Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-12-31 / 53. szám

Láng Lajos. Mélyen tisztelt uraim ! Azon fontos körülmény, hogy a húsos fazekak még hátra vannak, arra indítanak engem, hogy előttük esak röviden szóljak, rá fenntartva magamnak, hogy a húsos fazekak után mégegyszer beszéljek. Mindenekelőtt örömömnek kell kifejezést adnom, hogy ily szép számmal gyülekeztek összn Pápaváros igen tisztelt választó polgárai, s engedjék remélenem, hogy mindnyájukat az irántam való jóindulat és baráti szeretet hozta ide, amiért foga dják őszinte, igaz szívből jövő köszönetemet. Pápaváros igen lisztéit polgármestere az imént számos nekem tulajdonított érdemet hozott fel üdvözlő beszédében, holott ezek nem egy embernek, • hanem elsősorban és kiváltképen Pápavárosának érdeme, mert például hiába igyekezett volna bárki is a dohánygyárat idehozni, ha a viszonyok, a körülmények arra kedvezők nem lettek volna, s mindenekfelett Pipa városa igyekezetét és áldozatkészségét nem mutatta volna ki. De ha már egyszer érdemről beszéltünk, most elárulok egy titkot, nem is egyet, de kettőt, hanem te Dani bátyám dugd ám be a füleidet, (polgármester : ugy sem hallok !) abban az időben, midőn egyik deputác/ió a másik után jött a dohánygyárért, azt mondja nekem a miniszter: már csak mégis Pápavárosának muszáj adni ezt a dohánygyárat, a polgármesterének olyan j<5 becsületes pofája van. (Elénk derültség, mozgás.) A másik titok, amelyet elárulok, a földmives iskola ügyénél jött eiő. Nem tudom már melyik miniszter alatt kezdődött ez az ügy, ^Felkiáltások : Széchenyi alatt!) akkor Pápavárosa igen sokat akart hozzáadni, Szé chenyi igy hajlandó is volt, ekkor meg Pápa azt gondolta, hogy majd kevesebb is jó lesz. Az ügy maradt tovább. Majd jön Szapáry, ez már kissé nehezebben volt capacitálható, erre Pápa is csökönyösebb lett, s az ügy még ugy csak nem nyert befejezést, jött a harmadik miniszter Bethlen, s ennek a következő szónoklatot tartottam : Lásd kedves barátom, már a harmadik miniszterhez folyamodom, csak nem akarod, hogy még egy negyedikhez is folyamodjam. — Ez annyira hatott, hogy végre sikerült ez iskolát létesítenünk Pápavárosában. Áttér ezután annak vázolására, hogy mily jól esik neki látni a szeretet és vonzalom jeleit látni választói részéről, hogy ily szép számmal jönnek egybe, s ezért szívből jövő köszönetét fejezi ki. (Hosszantartó lelkes éljenzés !) Horváth Lajos főszolgabíró a dualismus elvénél fogva, mint a pápai járáshoz tartozó szomszédos ugodi járás orsz. képviselőjére, Fen yv essy Ferenczre emeli poharát. Fen y vess y zajos helyeslésekkel kisért felköszön tővel válaszolt : Fenyvessy Ferencz dr • „Tisztelt Uraim Hogy Horváth Lajos előbb elhangzott szíves baráti felköszöntése után én állok fel, meg kell jegyeznem előre is, bár az urak alig fogják elhinni, hogy nein voltunk össze beszélve. Ennek előrebocsátása után már most kijelentem, hogy nem egy, de kettős minőségben szólalok lel s mint ilyen, kérem a tisztelt asztaltársaság jóságos figyelmét. Kettős minőségemben kérek szót, és pedig egyfelől, mint Pápa városának szomszédos választókerület érdemtelen országos képvise lője (Éljenzés !) és másfelől mint e városnak lakosa és választó polgára. (Halljuk ! Halljuk!) Tisztelt uraim ! Az első minőségemben vindicálom magamnak azt a jogot, amelylyel minden országgyűlési képviselő bír, hogy t. i. választóim nevében beszélhessek s mikor e perczben ezt teszem, kétszeres örömmel teszem, mert érzem és jól tudom, hogy ezen formális jogomnak teljesen megfelel a joglényege és tartalma is, de megfelel választóimban a múltnak kedves emléke által fentartott, azáltal táplált, általa megizmoso dott meggyőződés is, amelynek kútforrása és basisa a legtisztességesebb érzés : a hála ér' zése. Igen helyesen utalt előbb tisztelt bará tom Horváth Lajos, arra á szép, benső viszonyra, amely Pápa és az ugodi választókerület között fennáll. Igen szép és hálát érdemlő dolog az, hogy Pápa városának pol gárai, nekem barátaim, jóakaróim még soha egyetlen kerület választási esélyei iránt sem viseltettek annyi vonzalommal és rokon s/envvel, mint éppen az ugodi választás esetében s a közöttünk lévő szívélyes viszonv legszebb tanúbizonyságát láttam akkor, midőn Pápa város polgárai pártkülömbség nélkül kedves önzetlenséggel, párját ritkító jóindulattal és szivélyességgel üdvözölték ugodi választási diadalom. (Éljenzés.) Uraim ! Mi más lenne a legszükségesebb, legegyszerűbb logicai következmény, mint az, hogy az ugodi képviselő felhasználja ezt az alkalmat s ebben a minőségben, midőn Pápa város polgárai szeretve tisztelt, érdemes képviselőjüket ünneplik, ő is választói nevében hódoló tiszteletét tolmácsolja. (Éljenzés !) Tisztelt uraim ! Legyen szabad énnekem még másik minőségemben is, — mely előttem egy cseppel sem kevesebb értékű, mint volt az előbbi, — mint Pápa városának egyszerű polgára, felszólalni. (Bálijuk ! Halljuk !) gyakran a választók a képviselővel szemben különböző helyeken a legfurcsább viszonyban vannak. Vannak olyan választók, akik azt tartják a képviselőjükről, mit az anyósukról, hogy minél kevesebbet látjuk, annál jobban szeretjük. (Élénk derültség ) Nem is lehet kívánni, hogy a képviselőknek a választók kai való érintkezése, ugy mondjam együttléte nagyon is gyakori, csaknem folytonos legyen, mert ekkor kölcsönös súrlódások jönnek létre, melyeknek eredménye az Jesz, hogy a súrlódás és érintkezés lassankint lehámozza, lekaparja a politikai tekintélynek zománczát s van eset, hogy felfedik az áltekintélyek deeorátionális institutiójának mivoltát. A közelség azon szeplőket, a melyek távolról kicsinyeknek, vagy egyátalában nem látszanak, megnagyobbítja, mindenki által láthatóvá teszi és a politikai üres posékat eredeti értékükre devolválja. Azt sem lehet tagadni hogy a képviselőnek a választókkal való folytonos érintkezésében a képviselő húzza a rövidebbet; itt egy szegletben akad meg, melyet felekezeti vagy magán érdekek állítottak útjába, amott egy göröngybe botlik rendes szokásaként nyakába akart ugrani, de a felbőszült ember visszalökte. — Azért hívtalak : valld meg igaz lelkedre, mit csináltál a zongora-mesterrel ? Szerelmeskedtél ugy-e ? A csókokat ugyan csak gyanítom, de az igen és nem kérdések nek fültanuja voltam. Ugy-e azt kérdezte tőled, szereted-e, felesége leszesz-e ? Vilma majd összeesett az ámulattól. Soha életében eddig még a szerelemre nem gondolt, azt se tudta mi fán terem ez az érzelem, édes-e keserű e a gyümölcse? Hanem most már tudta, most már sejtette, hogy a szerelem nála csakis szülői akarat lehet. Jftnak látta tehát előre ellenállani ! — Apám, gyanakodsz? gyanúsítani mersz engem, kinek előtted soha titkom nem volt ? Ez a tetted reám nézve lealázó bizalmatlanság, apai hatalmad túllépése. Ismerd határozottságomat Nem mondom meg, mi történt. Hagyj, a mit akarsz ! Fényes urat lánya szavai nagyon is lehűtötték. Tettét ugyan megbánta nyomban, de azért dühét valakin ki akarta tölteni. Leányát szobájába küldte s hivatta a zenetanárt. — Derék ur! Lányomnak 10 órát adott. Megállapodásunktól ezúttal eltekintek. Itt van 50 frt. Remélem, meg lesz vele elégedve. A mai naptól kezdve azonban többé ne tegye be a iábát. — De uram, világosítson fej, mit csinálhattam, hogy házából ebrudon vet ki, mint valami szolgát ? — A történtek után még kérdheti? Nézzen lelkébe, aztán takarodjék azonnal ? Derék barátunkban a bátorság és ön becsérzet alaposan ki van ugyan fejlődve, de belátta, hogy okosabb dolog lesz távozni, mint esetleg jövőjére kiható kellemetlenséget idézni elő. Útközben azonban meg nem állhatta, hogy ajánlója lakására föl ne menjen s el ne mondja, hogy Fényes ur vele szemben milyen gorombán bánt el. Fényes ur barátja Ígéretet tett a kényes ügy lebonyolítására s a helyzet megvilágítására. Derék barátunkat annyira érdekelte ez a kellemetlenség, hogy még másnap föllátogatott Fényes ur barátjához. A tisztelt ur nagyon ridegen fogadta. - — Becsületemre Derék ur, ón önt jellemesebb embernek gondoltam. El se mertem volna képzelni, hogy Fényes barátom leányát a zene helyett szerelemre oktassa s a c, d helyett tőle, a tizenhat éves ártatlanságtól, az igent és nem-et kérdezze. Uram, én a Fényes ur helyében, még rövidebben s ugy bántam volna el önnel, hogy hasonló esetben, megemlegette volna a magyarok istenét ! — De kérem, férfi becsületemre mondom én is, hogy a Fényes kisasszonynak sohase szóltam szerelemről ! Hát az igen és nem kérdezése nem arra vonatkozott, hogy szereti-e önt Vilma kisasszony, vagy nem ? — Nem hát! Az ujabb zenetanitási mód szer egyik sarkalatos elve az, hogy tanítványainkkal a hangokat hallásból megismertessük. Például azt mondom tanitváuyomnak, hogy most megütöm a c-t, pedig hát a cist, vagy a hist ütöttem meg, aztán hogy meggyőződjem előrehaladásáról, hangismeretéről, a helyett, hogy azt kérdezném tőle, a c-t ütöttem meg, vagy nem a c-t ütöttem meg, egyszerűen csak azt kérdem : igen ? nem ? Ilyen alkalommal nagyon természetesen a kisasszonynak félre kell hajolnia, hogy a billentyűütést ne láthassa. Ez a fatális helyzet fordult elő ebben az én históriámban is Oh, hogy ilyen vastag tévedésnek estem áldozatul. — Sajnálom barátom, de beláthatja, hogy uem segíthetek. A nagy eszmék, újítások mindig áldozatot követelnek. Derék barátunk persze, hogy szomorodott szívvel, de az uj tanítási módszer iránt annái nagyobb ragaszkodással, lelkesültséggel távozott Fényes ur barátja hajlékából. Talán vigasztalódott is már azóta !