Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-06-02 / 23. szám
2. PAPAI KÖZLÖNY 1895. JUNI US 2. Lajos -- Uj utcán végre a Bástya utcához érve a városon kivül befejezi pályafutását. Ez ugyan nincs Összefüggésben a Cinca árokkal, de kikőzölgés dolgában egy katagoriába sorozható. Valóban szégyenletes állapotok ezek ! De térjünk vissza a Cincára ! Hát rendjén való dolog ez ? Hát szabad ezt elnézni a város illetékes hatóságának, hogy ez a nyáron iszonyú szagot terjesztő büzpatak állandóan veszélyeztesse sok ezer ember egészségét, éleiét ? Nem uraim, tisztelt városi tanács ! A város közegészségügye : a város életérdeke. Mi most csak arra kérjük önöket, a város polgárainak nevében, hogy most, mikor még van idő, intézkedjenek már végre ezen odiosus ügyben és amit lehet tegyenek meg, nehogy esetleg jövőre városunk fertőzött levegője bölcsője legyen a járványos betegségeknek. Kövessenek el mindent arra nézve, hogy ezen bűzös árok miazmás kizölgésétől városunk lakossága megóvassék, hogy mindazon visszás állapotok megszűnjenek, melyek városunk közegészségügyére már mo'ochként nehezednek. Csak akarni kell I Pollatsek Frigyes. A tanév végén. Még néhány hét s a vizsgálatait eredménynyel vagy a nélkül lemorzsolt tanuló Összecsomagolja holmiját és hazautazik az édes családi körbe, hogy két hónapig a jól megérdemelt kedves vakációt élvezze, ha munkája sikeres volt, vagy ha a két hónapnyi szünetet az évközben elmulasztottak pótlására fordítsa, ha a hozzáfűzött várakozásoknak megfelelni nem tudott. A tanulók egy részére a munka e két havi megszakítása kisebb jelentőségű. Szünetet, pihenést jelent, mely után ujult erővel, testben és lélekben megifjulva újból j munkához lát. i\ másik része azonban ' — arra, mely tanulmányaiban elérke! zett azon pontig, hol jövendő életpályája fölött kell határoznia — rendkívüli jelentőséggel, nagy horderővel bír. E nagy jelentőség az, mely ben: nünket arra késztet, hogy e fontos kér' déshez, a pályaválasztás kérdéséhez most, a legalkalmasabb időben hozzászóljunk. A kérdés miként való eldöntésére kétségtelenül nagy befolyást gyakorol két tényező : a szülők akarata és az if]é hajlama. Néha csupán az előbbi érvényesül — akár határozott presszió, akár az ifjú hajlamának önkényes, erőszakos hajlitása által. A szülők, ama megcsontosodott, de téves meggyőződésben, hogy ez vagy az az életpálya lehet csak üdvös és célszerű gyermekükre, folyton annak célszerűségét hangoztatják s erőnek erejével kényszeritik gyermeküket annak választására. Vagy pedig a szóban forgó életpálya célszerűségéről s feláldozva azt, mely iránt hajlamot érez, a másikat — s bizonyára a tévését — választja. Mindkét esetben egy elhibázott, céltévesztett élet lehet következménye a szülők helyleien eljárásának. Minden gyermekben többé-kevésbé kifejlődik a hajlam egy bizonyos életpálya iránt, melyben a boldogulás egyedüli eszközét, vágyai netovábbját, szóval az életpályák ideálját látja. A szülő Nem állhattam meg azonban, hogy e rr.alicziózus kezdéssel szavába ne vágjak : — De hát mi az oka annak, hogy te, a ki a vizet sem szoktad zavarni, oly mostoha gyermeke vagy a sorsnak, hogy rád sem adva a házasság tövissel bélelt elegáns kabátját, már is az özvegység kopott übercieherebe bujtat s átugratva veled a nyarat, a tavaszból egyszerre az őszbe kerget, azaz fiatal emberből özveggye degretál. — Ha meghallgatsz, elmondom az egesz metamorphosist. Bizonyosan ismered az öreg Józsi bácsit, az én princimet, az is tudod, hogy mindössze egy hete vagyok nála. Áldott öreg ur ő, csak egy hibája van, ki nem állhatja, gyűlöli a házas embereket s csak azért, mert neki van felesége, hozzám is első szavai ezek voltak : »Irodám tagjainak erélyes embereknek kell lenni, már pedig az asszony nagyon megpuhítja az embert, magamról tudom, s ezért csak nőtlen embereket alkalmazhatok.« Természetesen subordináltjai mind nőtlenek is. A napokban valamelyik egyesületnek —- már nem tudom melyiknek, mert valami iOr-nek az elnöke, 20-nak választmányi s legkevesebb 30-nak egyszerű tagja, — fontos közgyűlésére mentem vele együtt, hogy a jegyzőkönyv számára a beszédeket stenographáljam. Ez kritikus nap volt rám nézve : reggel fiatal ember, délután (a közgyűlésen ' farsang alatt) féij. s este már özvegy fiatal ember voltam. Itym 1 r» — Ugyan, ültesd fel az öreg a . . . Ilisz ez keleti mese, barátom, a mit még egy naiv törökbasa sem hinne el, nem hogy én, —• szakitám felbe kacagva. De ő rendületlenül folytatá : — Mondom. Ilyen metamorphosis nem minden halandónak jut osztályrészül. Még az elnök nem nyitotta meg a gyűlést, midőn iszonyú vihar keletkezett s ökölnyi cseppekben kezdett esni az eső ; alig telt el 10 perc s máris megerkezett »az embert puhitó« princiné által küldött esernyő s übercielier. Látja principális ur, mondám hozzá lepve, ez a kényelem is csak a házas embereket illeti meg. E percben jelenti a szolga, hogy nekem is erkezett esernyő, meg egy übercieher. Meglepődtem, ki küldhet nekem esernyőt meg überciehert. A pr<nci szuróan nézett reám s kajánul mosolyogva a fejét biccegetve, ott hagyott a faképnél. Ez az übercieher es esernyő tett kegyvesztessé, férjjé s özvegy fiatal emberré . * . Most már a dolog kezdett érdekelni, ott hagytam az ablakot, hol még mindig álltam, s a melynek üvegtábláit már úgyis elhomályosította a pára s leültem a beszélő mellé. — Ekkor mar férj voltam — folytatá — a közgyűlés végén pedig kimérten s hidegen ezt mondta a princi; Ön többe irodámnak nem tagja! Egészen megütődtem e usm yárt kijelentestül. Mj^yarsteatát szekötelessége gyermekével megismertetni az illető pálya árnyoldalait is, s ha a gyermek ifjúvá serdülve, mindezek dacára megmarad hajlamánál és ragaszkodik a szóban forgó életpályához : akkor az biztos jele annak, hogy hivató* tsága van ahhoz, s hogy minden egyébb pályán boldogtalan lenne. Az ifjúban legyen annyi judicum és önismeret, hogy megtudja ítélni ; vájjon tehetségeivel és képességeivel meg fog-e tudni felelni, a választandó dcpjlya követelményeinek. Soha az urhatnámság, hanem mindig a munkakedv és az igaz ambíció vezesse. Legcélszerűbb megoldása tehát a fontos kérdésnek az, ha az ifjú életpályája megválasztásában saját hajlamát követi, megszivelve egyszersmind a szülők jóakaró, útbaigazító tanácsát. Színészet Pápán. Komjáthy János színtársulata pénteken fejezte be működését városunkban s már tegnap Komáromban meg is kezdte a nyári színkörben az előadásokat. Mi már több izben kifejtettük nézetünket e társulat felől s igy szükségtelennek is tartjuk azt most ujolag tenni. Máskülönben maga a közönség is meggyőződött, hogy Komjáthy színtársulata oly erőkből van szervezve, melyre minden vidéki város baszké lehet, ha azt magáénak mondhatja. Közönségünk, mely eleinte némi közönyt tanúsított az előadások iránt, lassanként belemelegedett a színházlátogatásba ugyanyira, hogy az utolsó két előadás zsuffolt házak előtt játszódott le. Tekintve a viszonyokat az rettem vona hallani e hirtelen kegyveSztésnek. De kerem, hisz . . . kezdtem beszéd met. Halgasson. Förmedt rám Jozsl bácsi, ne mentegesse magát, mert a/, csak kárba veszett fáradság. Önnek is esernyőt meg überciehert küldtek, mint nekem, pedig »ez a kényelem csak a házas emberekei; illeti meg.« Ez elárulta az ön által eddig ügyesen titkolt, de általam gyanított azon valót, hogy ön férj, miért is, hisz tudhatja, tovább nem alkalmazhatom. Es se egy, se kettő, engem meg sem hallgatva eltávozott. — Hisz akkor te még mindig boldog férj vagy, barátom, mit panaszkodol hát özvegységről ? mondám. —• Dehogy vagyok férj. dehogy, már az nap este sem voltam az. Értsd meg. A történtek után első dolog volt megtudni, ki volt az a nagylelkű esernyő és übercieher küldő ? . . . — Ki ? Hát a feleséged, arról ugyan nem is kellett meggyőződnöd — vágtam közbe, hogy bosszantsam egy kicsit, mintha nem értenem az egeszet. — Eh, mit a feleségem, hisz mondtam már, hogy nem volt s nincs ; hanem az a ki nem volt más, mint a velem szem-* ben lakó özvegy asszony. — Ah ! A miatt máf érdemes ott hagyni az afféle Józsi bácsikat (mert ismertem ezt a szép asszonyt, nem egyszer nézegettem sóvár szemekkel a Béla ablakából
