Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-04-21 / 17. szám
V. évfolyam. Pápa, 1895 április 21 17 szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, Előfizetési árak : Egész evre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedéseben. Hirdetések Pápa jövője! Nem állanánk hírlapírói kötelességünk mao-asla'án ha el nem ösmernénk azt, hogy Pápa városa szeretne, sőt p-yorsan szeretne városias külsőre szert tenni, hogy nemcsak névleg, de tényleg is, méltóan sorakozzék szomszéd megyéink többi városai mellé. Sajnos, hogy anyagi erőnk csekélységé megfordított arányban áll megvalósítandó terveinkkel, óhajainkkal, mindamellett ha célunkat elérni akarjuk — s ez elől nem szabad kitérnünk — a legnagyob áldozatoktól sem szabad visszariadnunk. Városunkban több tervvel és eszmével foglalkoznak, melyek a közvélemény helyeslésével találkoznak, de sajnos, mikor legszebben tündököl, akkor pattan szél, rrint a buborék, hátrahagyva a csalódasf, a kiábrándulást. Már pedig így nem fogunk célhoz jutni ! Mert ha valaha ugy most van szükség az egyetértésre, az erők egyesítésére, hogy városunk jövője biztositassék s mindazon eszmék és tervek a megvalósulás stádiumát érjék el. Nem szabad habozni. Merni és tenni kell, mert csak ez által bizonyíthatjuk be fejlődési képességünket. Kardinális baj nálunk Pápa városában, hogy egyes potentátok ülnek a város nyakára. Latható és láthatatlan fejei vannak a városnak, s a legtöbbször titkos kezek vezetik hajójának kormányrudját. Végre is bekellene már egyszer következnie Papa városában is annak az időnek, amikor a közügyeket, a polgárság bujLüd aii-ii íeljogosiioit közegek nyiltan, nem pedig titkos és kétes hatalmasságok a háttérből igazgatják. Ezen titkos beavatkozás akasztja meg legtöbbször a közügyek haladását. Tudjuk mindnyájan a dolog bibéjét, de azért nem iparkodunk ennek elejét venni, mert a közérdek iránt való érzék csak kis körre szorítkozik. Ezen tény mindenkire szembeszökő és világos és azzal menti ki magát, hogy nem akar — rágódni. Miért nem akarnak a mi városi képviselőink a közügyek iránt érdeklődni ? Miért nem fog el minden egyes képviselőt a kötelesség azon érzetete, melyből a közérdek fényes eredményei következnének ? Miért engedi azt, hogy egyesek terrozilálják a közügyek menetét, melyből rendesen az önérdek lólába s nem a közérdek látszik ki ? Igenis Uraim ! itt a bibi ! A város képviselőtestülete a hibás, mert a város administraciója iránt nincs meg a kellő érzéke s nincs meg azon együttes érdeklődés, mely nélkül egy város sem képes a haladó korral lépést tartani. A képviselőtestületi tagok hibájául rójjuk fel, hogy az történik városunkban, a mit egyesek jónak és üdvösnek (?) tartanak. Miért engedik ? Miért nem gátolják meg őket a terrorizmusban ? Lépjenek sorompóba ellenük, ne engedjék magukat orruknál fogva vezetni, mert ezen hallgatás és nemtörődömséggel még növelik ezen potentátok működési terennumát. Városunk beléletében oly sok közhasznú és fontos kérdések vannak napirenden, melyek városunk jövőre nagy befolyással lesznek s ez okból igen időszerűnek tartjuk ezen figyelmeztetésünket, a melyet megteszünk ime most e g ye lőre anélkül, hogy bővebb és erősebb rekriminációkba bocsájtkoznank, de ha nagyon is élére lesz állítva a dolog, lerántjuk a lepelt egészen kíméletlenül. A potentátok ideje manap már alkonyodó félben van s a közönség tűrő hallgatása nem mindig egyenértékű a beleegyezéssel, reméljük hogy már a közelben lesz alkalma ezt egyik-másik n a g y s á g n a k tapasztalnia is, TARCA Dalok. 1. Gyönyörű szép csillag ragyog Fenn a magas égen . . . Holdvilágos csendes este Hosszasan elnézem . . . Gyönyörűen szólja fényét — Ragyog, mint az arany . . . Kis angyalom szemed fényét Látom én meg abban. 11. Elfogyott a nóta — Nem szól a cimbalom . . . Verd el a nótámat, Még egyszer angyalom ! ? Járjon a két kezed, Mint a villám rajta — Talán bus szivemet — Ez megvigasztalja ! ? F.—s. Szól a nóta . . . Szól a nóta vig mulatság járja Vigan szól a czigánymuzsikája Azt húzza olt nem egynek, de száznak : Nincsen párja a barna leánynak. „ . . Sir a nóta, a legbúsabb nóta Megérteni szivem csak ezt tudja S a min zokog tőled, tőled kérdem : Hogy nem szeretsz, mért nem montad régen ? Kardra, pisztolyra. Gyűlölöm a sok szót, és szívesen mondanám el három szóban hogy ki volt a Kopasz Máté családi boldogságának megrontója. De mikor ő maga, a férj maga sem tudta. Hogy tudnám en ? Máté ur csak sejtett, haj de a sejtelemre alapos okai voltak. Mi rosszra sem gondolva ült a hivatalában, nádon átadták neki az első, végzetes levelet, — Máté, Máté 1 Fúrass lyukakat a köcsögkalapodba, mert maholnap fel sem tudod venni a szarvaidnak miatta. Szarvak ! Oh egek, oh egek ! Szarvak 1 Máté ur eleinte nem akart elhinni semmit, de az első levelet sok más követte, és mindmegannyi merges gyilokként hatolt be a boldogtalan férj kebelébe. Szarvak 1 Oh, egek I Kopasz ur megszokta, hogy minden nagy ügyben tanácskozott önmagával ; kérdezett magától, felelt magának : — Mit tegyek ? — Csapd el az asszonyt. — Bolondság, hiszen nincs semmi sem bebizonyítva. — De a levelek ? — Lehetnek rágalmak. — Ej, az asszonyok csalfak .. . Miért volnál te kivétel ? . •. Légy résen ! ! — Mit tegyek hát ? — Előbb utóbb ráakadsz a csábitóra és vég ezne C^ kell vele . . . — Ez igaz .. Agyonlövöm ! Tudsz lőni í
