Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-06-30 / 27. szám
r MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — Előfizetési árak : Egész évre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Olvasóinkhoz. Lapunk legközelebbi számával az ötödik évfolyam második felébe lépünk. Az olvasó közönségnek lapunkkal szemben tanúsított jóindulata felment bennünket a szokásos síppal, dobbal való reklamirozás alól. A tapasztaltak után meggyőződést szereztünk, hogy lapunknak létjoga van. Egy független, pártatlan, személyeket nem szolgáló, senkinek sem tömjénező, szókimondó hírlapra szüksége van Pápa városának. Es bá fran, büszkén mondhatjuk, hogy a »Pápai Közlöny« megfelel e hivatásának. Ugy mint eddig, ugy ezentúl is használni fogjuk a megrovás hangját ott, a hol erre szükség lesz. Véleményünket, meggyőződésünket — mely csupán a l'özvélemény hű viszhangja — megmondjuk ezentúl is nyíltan, leplezetlenül. Lapunkat a nagy, igazságos közönség tartja tenn s erre büszkék vagyunk. Mi kizárólag a közönség érdekeiért harcolunk, melynek érdekit teljesen függetlenül képviseljük minden irányban s melynek érdekeiért folv ctott nehéz küzdelmekben csupán az igazság, tárgyilagosság és tisztesség vezeti tollúnkat. Sok vitális közügyünk igényli a jelenben városunk minden egyes polgárának s igy a mi teljes erejii közremunkálkodásunkat is. A vízvezeték, csatornázás, a vápakísbér-bánhidai vasat, a polgári leányiskola ügye, mind oly fontos kérdések, meLnek gondjait kell vállainkra vennünk egyaránt és egyszerre, mert halasztást nem tűrő érdekünk valamennyi. Tudatában vagyunk a kötelmeknek s kivesszük a dologból a mi részünket is, azzal az eréllyel és függetlenséggel, mit azt eddig is megtettük. Lapunkat a nagyközönség" további pártfogásába ajánlva újra kijelentjük, hogy mi csakis a nagyközönség érdekét, a társadalom közjólétét, városunk haladásának ügyét, hiven, lelkesült kitartással fogjuk szolgálni. Törekvésünk, fáradozásunk azonban csak ugy lehet eredményes, ha a t. közönség szives támogatását továbbra is biztosítja számunkra, mert nekünk ezenkívül nincs más támaszunk. Ep ezért teljes bizalommal fordulunk a félév küszöbén a t. közönséghez, hogy bizalmával és jóindulatával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. A „Pápai Közlöny" szerkesztő'sége. A „PÁPAI Egész évre 6 frt 12 korona. Fél évre 3 frt 6 << Negyedévre! » 50. 3 « Hogy a lappal járó kötelezettségünknek eleget tehessünk tisztelettel kérjük 1 apunk előfizetőit és barátait előfizetéseik szives megújítására és körükben való terjesztésére s ezennel megnyitjuk az uj félévet. A „Pápai Közlöny" kiadóhivatala. Az előfizetési pénzek Pollatsek i Aigyes címére (Közép-utca 83. sz.) i küldendők. TARCA SíXk" Egy kalandor szerelme. Varrónő volt. Igaz, hogy a varrónők közt nem ö volt a legkeresettebb ; nem is nevezték madame Sybille vagy Feliczenek. Neve egyszerűen Ivors Mari volt. Mindennap munkába ment, hol koszt és kétkoronáért dolgozott. Mari parasztleányka volt. Egy néni csalta a fővárosba azon biztatással, hogy jó keresete lesz. Mari a szó szoros értelmében szépség volt ; középtermetű, erős és dolgos leányzó, aki semmitől, még a férfiaktól sem ijedt meg. Ezt a leányt a ki csak ismerte, mind tisztelte. Mari szép keresettel birt a városban. Az ő rendelői a squareban laktak. Nickel asszony nagyon szerette s ha a lány akarta volna, egész éven át adott volna neki munkát. Madame Nickel német vevők számára rendezte be üzletét £ amellett vendéglője volt. Marit egészen képzettnek, aladosnak találta. Ez az asszonyság minuig kész volt egy rokon-kebellel barátságot kötni. De amily gyorsan tudott valakivel megbarátkozni, épp oly gvörsan tudta a baráti köteléket a legkisebb gyanúsításra is fel bontani. Minthogy Mari szép, takaros s amellett fiatal leányzó volt, talán felesleges is mondani, hogy neki is meg volt a maga »lovagja«. Körülbelül öt-hat évvel volt fiatalabb e férfiú Marinál ; ezt az ellentétet azonban kiegészíti az, hogy Mari valamivel magasabb volt. A férfi elegánsan ruházkodott. Csupasz volt az ábrázata s nem nőtt még meg a szakálla, fekete a haja, a keze, mely ugy tűnt fel, mintha még sohse dolgozott volna. Szóval csinos gyerek volt annak, akinek. Minthogy utazó volt, legtöbbször uton volt. Hogy minő g'seftü utazó volt, afelől még Mari sem kérdezősködött. Harold Vere — ennyire húzott volt a neve — annyira égett Mariért, hogy ha tán poéta és nem utazó lett volna, szerelmét égő tüzes katlanhoz hasonlította volna. Egyszer csak fordult a koczka, az utazó kevesébbet és kevesebbet utazott, de annál többször fordult meg Nickel asszony helyiségében, a vendéglőben. Ugy látszott, hogy tán a lakás érdeketle. Marinak minden szombaton, mint ez a munkás világnál szokás, félnapi ünnepen volt. Ugy két óra felé délben abbahagyta munkáját. Ezen a papon rendesen a vendéglőben volt. II. Egy szeptemberi szombaton tőrtént a következő eset : Szépen sütött le a nap. meleg volt. Mari boldogabbnak erezte magát, mint egyébbkor, mert Harold a fővárosban volt ugy tervelték, hogy kirándulnak a vidékre, hol kéz a kézbe elcsacsoghatnak egymásnak sok mindent, ami csak őket érdekli. Mari az ebédnél Nickel asszonynak sokat beszélt kedveséről. A nő látszólag örült enaek. Hisz a szerelmi történetek mindég érdekesek ; magunk is fiatalok voltunk. Nickel asszony aztán faggatta Marit, vájjon kedvese nem iszákos, kártyás, vaj ion munkabíró, dolgos ember-e ? E kérdésekre Mari igenlőleg válaszolt. — Éd esem. szólt Nickel asszony, maga boldog asszony lesz. Mi sem jobb kedvesem a jó férjnél s hozzá gyermekeknél. S mikor jegyzik el egymást, aranyom ?