Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-07-21 / 30. szám

V. évfolyam. Páwa, 189& julius 2l. 30 szam. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 írt. Félevre 3 frt. Negyedévre I frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Előfizetési felhívás. L a p u 11 k most: már az V. évfolyam második felébe lép. Programmot sziigségtelen adnunk. Megmaradunk 1 égi álláspontunkon P. pa városi" k v. megyénk közérdekeinek ellenőrzése a mi feladatunk, a mi programmunk. Ez alkalomma. <isztelet!el felkérjük minda okat, kik előfizetési dijakkal hátralékban vannak, hogy szíveskedjenek tartozásaikat leróni és a eLfizetést megújítani. Midőn ismételve kérjük előfizetőinket és a nagy közönséget, hogy bennünket jószándékunkban továbbra is támogatni szíveskedjék, ujult erővel lovunk a nehéz munkához. Hazafias iidvö/l „Pápai Hözi szerkesztősége. IÍU ik clóTizclcsi íini: Egész évre 6 frt 12 korona. Fél évre 3 frt 6 «" Negyedévre 1 » 50. 3 « Az előrize'ések és hirdetések Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő és k

;a lótulajvlonos citnére Pápa Középutca 83. sz. (Zálogház épület) küldendők. 41 lami tanitóképezde Pápán. Nagy lelkesedéssel fogadtatott városunkban azon hír, hogy a közoktatásügyi minister egy legutóbbi leiratában elhatározta, miszerint Pápa városában egy állami tanitóképezdét szándékozik létesíteni. Nem vagyunk ugyan még azon helyzetben, hogy a ministeri határozatot, mint hivatalos tényt konstatálhassuk, amennyiben a ministeri leirat még nem érkezett a városhoz, de azt hiszszük elég hiteles forrás azon értesítés, melyet F e n y v e s s y Ferencz orsz. képviselő a legilletékesebb h elvről nyert és a melyet lapja „Renkívüli kiadás "ában is közétett. Halljuk ugyan hangoztatni, hogy ezen „illetékeshalyrÖP' nyert értesítést és ezen saját lapja „Ren d k i v ü 1 i ki adás"-ban közített „Örömhír" közlését többen oda magyarázták, hogy ezzel F enyvessy egyedül magának akarja vindikálni az állami tanító képezde felállítását. Nos aki ilyesmit híresztel az csak azt bizonyítja, hogy e kérdésben teljesen tájékozatlan. Mindnyájunk tudjuk, hogy ez ügyben városunk intéző férfiai vállvetve működtek közre — s igy tehát Fenyvessy is — és minden befolyásukat érvényesítették arra nézve, hogy az állami tanító képezdét Pápának biztosítsák. Az ily urak híreszteléseikkel nem igen szolgálják a közügyet ! Tudtunkkal ugyanis, Fenyvessy orsz. képviselő a Pápán felállítandó állami tanítóképezde érdekében már évekkel ezelőtt — ha más alakban is - lépéseket tett, sőt mint a kultusz budget előadója hathatósan pártolta ennek felállítását és ebben a közvetett érdeklődésében látjuk azt is, hogy első sorban öt értesítették illetékes helyről ezen városunkra kedvező ministeri határozatról. Ezen értesítésből tudjuk azt is, hogy a minister ezen határozatában megbízta Var a s Endre kir. tanfelügyelőnket azzal, hogy városunkkal lépjen érintkezésbe a szükséges intézkedések megtételére. A minister, ezen reánk kedvező határozatával, egy rég óhajtott tervünket valósítja meg, mely nemcsak városunk haladását és virágzását, de egyszersmind korszakot alkotó eseményt van hivatva képezni városunk désében. gggl TÁRCA | Melletted ülök . . . Melletti d ülők elme.engve, Bűbájos szavad hallgatom, —Ede> ér/és vonul szivftnbe S elfeledem nagy bánatom . . . Elfeledem a sok keservet, A sok kint, Amit szenvedek, —• Es hinni kezdek a jövőben, llogy jobb sorsot is ád az ég! Feltaláltam, akii kerestem, A kiről annyit álmodám, — Timdéri lény köz ki elém szállt, Álomtól terhes éjszakán . . . Téged láttalak álmaimban, — Mo t való lett a képzelit, Itt ü tik, ime, közeledben — Bámulhatom szép termeted. Kenézek most. kél szemedbe, Oh ! menyország az énnekem, Talán ragyogni látom benne Boldogságom és életem. Melletted iilök e'merengve', Bűbájos szavad hallgatom ; Oh ! ka felednél egykor engem. Megölne akkor bánalom. Utolsó leánygyermeke volt Máli mamának, nemcsak, hogy minden gyöngédségét, szeretetét ráhalmozta, már pólyás korában kézről-icézre került, mindenki gyügyőlgette,' simogatta, csókolgatta, még az öreg Tóni bácsi is mosolyogva engedte, mikor a csepp jószág rávetette kék szemeit s parányi kis kacsóival kuszált szakállával babrált. Annának keresztelték, de azért csak „baba" volt a neve, mikor a kerekesszékbe járni tanult; baba, mikor hosszú ruhát kapott. És e név, e megszólítás reá ragadt olyannyira, hogy Ernő, a budapesti egyetemen reményteljes sarjadéka, mikor füle ciinpájáig érő gallérral, sárga betétes íakkcipővel vakációznia kis városba jött, szentül meg lévén győződve, hogy e név a „Babette" magyarosítása, következetesen „baba nagysád"-nak titulálta. Ez nem is volt valami visszatetsző, legalább mi szerény kisvárosiak egész természetesnek találtuk őt csak „baba,, néven emlegetni, róla igy beszélni, úgyannyira, hogy mikor az első mulatságról közölt tudósításban a megjelent „diszes hölgykoszorú" -ban Péter Anna kisasszony nevet olvastuk, meg kellett erőltetni emlékező tehetségünket, hogy rájöjjünk, hogy hát voltaképen Péter Anna kisasszony nem egy ismeretlen, idegen személy, hanem a ..baba". A leány tudta és bele is élte magát e megszólításba, a megszólítás fogalmához fűzött szerepbe, baba volt minden ízben. Szemeit, azokat a mindig könyben uszó ábrándos kék szemeket olyan áhítattal határos bámulattal tudta az emberre fordítani, rézpirosra harapdált ajkait olyan művészettel tudta összecsucsorítani, hogy a baba kalaphoz, mely netzczel leszorított frou-frou-ját előtüntette tökéletesen hozzáillett a keskeny, vékony kéz, a lehelletszerüen könnyű termet és a parányi kis lábak. Beszédmodorában, szavaiban, sőt még észjárásában is volt valami kedves, lebilincselő : nem beszélt, de csicsergett, lassan,