tóth Gizi, Pentz Eliz, Tóth Jolán, Jerfy növérnk (Mezőlak), Gyapay nővérek (Gecse), Serényi Jolán (Salamon), Unger Gií.ella, Horváth nővérek, Kisfaludy Iza (Veszprém), Wittmann Honor, Bock Mici, Baly Jolán, Berecky Giza (Tapolca). Takács tiőverek (Duka), Horváth Ilonka (Duka) Osvald Irén (ü.-Asszonyla), Noszlopy nővérek (Győr), Kakas Margit (S.-Vásárhely), Raffel Böske (K.-Czell) Polczer nővérek (N.-Dömölk) Vörös nővérek (Csönge), Jankovits Marianna, Kramarits Aranka, Iiermann Mariska (B.-Füred), s a fiatal asszonyok s kedves mamák gyönyörű csoportozata és diszes gárdaja. Ez volt az a kedves koszorú, melynek bimbói, virágai oly mámoritóan édessé, széppé es illatossá tevék a Griff szálloda nagytermét szombaton este. Ez volt az a kedves csoport a mely maga köre gyűjtötte, vonzotta a helyi és a messze környéki fiatalság zömét, a mely gyújtott es hoditott, a mely reménybe, vágyba borította sok szép ábrándos leánynak és ifjúnak szivét. De nem is csuda, mert hát a mi hölgyeink Ábrányi szerint kedvesek, szellemesek, rajongók es vágyakozók, hamisak és csintalanok ; ábrándosak és szerelmesek ; uniformis tisztelők és civileket szeretök,