Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-07-28 / 31. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szára ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Lesz villanyvilágítás! Csak néhány héttel ezelőtt inkább mint óhajtást fejeztük ki, hogy legyen villanyvilágítás és ma már örömmel ad hatjuk közre, hogy óhajtásunk a megvalósulás elölt áll. Örömmel kijelenthetjük, hogy felhívásunk nem talalt süket fülekre, amennyiben a tegnap megtar'o't közgyűlésen a villamos világítás berendezése tárgy altatván, az elvben elfogadtatod és a vállalkozók részéről bemutatott szerződés — bár szakértői felülvizsgálatra utaltatott — mindazonáltal annak előnyösségéről most már meggyőződést szerezve remélni engrdi, hogy a villa mos világítás berendezése rövid időn bellii m^g lesz valósit ható. A vállalkozók részéről bemutatott szerződés egyes főbb pontjait tájékozás végett adjuk következőkben ; Pápa város közönsége vállalkozóknak a jelen szerződés alapján az építendő központi telep üzembehelyezésétől kezdődőleg 50 egymásután következő évre kizárólagos jogot ad arra, hogy a város utai, nyilvános terét mindenkor a város határán belül, oszlopokon, esetleg fali vastartókon vezetendő sodronyvezeték létesítésére felhasználhassa. Ezenkívül vállalkozóknak arra is jogot ad a város közönsége, hogy a szerződés tartama alatt Pápa város területén belül villamos áramot világítási vagy egyébb célokra magánosoknak vagy közintézeteknek eladhasson, illetve iparszeriileg szolgáltasson és biztosítja vállalkozókat, hogy a szerződési idő alatt más egyénnek vagy társaságnak engedélyt nem fog adni arra, hogy a város területén elektromos áramot vagy más világítási és erőátviteli módszert iparszerüen előállíthasson vagy azt nyilvános terii'efen átvezethesse. A vállalat köteles a város által megjelölendő helyeken, de mégis a város forgalmi belterületén [60 egyenként 16 normál ango gyertyafényü izzólámpát felállítani, a melyek közül 80 nak az alkonyat beálltával hajnalig, 80 nak pedig alkonyat beálltával éjfélig kell világítani. A világítás egy a város és a válla. kozó által évről évre meghatározandó világítási naptár szerint történik. Ezen világításért Pápa város fizet vállalkozóknak évenként negyedévi utólagos részletekben fizetendő 3200 forintot. Ha pedig 160 nál több izzólámpát akarna a város felállítani, ugy a vállalkozók kötelesek ezeket saiát költségükön felállítani, berendezni, a város pedig köteles egész éjjel égő izzólámpa után lámpánként és évenként 35 frtot fél éjjel égő izzóiampák után pedig lámpánként és évenkint 25 frtot fizetni, az előbbi feltételek mellett. A magán fogyás dók részére szolgáltandó világítási áram dija 100 wattonkeni 4V2 kr. A város nyilvános épüle'ei részére szolgáltandó arámnál vállalkozók ál

fal 5% nyi engedmény nynjtatik. A magán fogyasztók részére árammérő órák állítat.! nak fel a vállalat által a vállalat költségén. Az órák hasznílati bére 20 lámpáig havonként 50 kr, ezen felül 75 kr. Az órák a vállalat tulajdonai maradnak. A 100 wattonkénti 4V2 kr., ugy értendő, hogy egy izzólámpa, melynek 16 gyertyafény ereje van egy óra alatt 50 wattot fogyaszt, tehát 2V4 krba kerül. A villamos világitásnak egész felszerelése, a villamáram fejlesztése a vezeték elhelyezése, a szükséges gépek, sodrony anyagok, oszlopok beszerzése, felállítása és jó karban tartása által felmerülő összes költségeket vállalkozók viselik. A magán célra szolgáló vezetéket, vállalkozók tartoznak a fogyasztási hely. bolt ugy épület utcára eső főbejáratáig g§| TÁRCÁÉI A hálás lakók. A virág utczai 14. számú háznál emberemlékezet óta nem láttak kitéve czédulát, mely hirdetni szokta az embereknek, hogy üres lakás van kiadó. A nagy épület minden lakószobája el volt foglalva minden időben. A mi nem büszkeségét képezte a házi-urnak s ugyancsak neki nagy dicséretére is szolgált. Rendes, egészséges lakás az, mely a legélénkebb ittczán elég tápot nyújt a szemnek ; a mögötte elterülő tágas gyümölcsös kertben pedig duskálkodhatik a tüdő a legjobb levegőben. A házi ur figyelmes ember s talán nem is volna képes arra, hogy a lakbér hátralékok követelésénél oly könyörtelenséggel járjon el, mint legtöbb kollegája szokott. Különben kipróbált lakói voltak, kiknél nem is volt szükséges a várakozás erényét gyakorolni. Dr. Fűzi már legény korában abban a házban telepedett meg. Pedig már a legidősebb fia a hetedik osztályba jár. A N-o íll. lakója Agatha kisasszony pedig emlékszik arra az időre, midőn a kert közepén levő nagy diófát a kertész oda ültette. A diófa lehet már 30 éves, Agatha kisasszony pedig a saját állítása szerint még csak a 22-ik tavaszt látta feje felett elvonulni. A 14. sz. háznál nincsenek kételkedők, kik gyanúba vennék az érdemes kisasszony állítását. A diófa alatti padokon el-elmerengenek, vagy ha többen vannak elbeszélgetnek, gyönyörködnek a fa lombjai közt csicsergő szárnyasok énekében s nem kérdezik a fát, hogy mióta áll ott. Meghallgatják az Agatha kisasszony regény kivonatait s nem kíváncsiak rá, hogy hány tavasz kellett ahoz, míg annyi tömérdek regényt el bírt olvasni. A hosszas egy födél alatti tartózkodás annyira közel hozta egymáshoz a lakókat,, hogy szinte egy családot képeztek. Apró örömeiket megosztok egymással, egymás családi ünnepélyein résztvettek s nem kutattak egymás múltjában vagy jelenében oly érdekes eseménykéket, melyek hamis örömet okoznak és rendesen széttépik a jó visszony kötelékeit. De hát semmi sem tart örökké. E törvénynek alá van vetve még a 14. sz. ház lakóinak a boldogsága is. Eljött az idő, midőn veszélyes felhők kezdenek tornyosulni a lakók nyugodt, derült egére. Az V. számú lakó, ki vasúti hivatalnok volt, áthelyeztetett más vidékre s annak a helyét egy idegen foglalta el más nap. Szunyogh Bencze, az uj lakó magas szikár alak volt, szelid tekintetű szemekkel, gyérülő hajzattal és kifogástalan öltözetben. Ugy látszott, hogy egészen bele fog illeni a 14. sz. ház keretébe. Magános ember volt, nagyon kevés podgyászszal, melyek szállításánál összes figyelmét egy kalitra forditá, melyben borzas fejével kecsesen bólogatott egy szajkó és hűségesen kivángatta a „jó reggelt" a folyosón elhaladó lakóknak. Szunyogh Bencze sietett megismerkedni szomszédjaival, egyúttal bemutatta nekik a tudós szajkót is, mely Mátyás névre hallgatott. Ugy ránézve, mindenki azt látta, hogy Mátyás épen oly közönséges szajkó, mint a többi ezer, mely ki tudja krákogni, hogy „jó reggelt 1" csak annyival illemtudóbb sok társánál, hogy holmi „betyár" „gazember" I titulusokkal nem traktálja bámulóit. De mi-