Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-06-02 / 23. szám

Pápa, 1895 junius 2. 23. szam, KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, Előfizetési árak : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. és Nyiltierek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedéseben. Hirdetések Mi lesz a Oincával? Nem első izben szóllalunk fel ezen kérdéslen, mely Pápa város szégyenfoltjának nevezhető, nem egy izben lelt már ezen kérdés a városi közgyűléseken beszédtárgyává téve — de mindhiába. Felszólalásaink nem vezetlek si kerre, mert a közgyűléseken hozott; határozatok valahol a poros levéltárban nyugszanak és a hivatott egyént knek legkisebb gondjuk, hogy városunkat ezen förtelmes ellenségétől megszabadítsák. Dacára ezen indolentiának, mi nem tágittunk ezen kérdés felelevenítésében s elérkezettnek látjuk a/. íd >t, most midőn a meleg napok következnek be, ujolag a városi tanács figyelme

1", ezen abnormis állapotra felhívni. Most midőn mé;;- reá érünk tervezni, most van az ideje beszé'ni városunk köztisztasági s még szomorúbb közegészség ügyéről —- feltárni a hanyagság által okozott sebeket, hogy azok mihamarább orvosoltassanak. A város nagy részén vezet keresztül egy széles, boltozatban és kövezetlen csatorna, a pápai specialitás, az úgynevezett »Cinca árok.« TARCA. Nstó 1

1 - IIÉUL.& l

! Az özvegy fiatal ember. Az ablaknál álltam és néztem, mint játszadoztak a ven Duna habjai az őszi napsugárral, mely a ködös levegőn átszűrődve betevedt az én rideg szobámba is, de látva e magányt, a zord falakat, melyekre karikákat vet a kandallóban lobogó tüz, elégedeth nül távozott ; néztem mily vigan, mint a gyik a mezőn, siklanak a kis propellerek a viz sima tükrén . . . Mindez, a mit máskor fél órákon át szívesen elnéztem, most bántott, kellemetlenül érintett, talán azért, mert mig a szemeim ily közeli tárgyakkal foglalkoztak, gondolataim a mesze ködében tévelyegtek, messze, messze tőlem . . . egy ennel kisebb városban, ott egy nagy kétemeletes, szürke palotának egyik szobájába ... A lelki állapotommal oly szép harmóniában volt az a nedves, ködös, barátságtalan délután ! Olyan jól esett néznem annak az igénytelen őszirózsa bokrocskáuak, mely olt virit Ez a födetlen árok gyűjtője mindennemű rondaságnak, szemétnek, mely szemét és rondaság lőleg a nyári időben, a meleg napok alkalmával hónapszám büzhődik ott a városon keresztül, eltöltve a levegőt merget lehellő miasmákka), gyilkos bacilusokkal a Gráf kávéháztól a Bástya utcáig és azon keresztül. Ez a Cinca kéidés minden évben orvosakatik azáltal, hogy beszédtárgyává tétetik, határozat is hozatik az intézkedésre, de végeredménykép, mindig érezzük a Cinca szagát. Az ily orvoslást megköszönjük a városi tanácsnak, nem ér ez egy battkát sem, ebben a kérdésben tenni kell. Tudomásunk szerint a közegészségügyi bizottság nemrégibben szinte e kérdéssel foglalkozott s a városi tanácsot intézkedésre hivta fel, de mit használ ez a felhívás, ha a közegészségügyi bizottság nem lép fel erélyesen a kérdés megoldásában, és nem szorgalmazza ezen bűzös posvány fésze\n

rk radikális uton való eltávolítását. Hány izben lett már ez a kérdés a közgyűlés előtt tárgyalva ? Hány izben lett már egy szűkebb körű bizottság ezen Cinca árok eltávolítása ügyében kiküldve ? Hány izben mondatott ki, hogy már , legközelebb ina7. ribl/.lcom között, a haldokló természet ke* bJeioi szakadó, lekonyult virágát. Annyira el voltam merülve gondolataimban, hogy a körülöttem történtekről csak akkor vettem tudomást, midőn egy hideg kéz érintését éreztem. — Ah ? Servus Bela I Isten hozott ! Mivel szolgálhatok ? Pénzem nincs ! Meg kell jegyeznem, hogy az én Bela barátom igen jó fin, csuk a mint mondani szoktak, egy kicsit szemermetes. Nagyon szeret is engem, a mit legjobban mutat az, hogy egy évben négyszer is meglátogat s akkor is vagy tanácsot, vagy — pénzt kér. Lin is szeretem őt de a szeretetemnek inkább a tanácsadásban, mint a pénzkölcsönzésben szeretek kifejezést adni. — Engedj meg, ha talán megzavartalak, mert láttam, nagyon el voltál merülve gondolataidban. — Oh kérlek, sőt örülök, hogy láthatlak — Igen ? — mondá ő, leülve a kandalló melletti kis székre. — ugy bátrabban kérlek valamire . . , Jézus Mária, ennek már megint pénz kell ! éreztem, mint meredezik minden hajszálam az ig felé ; éreztem, hogy már könytézkedés lesz téve ez ügyben ? S mi történt ? Semmi? Már pedig igen t. Uraim ebben a 1 kérdésben intézkedni kell, még pedig 1 a legrövidebb idő alatt. Városunk létkérdése függ ezen bűzös csatorna eltávolításától. Intézkednünk kell, hogy ezt az óriási büzfészket ha már máskép nem lehet, egy csatorna által a Tapolcával össze kössük, mely csatorna víznyomás által a Cincába vizet vezetvén, azt kitisztítsa s a mely csatornába igen csekély anyagi áldozattal volna létesíthető. Az igaz, hogy ezen Cinca árok beboltozásávai vagy kikövezésével nagyobb cél volna elérve, de ezt a mos tani anyagi viszonyaink nem engedik még meg s igy a primitívebb orvoslással is m jg kell elégednünk. Ez alkalmat felhasználjuk arra is, hogy a városi tanács figyelmét még egy körülményre is felhívjuk, mely nemkevésbbé illustrálja a mi közegészségügyi viszonyainkat. A város közepén, a forgalom központján a Kossuth Lajos utcában történik az, hogy nem lévén csatorna hálózatunk, az ös zegyülemlett mindennemű trágyáié és piszok kikerül az utcára s nagy gyönyörűségére a lakosságnak és idegeneknek végig folyd 3gál a Kossu'h nyehb a tárczám egy 5-ös bankjegygyei, mert tudja az Isten, sohasem voltam képes kérdését megtagadni s megosztottam vele az utolsót Ís. De megkönnyebbülten lélekzettem fel, midőn igy folytatá : .... nem lennél szives egy-pár jó tanacsot adni ? , — A legnagyobb készséggel — mondám, örömömben felugorva székemről. — Parancsolj ! — Tájékoztatás végett előrebocsátom hogy en özvegy fiatal ember vagyok. — Micsoda ? Hát mikor házasodtál, mikor halt meg a feleséged kit én nem is ismertem. — Nem házasodtam én soha, még gondolni sem mertem e bjrzasztó dologra s mégis özvegy lettem, barátom, a nélkül, hogy meghalt volna a feleségem, a ki nem volt, nincs s nem is lesz soha. Kezdtem á dolgot nem érteni, sőt azon gondolkodtam, hogy védelmi állásba helyezkedjem, mert nem hittem, hogy ez az ember összhangzásban van önmagával. Valószínű, hogy leolvasta arczomról csodálkozásomat, mert igy folytatá : Mindjárt meg fogod érteni, csak halgass meg,