Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-03-19 / 12. szám

PÁPAI KÖZLÖNY 1893. MÁRCZIUS 19. tánczhoz is. Az első négyest 40 pár tánczolta. A társas vacsorán a következő hölgyeket volt alkalmunk feljegyezni : Asszonyok: özv. Bischíczky Sándorné, Baráth Ferenczné, Wajdits Károlyné, Matkovich Pál né, Perlaki Gé­záné, Németh Istvánné, Horváth Lajosné, Heykál J. Edéné, Vesztei* Henrikné, Hauptmann Istvánné, özv. Frank Jó­zsefné, özv. Nostriczius Istvánné, Horlér Ferenczné, özv. Soós Lajosné, özv. Hannig Ferenczné, özv, Hercz Rudolfné, Hock Károlyné (Dáka), Svoboda Edéné. Kapossy Luciánné, Németh Imréné, Se­bestyén Dávidné, Szenthe Jánosné. Leányok: Baráth nővérek, Bischiczky nővérek, Balla Margit (A -Te­vel), Csepeli Ilona (Acsád), Szvoboda Mariska, Heykál Berta, Tauber Jolán, HerCz Margit, Bali Jolán, Bock Míczi, Paál Jolán, Tarczy nővérek, Perlak)' nővérek, Hauptmann Irén, Frank Ma­riska, Horler Józsi, Nostriczius Mariska, Szabó nővérek, Brenner Berta, Magyar Vilma, Lazányi Róza, Hock Elvira (Dáka), Tóth Gizella, Unger Izabella, Benes Erzsébet, Tóth Jolán, Harmos nővérek, Csoknyai nóvérek, Sulyok Ma­riska,. Szenthe Elza. A tánczolő ifjúság 5 óráig reggel maradt együtt vig hangulatban s egy előkelő színvonalon álló ünnepély em­lékével távozott haza. Molnárok vasárnapi munka­szy&ete* A pápai molnáripartársulat pana­szos beadványt intézett a kamarához s közbenjárását kérte a helyzet javítására nézve. Az ipartársulat tagjai, mint a beadvány mondja, eltiltattak attól, hogy vasár- és ünnepnapokon Pápa városába kész lisztet s onnét kíőrlendő gabonát szállíthassanak. Ezen intézkedés reájuk nagy hátránynyal jár, miután iparuk­nak folyton üzemben kell lenni s miu­tán a szállításban an.ugy is akadá­lyozva vannak, pénteken a népes heti­vásár, szombaton az izraelita ünnep, vasárnap pedig saját ünnepük miatt. Kérvénynyel járultak a Pápa vá­rosi rendőrkapitányi hivatalhoz, hogy délelőtti 10 óráig legalább engedtessék meg a szállítás ; — de kérésüknek nem adott helyt azon indokból, mert a munkaszüneti törvény a molnárokat illetőleg csak az őrlési műveletre vo­natkozik. Mivel azon körülmény, hogy a molnárok vasárnap délelőtt nem szál­líthatnak lisztet és gabonát, jelentékeny kárukra szolgál, s üzletük rendes me­netét akadályozza s mivel az 1861. XIII. t.-cz.-ben nem találnak tájékozást arra nézve, váljon az ő szállitási ügyük ezen törvény alá tartozik-e vagy nem ? véleményt kérnek a kamarától arra nézve ; a) jogosultak-e ők arra, hogy ga­bonát ki- és lisztet- be a városba szál­líthassanak vasárnap délelőtt is és vájjon : b) ezen ügyük a szüneti törvény alá tartozik-e vagy sem ? 31. A közgyűlés értesiti kérvényező­ket, hogy eloadottt ügyük, amen­nyiben abban iparuk gyakorlásá­val összefüggő fuvarozásról van szó, a vasárnapi munkaszünet tár­gyában intézkedő 1891. XII. t.­czikk keretébe tartozik, s ezen törvén y alapján kibocsájtbtt 14,837/892. sz. keresk.-ügyi mi­nisterí rendelet 1/10. pontja értel­mében »malmoknál az óriási mű­velet« végezhető vasárnapokon, te­hát a fuvarozás nem. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy a malomiparnál az őrlési munka az anyag beszállítással és termel­vénykifuvarozással természetes és szoros összeköttetésben áll s egyik­nek munkakorlátozása a másiknak végzésére akadályozólag kihat, a kamara méltányosnak ismeri el a pápai molnárok kérelmét s annak érdemében általánosító szellemben a keresk.-ügyi m. kir. miniszter úrhoz felterjesztést intéz. A malomipar.*) (Levél a szerkesztőhöz.) Hazai gőzmalomiparunk fenállhatásának ürügye alatt a kismalomipart tönkre tevő kedvezményeket viv ki magának. így ak­názza ki a romániai buza örlesre szóló vám­mentességi kedvezményt is, melyet a ma­lomipar érdekében Magyarország miniszter­elnöke oly hathatósan vedelmez, hogy azt még áldozatok árán is fentartani kívánja. Azt hiszem, a liberális miniszterelnök ur nem fog neheztelni, hogy egyszerű falusi molnár létemre, saját statisztikai adataim szerint (mert a hivatalos adatok nem állanak rendelkezésemre) óhajtom meggyőzni, hogy az ő annyira pártfogolt nagymalomiparon kívül van az országban (legalább most még van 1) kismalomipar is, mely épp oly szá­mottevő tényező, mert vagyoni tőkéje, ál­lami kötelezettsége, nemcsak hogy a jogos egyenlőséget megkívánja, hanem azonfelül létérdekében, a nagy malomiparral szemben kivételes kedvezményt joggal követelhet. Számitásom szerint ötven olyan nagy malomiparvállalat van az országban, mely saját számlájára őrlet. Ebből tizenegy van Budapesten mintegy tizennégy millió forint tőkével s ezek átlagos számításai szerint hat­hét millió métermázsa búzát őrletnek évenkint. A vidéki nagy malomiparvállalatok körül­belül ugyanannyi tőkebefektetéssel hasonló mennyiségű őrlést végeznek, tehát ez az ötven nagy malomiparvállalat képes Magyar­ország búzatermésének egyharmadát megőr­letni. Ezek a 13 millió mm. liszt- és korpa­nemüek kivitelénél díjkedvezményben része­sülnek, a mi a jogos és méltányos. Adóztatás *) Örömmel közöljük a mindinkább pangásnak — sőt pusztulásnak induló vidéki malomipar fellendilésére irányuló alábhi czikkei, melyet vidékünk s illetőleg a Dunántul egyik legkiválóbb szakembere irt oly czélból, hogy egyrészt e bajokra felhívja a kormány figyelmét, másrészt ezáltal megadja az impulzust arra, hogy a vi­déki kismalomiparosok kongressusa minél előbb lét­rejöjjön. Az egyesek panasza mindig meddő. Kivánjuh, hogy a kongressus segítsen e pusztuló ipar ügyében, czimén — mint bármely nyilvános száma­dásra kötelezett vállalat — a tiszta jövede­lem 10 százalékját fizetik ; itt számítási ala­pul veszem a fő- és székváros 9 gőzmalmá­nak 1891 évi nyereségszámláját, a szegedi es temesvári egyesitett malmokkal, melyek szin­tén a budapestiekhez tartoznak. E szerint mutatkozik 1,843.588 frt 7 kr. tiszta jövö­delem s ennek 10 százalékos adó a 184.358 írt 80 krt tenne ki ; azt hiszem, inkább sokat mondok, mint keveset, ha az ország összes nagy malomiparának évi tiszta jövedelmét 5 millió forintra teszem, meiy után 500.000 frt jövedelmi adót fizetnek. A nagy malomipar vállalatokon kivül van az ország területen 20,000, kisebb-na­gyobb számot tevő, vizeröre epitett mü- es sima őrlőmalom. Ezek nem saját kereskedési számiájukra dolgoznak, hanem két tizedrésze a nagy malomiparral versenyezni kénytelen s a vidéki lisztkereskedőknek őrlet nyolczti­zedrésze pedig közvetlen a fogyasztó közön­ség lisztszükségletét szolgáltatja. E malmok ertéke minimális számítás szerint — átlag 3000 forintjával — 60,000.000 frt őrlési ké­pességük 60,000.000 métermázsa egy évben. Állami adójuk 30 frtjával — 600.000 frt, családbeli létszámuk 100.000 főre tehető. Es e tekintélyes számú honpolgárok érdekebeu ez ideig semminemű állami kedvezmény nem történt, Ezt a számottevő ertéktőke-, évi pro­dukcioképesség- és adóalap-kimutatást azért ajánlom a miniszterelnök ur figyelmébe, hogy igazoljam a kis malomipar tekintetbe véte­lenek jogosságát a nagy maiomiparral szem­ben, melyet még áldozatok árán is fenn kíván tartani és hogy föltehessem azt a kérdést, vájjon mi üdvösebb az államra, az-e, ha 50 nagy iparvállalat évi 500,000 frt adót fizet, vagy ha 20,000 mesterember 600,000 frtot. A romániai buza káros hatását a mi­niszter ur is beismeri, a mennyiben áldozat­ként juttattja vissza az őrlésre behozott buza után járó vámilletéket a nagy malomipar létérdekének támogatására. Ez a vámked­vezmény a »Köztelek« czimü szaklap szerint 1891. évben 592.000 mm.-ra, ezt 1 50 krjá­val (aranyban) számítva egy millió forintra rug. E számadatok szerint tehát az állam 1891. évben a nagy malomiparnak elenge­dett egy millió forintot, holott ugyanabban az évben az összes nagymalomipartól csak fel millió forint adót kapott, 1892. évben 1.100,000 métermázsa romániai buza volt a behozatal, mely után 1. 870,000 frt vámille­ték engedtetett el kedvezményül a nagy ma­lomiparnak, holott az évben sem fizetett az összes nagymalomipar fél millió forintnál több adót az államnak. Ezekből világosan kitűnik, hogy a ki­vitelre dolgozó nagy malmok, csupa liberá­litásból, háromszor annyit kapnak a vámon mint a mennyit fizetnek a réven. E nyilvánvaló kedvezmény jogosít föl arra a kérdésre, hogy mit szólna a minisz­terelnök ur, ha 20,000 kismalomiparos, fe­nyegetett léterdekének szempontjából, há­romszor annyit kérne vissza 100,000 tagból álló családja részére, mint a mennyi évi adot fizet ! Ily ellentétes állapotot, csak a magyar­országi molnárok voltak képesek ez ideig hallgatagan tűrni, bár a vámkedvezmény ki­vételes behozatala óta, a pusztulás lejtőjén rohamos gyorsasággal közelednek a végkép­pen való tönkremenéséhez. Es ez természetes következménye a nagymalomipar által élve­zett kedvezménynek, melylyel szemben, ho­gyan is bírhatnák ki a versenyt. Hisz e vám­kedvezmény folytán a nagymalomipar lega­lább 50 krral olcsóbb búzát őrlet, mint a kismalomipar. Ily állapotot hallgatagon eltűrni, fölér az öngyilkossággal. Mert ezzel a kedvez­ménnyel adatott meg a nagymalomiparnak, hogy a börze-biröság oltalma alatt, minden felelőség terhe nélkül, potom áron, az ország

Next

/
Oldalképek
Tartalom