Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-03-19 / 12. szám

minden részben elárusítja silány romániai bú­zából kipréselt keserű minőségű kenyér-liszt­jeit a kis malomiparnak elnyomására, mert ez, a hazai jó minőségű búzánk drágább ára miatt, nem bírja a versenyt folytatni ; pedig a kis műmalom-ipar 100 kiló búzát minden­kor képes oly olcsó rezsi mellett, esetleg még 10 krral olcsóbban is, előállítani, mint a nagymalmok. Ezzel a saját tapasztalásomból merített megokolással elég világosan kimutatom, hogy a vámkedvezmény meg a malomipar léter­dekében sem tartható fenn a jelenlegi álla­potban, mert annak erőszakos fentartása a kis mümaiom-iparnak szándékos elnyomása, a mi elien küzdeni minden molnarnak köte­lessége. A vámmentességi kedvezményt a nagy­malmok ama czim alatt eszközölték ki, hogy ők, világhírű fejlettségüknél fogva, kepesek a külföldi-buzát is itthon felőrletni s mint lisztárui külföldre exportálni. Ha csakugyan igy hasznalnák föl a kedvezményt, senki sem szólna ellene ; de nem igy tesznek, hanem a romániai búzát kétharmad resz magyar búzával összekeverve őrletik azért, hogy a hazai nyersterményt a külföldi hozzákevere­sével tetemesen olcsóbbithassák, s az ily szá­mítás szerint olcsóbbitott nyersterményből őrletett fehér lisztet'exportálhassák. Ha most számításba vesszük, hogy a romániai buza, silány minőségénél fogva nem tartalmaz 30 százalek feher lisznemet, mig ellenben a 78 kilós magyar buza legkeve­sebb 50 százalek feher lisztet tartalmaz ; eb­ből az arányból elég világosan kitűnik, hogy a nagymalmok romániai buza czim n magyar búzából őrlött lisztet exportálnak es az im­portált romániai buza sötét lisztnemeit a hazai termés rovására és a kismalomipar elnyomására, az ő igen szép. hasznukkal itt­hon adják el. Ez pedig visszaélés és igazán nem méltó az állam ' támogatására s az a kismalomipar sem szolgált rá, hogy az állam szántszándékkal tönkretegye. A miniszterelnök ur figyelmét óhajtot­tam fölhívni az itt elmondottakra s ha jogos érdekeinek védelmében tett jelen felszólalásom méltányos fogadásra talal, akkor elhiszem, hogy nem csupán üres frázis az a sokat hangoztatott liberalizmus. Pozsgay Miklós molnár. KARCZOLAT. A mult hétről. Bécsben voltam. Habár ez nem oly esemeny, mely e hét nevezetességei közé tartozik, de mivel némikép összefüggésbe van e rovattal, bátorságot veszek magamnak néhány sorban erről is megemlékezni. Igen, Bécsbe voltam mult héten. Ta­lálkoztam volt elődömmel, régi jó barátom­mal, ki sehogy sem tudta felfogni, hogy én állandó rovatot vezetek >>A mult hétről« s minden héten helyi érdekű dolgokkal látom ezt el. Az ő idejében ez lehetetlenség számba ment. Szerencsés flótásnak nevezett, kinek Fortuna asszony miuden héten a sarkában van. Én nem czáfoltam meg, hanem mivel a gondolatok —- legalább eddigelé — adó­mentesek, gondolatomban Fortuna istenasz­szonyt nem a sarkomnál, hanem a tárczám­ban kívántam látni. Bécsi élelményeimről elég lesz ennyi hacsak még azt nem említem fel, hogy igen jól éreztem magam, s alig-alig tudtam el­menekülni Bécsből. De biz én siettem pápai szokás szerint »mi hozzánk« hogy a Március I 5~ét Pápán ünnepelhessem meg. A pápai ev. ref, ifjúság kitett magáért. Oly ünnepélyt rendezett a színházban és oly lelkesedéssel ünnepelte a »szabadság ün­nep «et, hogy a fővárosnak is dicsére válha­tott volna. Volt emlékbeszéd, talpra magyar, al­kalmi költemény, népdal s. t. b. Pardon ! volt még »Rebeka« is, de mint utóbb érte­sültünk ez csak reklámnak volt szánva, de nem tüntetésnek. Az ünnepély befejezte után a »Kossuth Lajos azt izente« nótával vonultak a GriíT terembe társasvacsorára. Példát vehetne a főváros tőlünk. Ná­lunk az utcán sincs megtiltva a »Kossuth« nóta, a fővárosban azonban a színházba is eltiltják. A társas vacsora ez alkalommal csak azért volt t ársas vacsora, hogy a társaságot együtt tartsa a tánchoz. Az ily alkalommal szokásos ünnepi felköszöntők elmaradtak. Miért ? (Nem tudom.) Nem is sokat teketóriázott az ifjúság, hanem »Huzd rá cigány« s már ott álltak in corpore a platzon. Kerestem a táncosok és táncosnők kö­zött a régi ösmerős gárdát, de biz nem ta­láltam fel őket. F2gy két táncos és táncosnő kivételével, mind idegen arc. Eddig azt hittem, hogy minden szép leányt ösmerek Pápán, akkor láttam azon­ban, miszerint csalódtam. Egész szépség kiál­lításban gyönyörködtem. Volt is keletjök. A fiatalság nemcsak a március 15 idusáért tud lelkesedni, tud ő lelkesedni a szép leányo­kért is, kivált akkor, midőn ily társasággal szemben kell erről bizonyságot adni. Az első négyest 40 pár tánczolta. Ele­inte tartózkodtam a táncztól, de már a né­gyes utáni csárdást oly hévvel és oly tűzzel járták, hogy nolens volens tánczolnom kel­lett, mert ellenesetben lábaim tradicionális tánczkepességéről kellett volna szegénységi bizonyítványt kiállítani, mit nem szándékom még megtenni. Ot órakor még javában folyt a táncz. A harangszöra azonban már a mamák ko­molyabban kezdtek gondolkozni és lassan­ként azon ürügy alatt, hogy a garderobe-ba távoznak leányaikkal, angolosan ajánlották magukat. Egyrészt taláu helyesen is tették, mert ha magyar módra akartak volna távozni, a fiatalság kedve után ítélve ugy talán még reggeli 8 órakor is ott láttuk volna őket. A hölgyek eltávoztak az ifjúság azon­ban még maradt. Lementek az etterembe, éltették tanárjaikat. Mulattak, vigadtak, nem törődtek senkivel — még a pedellussal sem. Igy végződött az ifjúság ünnepe. A szabadság ünuepét a polgári kör is megünnepelte társas vacsorával. Nem sokan voltak, de elegen arra, hogy kedvök sze­rint adjanak kifejezést érzelmeiknek. Itt már felköszöntőkről is adhatunk tudósítást Han­nig Antal a polgári kör elnöke szép szavak­ban emlekezett meg e nagy napról. Kiss Tivadar pedig rokonszenvének adott kifeje­zést az elnök iránt midőn poharát emelte. A kör tagjai fesztelen jókedvben és kedélyesen reggelig maradtak együtt. r^n is csak reggel felé kerültem haza. Ekkor jutott eszembe bécsi jó barátom mon­dása Fortuna asszonyról : Megnéztem a sar­komat és a tárcámat. A sarkom sáros volt, a tárcám meg üres volt. Ilyen szerencsés flótás vagyok én. Nem irigylenek ? Friczi AZ HIRLIK . . . Az hirlik, hogy Pápán kevesen vannak, kik az »arany borjú«t imádják. Az hirlik, hogy többen, kik Már­cius 15-ét nem a színházban ünnepelték meg, otthon saját családi körben emlé­keztek meg g nagy napról. Az hirlik, hogy Pápán a szerkesztők gomba módra szaporodnak. Az hirlik, hogy a házasságok Ju­lius i-től fogva pályázat utján lesznek megkötve. Az hirlik, hogy vannak Pápán egyének, kik nem saját tehetségüknél fogva, hanem mások felolvasása utján akarnak társadalmi babérokat szerezni. Az hirlik, hogy a Márczius 15-én rendezett társas vacsora alkalmával a toasztok a lelkesedés tüze alatt — be­fagytak. Az hirlik, hogy az ev. ref. főiskola pedelussa jelentést tett az igazgatónak, hogy az összes ifjúság Március 15-én a Griff teremben mulatott. Az hirlik, hogy az aszfalt járdán a főváros mintájára »Buchwald« szé­keket szándékoznak felállítani. Az hirlik, hogy a polgári kör társasvacsoráján egy néhány vis- a-visra lett volna szükség. Az hirlik, hogy Március 15-ét so­kan még Márczius 10-án is ünnepelték. Az hirlik, hogy az irodalmi kör kérdése Pápán elejtetett, de annál in­kább fáradoznak egy »kisded óvoda« felállításán. Az hirlik, hogy a Bástya utczán megszületett a legújabb — Messiás. Az hirlik, hogy az- utczai lámpák kérvényt intéztek a városi tanácshoz petróleum javítás iránt. Az hirlik, hogy ezentúl csakis rend­őri előleges bejentés mellett szabad lesz j éj fél után után a kávéházakban tartóz­kodni, máskülönben az illető »licenc« alá esik. Az hirlik, hogy Pápán az útadó restancia mind be lett fizetve. Az hirlik, miután az aszfalt járdán sok csőcselék tartózkodik, ezután csak »szabadjegy« előmutatás melldtt lesz az ottlét megengedve. Az hirlik, hogy a múltkor meg­rendelt egy vaggon »knikebein« a mult hét folyamán elfogyott. Az hirlik, hogy a vendéglősök, miután azon eshetőségnek vannak ki­téve, hogy fogyasztás hiányában a jog tőlük megvonatik ; saját maguk fogyaszt­ják el bor készletüket. í\z hirlik, hogy Pápa város szépítő bizottsága már a millénium megünnep­lésére a szükséges intézkedéseket folya­matba tette. Az hirlik, hogy jövő héten az agg­legények és aggleányok értekezletre gyűlnek össze a Griff szálloda nagy­termében. Az hírlik, hogy a sörház gólyái az uradalom ellen laksértés címen pört fog­nak indítani. Az hirlik, hogy a városi tanács a millénium megünnepelését, egy az ár­tézi kut helyén felállítandó emlékszo­borral fogja megörökíteni. Az hirlik, hogy az éjjeli őröknek nem szükséges altató port beadni. Az hirlik, hogy e héten több semmi sem hirlik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom