Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-06-30 / 27. szám

í. A polgári kör mulatsága. — 1895. junius 23. — A polgári kör vasárnap tartotta meg tekeversennyel egybekötött táncmulatságát a kör kerti helyiségében, mely mulatság ugy anyagilag, mint, erkölcsileg igen szép sikert eredményezett. Jóllehet ezen mulatság nem érte el az előző évben kimutatott fényes anyagi eredményt, mit nagyrészt az egész napon át tartott borús időnek tudunk be, mindazonáltal igen szép társaság gyűlt egybe a kör kerti helyiségbe és szép összeggel gyarapította a kör könyvtára jövedelmét. A tekeverseny délután 3 órakor vette kezdetét, mely versenyben igen számosan vettek részt. A verseny 8 órakor nyert befejezést következő eredmennyel: Az első dijat, az 1 drb. aranyat Jilek Ferencz (21 báb) a második dijat Markó József (19 báb), a har madik dijat Krach Imre (16 báb) nyerte el. A táncmulatságra 8 óra után kezdett gyülekezni a társaság és már 9 órakor nagy tűzzel és hévvel járta a táncot a fiatalság. Az első négyest 30 pár táncolta. A négyes afett Brenner Ferencz ur ügyeskedett röppentyűk feleresztésével és görögtüzek meggyújtásával. Gyönyörű látványt nyújtott, a négyes alatt a párok megvilágítása, mely látványosságért a megjelent társaság zajos éljenzéssel ismerte el Brenner ur fáradozását. Szünóra előtt a »Vírág tombola« vette kezdetét, melyet Szirmayné Mészáros Jusztin urnő, a jelenleg városunkban működő müvirágkészitő tanfolyam vezetőnője rendezett nagy érdeklődés mellett. Gyönyörű nyeremények voltak kisorsolva. A »Tombola« nyereményt, mely egy művirágfüzérrel remekül díszített tükröt ábrázolt, P e r h á c s Miksa pénzügyi biztos nyerte meg. Éjfélkor szünóra tartatott, mely idő alatt a társaság teritett asztalok mellett ülve kedélyes és vidám hangulat mellett fogyasztotta M á 1 i c s József a kőr vendéglőse konyhájából kikerült ízletes étkeket. Szünóra után ujult tűzzel és határt nem ismerő ujrázások között jár ták a táncot; melynek a hajnal vetett véget. Tudósítónk a megjelent hölgyek névsorának összeállításánál a következőket jegyezte fel : Asszony ok : Wajdits Károlyne, özv. Rosenthal Franciska, Iiock Károlyné (Dáka), Viz Ferenczné, Altnesdorfer Györgyné, Jilek Ferenczné, Pintér Gyuláné, Szeglethy Józsefné, Lippert Sándorné, Zempléni Antalné, özv. Nostriczius Józsefné, Hajnöczky Béláné, Wellner Józsefné, Hercz Beláné, Svoboda Venczelné, Magyar Gyuláné, Obermayer Józsefné, Szijjártó Gyuláné, özv. Kunte Jánosné, Neuhauser Imréné, özv. Deim Sándorné, Kocka Lászlóné, Csik Károlyné, Hermann Pálné, Freisberger Vilmosné, Walter Sándorné, Edelényi Józsefné, Pakrócz Kálmánné, Rác Gyuláné, Mác Józsefné, Nagy Károlyné, Boda Györgyné, özv Cseke Jánosné, Horler Józsefné, Tóth Józsefné, Süttő Károlyné, Kobera Káolyné, Bárka Józsefné, Szirmayné Mészáros Jusztin, Schnactner Gézáné, Tóth Istvánné, Szily Ignáczné, Gaál Jánosné, Pelek Jánosné, Néhman Gáborné, Aschenbrenner Jánosné, özv. Kunte Jánosné, özv. Freiszberger Józsefné. Leányok : Nostricius Mariska, Horler Józsa, Dreisziger nővérek, Herz Margit, Hock Mici (Dáka), Regner nővérek, Málics Gizella, Szily Adel. Almersdorfer Milly, Deim Tera, Baráth Linda. Freiszberger Paula, Cseke Matild (Temesvár), Gaál Erzsike. Jakab Gizella, Szabó Mariska, Stankovics Vilma (Gecse), Bikky Hrzsi (Káptfa), Wajdics Ilonka, Csoknyay Eliz, Süttő Hermin (Devecser), Kappel Flóra, Kelemen Brigitta, Varga Mariska (S.-Vásárhely,) Prohaszka Margit, Wellner Mariska, Aschenbrenner Krisztina, Gaál Mariska, Tóth nővérek, Gaál Vilma, Kity Katalin, Klaffi Julcsa Nehman Mariska. Végül megemlítjük, hogy az uri osztály, mely rendesen a polgári kőr mulatságaitól távol szokia magát tar4ani, ez alkalommal kivételt tett és igen szép számban vett részt a mulatságon. A mulatság fényes sikeréhez gratulálunk a rendezőségnek. Zene és ének-vizsgák. Mint minden évben ugy az idén is az évzáró vizsgálatok az áll. seg. polgári leányiskolában ugyszinte az irgalmas nővéreknél ünnepélyes aktussal nyertek befejezést. Ezen ünnepélyes aktust a zene és ének-vizsgák megtartása képezi, mely ünnepélyek nagy „ érdeklődés mellett, és igen szép számú és díszes közönség jelenlétében tartatnak nieg. Szemtanúi lévén mindkét tanintézetben lefolyt ünnepélynek, a kulturális cél előmozdítása tekintetében kötelességünknek tartjuk ezen ünnepélyes aktusról következőkben leszámo'ni. Az áll. seg. polgári leányiskola ünnepe. Vasárnap délután tartotta meg az áll. seg. polgári leányiskola a városi óvoda helyiségében ének és zene vizs— Biztosan nem tudom, Harold azt mondja, hogy egymáse lehetünk már e hónapok valamelyikében. Ebéd után egy darabig csevegtek, sok szépet össze-vissza hadartak még. Aztán álmos lett Nickel asszony, lefeküdt s álmodott menyasszonyi kelengyéjéről. Az óra kettőt ütött ; Mari összerakta holmiját, hogy hétfőn újból elővegye. Aztán felöltözködött, távozott. Visszatért később, mert valamit nyitva felejtett. Aztán kocsiba ült Mari, odahajtatott, hol azt hitte, hogy Harolddal találkozni fog. Egy óra múlva együtt volt a pár. Kipirult arczczal, boldogan állott Mari előtt Harold ; egymásnak még köszöni is elfelejtettek. Mari ezt elnézte, mert az a boldogító gondolat foglalkoztatá, minő szerencsés, hogy ilyen csinos imádója van. — Én teljesen kész vagyok, szólt Mari. — Én is ; ne vesztegessük az időt. Már itt a szeptember s beköszönt nemsoká a tél is. De tudod kedvesem, hol szerelem van, ott nincs tél. Távozni készültek a szobából hol találkoztak. Mari elől ment s Harold ép be akarta tenni maga után az ajtót, mikor egyszerre azt mondja : — Várj kissé, bent felejtettem a botomat. Bement a szobába s pár perez múlva visszatért. »Ez, ez történhetett volna.« Hogy miért, miért nem, de nagyon kipirult volt e sző kimondásánál az arcza. — »Mari, hat hónap alatt hiszem, egymásé lehetünk. De a hat hónapot be kell várnunk.« III. Három órakor felébredt délutáni álmából Nickel asszony. Mikor az emeletről lefelé tartott, annyira zajt ütött, hogy a cselédsége is felébredt, s talpon volt, mikor az asszony a konyhába jött. Nickel asszony bement a saját szobájába. Mari nem találta már ott; de ezt gondolta is. Elővette számadásait, de sehogy sem stimmolt. Uránná nézett a kasszába. De nem volt helyén a pénzes kasznyi; a pénzes tálacskát nem birta megtalálni a kasznyiban. Talán a hálószobába magával vitte s ott feledte. Felszaladt a hálószobába, a pénz sehol. Ekkor megrángatta a cselédségnek a csengőt. De mind hiába. Neki támadt a portásnak. — Maga elaludt s ekkor belopódzott valami tolvaj ! A portás váltig erősítette, hegy c ébren volt, sőt mi több a küszöbnél őrt állott. Marin, a varrónő kivül senki sem távozott a házból. Mintha villám sújtott volna e név hallatára Nickel asszonyt. — Ivors Mari ! kiáltá levegő után kapkodva, óh Ivors Mari, elláttalak mindennel s te csaltál meg . . . oh, megcsalt, ellopta a pénzemet. Mari és kedvese theáztak Ilforvlben. Ugy estefelé a vouattal aztán visszalőttek s nyolez órakor lakásukra toppantottak. A házkapu küszöbénél válni akartak egymástól, mikor kinyílt a kapu. A nyitott kapunál rendőr és Nickel asszony állt. — Ivors Vari! Ivors Mari ! szólt Nickel asszony sirva — mit tettél, barátommá fogadtalak — szerettelek — s te is megloptál ! — Megloptam ? kiáltá Mari. — Lopott ? Az én jegyesem lopott ? kiáltá Harold, ki meri azt mondani, hogy tolvaj ? — Elntünt a pénzes kasznyi, szólt a rendőr hivatalos stylusban. Megtaláltatott e nő ágya alatt ruhába csomagolva — üresen. IV. Mari nem tudta magát védelmezni. Nem birta felfogni, ki vihette el a pénzes tálacskát. A külső körülmények mind ellene bizonyítottak. Ágya alatt megtalálták a pénzes tálat üresen, az ő kendőjébe volt gyöngyölitve. Hát hová kerülhetett a pénz. Hétfő reggel Mari reszketve, sápadtan állt a törvény előtt. Védőről gondoskodott a »lovag.« A vallatásnál Harold Mari mellett állt, de sem ő, sem a védő, sem pedig Mari nem tudott enyhitő körülményt felhozni. Még gyanitani sem gyanította a tettest.