Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-07-28 / 31. szám

saját költségükön vezetni, azontúl a ve­zeték berendezés és szerelési költségek a magánfo >yasztót terhelik. A magán fogyasztók havonként utólag kötelesek a vállalkozóknak fi­zetni. Ki a fizetést a hónap lejária után 3 nap alatt felszólítás dacára sem teljesiti, attól a további áram szolgál­tatást a városi hatóságnál történendő bejelentés mellett vállalkozók megvon­hatják. A világítás tényleges megkezdé­sétől számított 20 év után a város közörsége vállalkozók!ól a nyilvános világítási jogot és az összes berende­zést megválthatja a következő feltéte­lek mellett 20—25 között a jelenlegi beszerzési áron felül 35°/ 0al, 25 — 30 év között a beszerzési áron alul iO%al és 35 — 50 év között a beszerzési áron alul 5o%al. Ötven éven felül ugy a magán 1 mint a városi világi'ási veze'ékek a a 0 yáros tulajdonába mennek át és a vá­ros feljogosittatik arra, bogy a telep felállításához szükséges ingatlanok, j gépberendezéseket a beszerzési áron 1 alul 50% megválihaija Az esetre, ha a szerződés tartama alatt a villamos világítás terén oly ja- í vitások eszközöltetnének, melyek által a vállalat kiadásai csökkenek és a , vállalat ezen javításokat Pápán fel­használja, ugy a vállalat köteles az ő üzleti könyvei és számláiból megál­lapítandó befektetési költségeknek le­vonása után a tiszta nyereség 4o"/ 0á i ban a várost részesíteni. Megjegyeztetik még a szerződésben hogy ha valamely utcai közlámpa a vi­lágítás megkezdésére vagy kioltásra meghatározott időben belül nem cgne, és ennek oka nem valami vis major, akkor vállalkozó minden ilyen utcai közlámpa után, ha a hibát a vett. érte­sítés után a következő estig helyre nem állította, minden egyes estén to kr. büntetést köteles a város javára fizetni. Ha a vállalkozó valamely maga nosnak a szerződés határozatai ellenére villamos áramot szolgáltatni vonakodik, akkor az áram szolgál'atára idejéig na­ponként 2 frt büntetést tartozik minden egyes esetben a város javára íizettr. Elősoroltuk főbb pontjait a szer­ződés ek, melyből kiviláglik annak ha­tározott előnye ugy a város mint ma­gánosok részére. Ennek tudjuk is be, hogy a közgyűlés arra a határozott meggyőződésre jutott, hogy a villamos világítás berendezése a városnak feltét­len érdekében áll, a lakosság kényelme szempontjából pedig kLzámithatlan hord­erejű. Ma még tényleg a megvalósulás­nak csak küszöbén állunk, de már na is lehetetlen, hogy lelkesültség re és kitartásra ne buzdítsuk polgártársain at ! Hisszük, hogy oz nem iog hiányozni. Reméljük, hogy városi hatóságunk minden lehetőt el fog követni, hogy a villám világítás berendezése még ez év folyamán — mint azt. a vá lalkozók szándékozzák — a megvalósulás stá­diumába jöjjön. Kiisiöbön a rasíauracso! Az 1889. évi december hónapjá­ban megejtett általános tisztújítás al­kalmával hat évre megválasztott vár­megye tisztviselők megbízatása az ez évi december hó :31-ik napján lejár­ván, a belügyminister rendeletileg fel­hívta a vármegyék törvényhatóságát, hogy az uj tisztikar megválasztása iránt a szükséges intézkedéseket tegye meg. Nem hittük, hogy a küszöbön álló s valószínűleg utolsó restauracio, me­gyénk közönsége között érdeklődést keltsen, amennyiben a mostani tiszti­kar újonnan és egyhangú megválasz­tása több mint bizonyosra volt vehető, de azon körülmény, hogy a pápai já­rás főszolgabirája Horváth Lajos a belügyminister által a losonci kerület állami anyakönyvi felügyelővé lett ki­nevezve, a küszöbön levő restauracio iránt a legnagyobb érdeklődés kezd mutatkozni. Ki lesz a pápai járás főszolgabí­rója? Ki lesz Horváth Lajos .méltó utódja? Éz képezi most főleg városunk és a pápai járásban közbeszéd tárgyát. Szó, ami sző, mi őszinte sajná­lattal látjuk azt a férfiút megválni ál­lásától, ki iránt a közönség a legna­gyobb bizalommal és szeretettel visel­tetett és aki, nemcsak a megye közigaz­gatása, de Pápa város fejlődése és virágzása érdekében tevékeny buzgó­ságot fejtett ki. Az ö távozása nemcsak a megyére de főleg városunkra nagy veszteség. Ily köjülmenyek között nem csoda, ha Horváth Lajos helyére méltó utódot keressünk és kérünk. Halljuk hangoztatni, hogy a pá­pai járás főszolgabírói állásra több pá­lyázó van, és már akcióba is léptek ez állás elnyerése végett. Megbízható forrásból értesülünk, hogy ezen pályá­zatok közül legtöbb kilátása van V é g h István megyei t. főjegyzőnek, ki már 14 év óta szolgálja megyénket és ki mint szakképzett és kifogástalan munkaerő a központban el van ös­merve. kor Szunyogh elkezdett beszélni az ö ma­daráról, akkor belátták a szomszédok, hogy Mátyás nem annyi a gazdájának, mint egy közönséges madár, hanem családja, mindene ő Szunyogh Benczének. Azt a ragaszkodást, melylyel Szunyogh viselkedett Mátyáshoz, legföllebb Agatha kis­asszony érezhette az ő Amidorja iránt. Mert Agatha kisasszony elbeszélései közben, ha eb is szérepelt bennük, azonnal áttért Ami­dorra és érdekes epizódokként szőtte be Amidorjának viselt dolgait. Ha már most Szunyogh Bencze épen csak a madara iránt érzett rokonszenve hozza a nyugalmas lakásba — az bizonnyal nem okozott volna zavart. Sőt kissé talán élénkebbé teszi a csendes lakást. Mert hi­szen Amidor is meg-megszólalt néha a sa­ját nyelvén bebocsájtatásért vagy holmi nya­lánkságért könyörögvén úrnőjéhez. S ha az ö hangjában soha meg nem botránkozott egy lakó sem, hogyan botránkozhatott volna meg az emberi szavakkal compliméntirozó Mátyáson ? Csakhogy Szunyogh még más hango­kat is hozott magával egy hegedűbe rejtve, Szenvedélyes hegedűs volt. A rejtett hangok már harmadnap este kezdtek jelentkezni. Először a „g" hur mély hangjai re­csegtek bele a ház csendjébe, mint mikor a gondatlan az égett rántást kaparja a lá­bas fenekéről. Majd az „é" hur legmagasabb régiói sikoltottak fel, mint valami elátkozott lélek. Az éles hangok kirohantak Szunyogh szobájából, megkeresték a szomszéd szobák kulcslyukait s felriasztották álmukból az alvó szomszédokat. Aztán jöttek a művészet remekei, az „üveg hangok." melyek csakugyan hasonlí­tottak azon hanghoz, melyet pajkos gyerme­kek csalnak ki nedves ujjal az ablaküve­gekből. Megvadul attól az emberi ideg. Sőt Amidor is bámulva emelő fel fejét a soha nem hallott hangokra, orrát szaglálva nyújtogatta a padozat felé, aztán elkezdett vonyítani először piano, majd mindig erő­sebben, ugy hogy Agatha kisasszony az ' ő hangjától nem hallott semmit abból a má­sikból. A doktornak jobban kijutott. Közbül esvén a lakása, módjában volt összehason­lításokat termi a Szunyogh hegedűjének és Amidoniak a hangja között. Szépen vagyunk szólt reggelre kelve a doktor a VI. szám alatt lakó pénz­tárnoknak. Pokolba való hangok ! dörmö­gött az boszusan. Én a jövő hónapban kihurczolko­dom — epéskedett Agatha kisasszony. Hisz ez az ember megöli Amidoromat. — .ló reggelt uraim és hölgyeim, jó reggelt szólt Szunyogh szobájából kilépve egészségükre az éjjeli nyugalmat. (Azt jő is volt egészségűkre kívánni.) — Köszönjük Szúnyog ur — nyájas­kodott a doktor. Ah ! Szunyogh ur mi nem is tudtuk, hogy Ön hegedül. Milyen hangok voltak azok az éjjel ! Sohasem hittem, hogy hegedűből olyan hangokat lehessen kicsalni. Kérem szerénykedett Szunyogh. Hosszas tanulmány eredménye ;iz. Ez az életem. Egyik fele a Mátyás, másik fele a hegedűm. Jaj ! gondolták magukban a lakó­társak. Ezt a „jaj"-t még sokszor volt alkal­muk gond «!:ii és ki is mondni. A Szunyogh éleiének másik fele minden este végig kí­sértet a hajdan oly csendes lakáson. A lakók végre komolyan arról kezdtek gondolkozni, hogy elhagyják a virág-utezai házat. Csak Eüzy nem akart még erről hal­lani. Várjanak még egy hetet a felmon­dással, szól egyizben a lakótársakhoz talán segíthetek a bajon. A doklor e szavai után öt napra, ar­czából kikelve rohant Füzyhez Szunyogh. Gyorsan, gyorsan doktor ur, az ls tenre kérem, mentse meg Mátyást. A doktor rohant Mátyáshoz, aki már akkor nagyor nagyon az utolsóban volt. Szép bóbitás fejét lehajtotta s szárnyaival erőtlenül csapott még néhányat aztán .... — Kiszenvedett — szólt a doktor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom