Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-04-14 / 16. szám

V. évfolyam. Pápa, 1895 április !4

B 16. síám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak : Egész evre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivaLalban, és Nobel Ármin könyvkereskedéseben. Hirdetések Menjünk tovább ! Szomorú jelenségeknek voltunk szem és fültanúi a szerdán megtartott rendkívüli közgyűlésen. Az igaz, hogy nem mai keletű dolgokat láttunk, halottunk sőt nem is egy izben szollakunk fel már e/e'i anomaliák ellen, de a helyzet kezd már ne

2 vetségessé és tűrhetetlenné válni s ez okból kénytelennek vagyunk — bár nem szívesen — újra a megrovás hangját használni. Mi már hozzá vagyunk szokva, hogy a városi közgyűléseken a rc; dszeretlenség, a himezés, hámozás, kapkodás van napirenden és azt is tudjuk, hogy ezen városi rendszeretlen gazdálkodást már több izben busás áron kellett megváltanunk. De hát elvégre mindennek vége szokott lenni, és igy a pápai közönség türelmének is. Reméltük, hogy a városi tanács okulni fog azon sok baklövésekem' melynek levét a lakosság itta meg és iparkodni tog a város minden egyes lakosa által perhorreskált közönyt és maradiságot levetni, de mint látszik, ez eszeágában sincs, mert nemcsak, hogy ezt nem leszi, de retográd irányban még tűrhetetlenebbé teszi az állapotot. Ez hát már sok egy kissé. A szerdai közgyűlés inkább nevezhető volt egy cirkusz előadásnak, hol t az »Auguszl«ok vicceléssel és a közön; ség nevetéssel töltik el az időt, mint | sem egy rendezett tanácsú város kép1 viselőtestülete közgyűlésének. A polgármester — mint rendesen — türelmetlen volt és a tárgysorozat minden egyes pontjánál, nem törődve valljon a képviselők kívánnak-e a tárgyhoz szólani, folyton »Menjünk tóvá bb« jelszóval iparkodott a tárgysorozatot ledaráltatni. A képviselők kűzül többen jelentkeztek a felszólalásra, de a polgármester ur »A kérdés ki van meritve« végzetes jelszavával áttért a következő pontra, anélkül azonban, hogy határozatkimondatott volna egyetlenegy kérdésben is. A képviselők a helyett, hogy komolyan vennék a dolgot, folytonos viccelésekkel ütik el egymáson a port, nevetségessé teszik a városi tanácsot egyes közbeszólásaikkal, melyek nem lesznek a tanács részéről megcáfolva, hanem hangzik újra csak a polgármester jelszava, hogy: »Menjünktov á b b.« Kimondott határozatokról a közgyűléseken szó sincs, sőt a városi képviselők nagyrésze egymástól kérdezi^ meg a közgyűlés után, hogy mit is határoztunk ebben vagy abban az ügyben ? Ily látványos közgyűlésben volt részünk szerdán délután is. Ha fontolóra vesszük, mily fontos kérdések vannak városunkban napirenden és mily tevékenységére van szükségünk ép a jelen helyzetünkben, hogy városunkat azon nivóra emelhessük, melyet a kor haladása tőlünk megkíván, ugy valóban szomorú kép tárul fel előttünk, ha az ily városi közgyűlések lefolyását látjuk. Nem is csudáljuk, hogy ilyen viszonyok mellett a képviselőtestületi tagok nagy része visszavonul a gyűlésektől, mert nem akar az ily cirkusz előadásokban akár bohócz akár nevető szerepre vállalkozni és velők félre vonul a szakkritika és termékenyítő eszme. Igy a városi közigazgatás egy esztelen darálógéppé válik, mely nem érez szükségleteket, csak forog értelmetlenül tovább, a hogy a törvény és rendelet bemontirozta., Hiába van a polgármesternek jóravaló, becsületes lelke, de ha ezen tulajdonságaival csak amúgy vaktában, a véletlennel karöltve lép ki a cseleklg® TÁRCA fl|g| Sakk-matt. Egyik parasztját kénytelen vagyok kiütni, grófnő, hogy futómat felszabadítsam. — Csak bátran, kölcsönbe esik. A két egyén, ki a rápolti kastély folyosóján egy sakk-játszmával igyekszik a délutáni unalmas órákat elűzni, H,lza grófnő, gróf Rápolthy Dezső özvegye, még csak 2o éves — és báró Szarvasy Kázmér, távoli rokona. A hosszú folyosó üvegzétt oldalán kívülről felfutó vadszőllő sürü lombja ^feleslegessé teszi a függönyök lebocsátását, — a félhomályt ritkán oszlatja el a levelek között átszűrődő napsugár, mely az átelleni fal freskóin rezegve tovább szökel* — Nem találja ugy, grófnő —- Vevé fel a szót Szarvasy kis idő múlva, — hogy az életben szintén vannak olyan parasztok, kik az embernek útjában állanak ? — Volt már alkalma ilyennel találkozni ? — kérdé Elza kitérőleg. — Soha ! — Mint tudhatja, meg van az az aristokratikus vonásom, hogy rangomon alólival nem szeretek ismeretséget kötni. Hanem a szegény Belteky Sándor grófot ugyancsak felbosszantotta egy a minap. — Remélem, olyan könnyen bánt el vele, mint őn előbb a parasztbábuval. — Ellenkezőleg, a fűtő szerepet vállalta magára .. . Szabad figyelmeztetnem, hogy futóm bástyáját fenyegeti. — Ón túlságosan figyelmes. Nos ? — Boszankodva kell nevetnem Sándor grof eseten. Ha megengedi, elbeszélem. Elza egy tekintettel megadta az engedélyt. — A mult héten az öreg gróf vadászatot rendezet birtokán. Nők is hivatalosak Voltak, mindeki tudta, hogy fiát házasítja. — ön is ott volt ? Sajnálatomra nem vehettem részt ; elbeszélésem azonban teljesen hiteles erővel bir, mert maga a fiatal Sándor gróf bizta reám a titkot. A nők között ott lehetett látni Melanie grófnőt is . 4, — Melanie . . . ? — Álnév ; a valódi nevet nem árulta el, hiszen Sándor gróf maga a megtestesült diseretio. Szavai után Ítélve Melanie grófnő egy földi angyal, az ereny mintaképe s a boldogság bőségszarvát tartja kezébe. Igy nem csuda, ha a grófnak választása reá esett. — Sakk; félek, hogy elveszti királynéját . . . — Megmarad az élő királynőm . . » — Természetesen, korona nélkül . . . — A legszebb korona egy csinos aszszonyi fejkötő, ha én tehetem fejére . . . — Kinek ? — Önnek grótnő . . . — Ah, minő meglepetés 1 Mióta tekint báró ur királynőjenek. — Mióta sze . . . — Várjon. A királynőnek engedelmeskedni kell. — Mindenesetre . . . — S én azt akarom, hogy -e tárgyról hallgasson . . . — Parancsa szerint . » . — A grófnak Melaniera esett választása. S aztán ? — Igen . . . Melanie és Sándor előre lovagoltak, — a társaság messze maradt hátuk megett. A gróf ezt az alkalmat akarta felhasználni a nyilatkozásra s misem állott útjában, mert a társaság is csoportokra oszolva