Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-12-31 / 53. szám

meg, melyet más és más érdekek állítanak útjába. De tisztelt uraim és barátaim, akár mit beszélünk is, az érintkezésnek rendki, vüli nagy ereje van. Az arany is kopik, mikor közhasználatban van, de azért annak értéke mégis csak az, melyet a közhatóság reá vés, reá nyom. Bizony a képviselő is kopik a közhasználatban, de e kopás a becsületes arányban működött képviselőnél — bár ha külső fényéből levon is, annak belső igazi értékét nem alterálja. (Ugy van.) Hiszen tiszt, uraim, ha Felséges királyunkat minden harmadik nap a Szikszaiban látnánk, bizonyára igen sokat vesztene a korona fénye, másfelől nem bámulnánk annyira, de azért a koronázott király maradna továbbra is a nemzet becsülése, tisztelete és hálája tárgya. Tisztelt Uraim ! Pápa városa elmondhatja, hogy nem tartozik azon városok közé. melynek válaszú közönsége nem szereti látn képviselőjét, sőt ellenkez<>leg, Pápa minden alkalommal, midőn szeretett képviselője, ne kein tisztelt barátom ide érkezik, pártkü lömbség nélkül meghozza tiszteletének köte les adóját. Pápa város polgárai begöngyölik ekkor a kortes-zászlót s kibontva a közérdek három szinü zászlóját, meghajtják azt az érdem előtt. (Elénk helyeslés.) b valóban, e város képviselője — amint tudjuk, soha sem zárkózott el a város érdekeinek appre citása elől ; ő legjobban tudja a bajokat, kezét e város érdekeinek literére teszi, hogy a netalán lappangó bajokat felismerve, azokat is orvosolhassa. 8 valóban, neki olyannak kell lenni, mint a terebélyes fának, amely lombjával cs gyümölcsével azt a földet árasztja el, a mely neki életet ad. (Helyeslés.) Ezen tényezőkkel szemben azonban nekünk is van kötelességünk, hivatásunk, nem nézve azt, hogy ki kezdeményezte, ki lette, hanem hogy mit kezdeményezett s mit hajtott végre, a hála adóját kell lerónunk. Tegyen valaki bármit, akár ha mindjárt buta népszerüséghajhászásból is, csak tegye ezt a közérdekért, én készséggel meghajlok előtte. Csak az olyan egyén kerülendő, csak az olyant érje megvetés, ki ronda élősdi módra elszijja a fának életnedvét, mely neki védelmet, árnyékot nyújt. Mi, e város polgárai örülhetünk hogy közöttünk ily élősdi növény nem díszlik, másrészről pedig az isteni gondviselés olyan férfiút rendelt vezérül, aki tisztes öregsége daczára ifjú kedvvel s becsületes jellemének mindenki iránt való fogékonyságával vezeti az ügyeket. E férfiú nem más, mint Pápa város polgármestere. (Éljenzés, hozzáfordulva folytatja) : Önről talán tudós nem fog irni, költő nem veszi lantjára nevét, talán szobrát sem fogják Játni az utódok, de- legyen meggyőződve, hogy az, amit Wekerle kormányelnök mondott, hogy önnek oly meggyőző arcza van, ez többet ér minden más, liiu üres dicséretnél. (Elénk helyeslés.) Emelem poharamat e város derék polgármesteréért s kívánom, hogy „a mi kutyáink kölkei" elmondhassák, hogy ez is itt, amaz is ott. minden, ami a város oszlopait képezte s most is képezi, a Dani bácsi kormánya és veze tése alatt jött létre " (Hosszan tartó lelkes éljenzés.) Gyurácz Ferencz a politikai pártoknak a haza érdekében való együttes működésére emeli poharát s politikai ellenfeleit, Láng Lajost és Fe nyvessy Ferenczet élteti. Mondottak még felköszöntó'ket: Kende dr. Hanauer Bélára, mint a szabadelvű párt elnökére, Ha r m o s Gyuráczra, Horváth Martonfalvayra, Marton falva y Láng és családjára, Néger Ágoston Láng nejére és gyermekeire, Steinberger Kiss Gáborra, Fenyvessy Szilágyira és Barthalos Pápa város felvirágzására. Végül Láng Lajos emelte fel poharát s következő felköszöntőben búcsúzott el az egybegyűlt társaságtól : Láng Lajos : Mélyen tisztelt uraim ! Mi dőn látva azt, hogy Pápaváros igen tisztelt polgárai mily szép számmal jelentek meg a mai napon, azt hiszem nem vehetek bucsut e díszes táraságtól anélkül, hogy ez»rt mégegyszer köszönetemet ne nyilvánítsam, de azt hiszem, hogy el is érkezett már annak ideje, hogy búcsúpoharat ürítsünk, hiszen látjuk, hogy azok közül, akik megtiszteltek bennünket megjelenésükkel, egyrészben már el is távoztak, s amint értesülök a társaság nagyobbrészc haza készül, s talán illetlen ség volna őket tartoztatnom. Engedjék meg, hogy ez alkalommal habár röviden is, néhány szót szóljak. Valahányszor egy képviselő választói között megjelenik, • különösen ha ez ritkábban történik, azt azon momentumokkal hozzák kapcsolatba, hogy ilyenkor egy-egy politikai enuntiátiót várnak. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem tisztelt barátaim, talán nem teszem helytelenül, ha én e mai napot arra alkalmasnak nem tartom, s a mai napon itt széleseob körben politikáról szólni nem fogok. En a mai napot arra szántam, hogy meggyőződjek erről, miszerint e város polgárai azon alkalomból, midőn hoszszabb időn át távol maradásom után ismét meg jelenek körükben, ugyan azzal a jóindulattal és szeretettel közelednek e hozzám, mint előbb ? A látottak és tapasztaltak felett csak örömömet és köszönetemet kell nyilvánítanom. En a mai szőnyegen forgó politikai kérdéseket nem tartom oly természetüeknek, amelyek felett eszmét cserélni szükséges volna. Ez alkalommal azt hiszem, nem lesz felesleges néhány szóval beszámolnom, hogy ma egy éve miért váltam meg államtitkári állásomtól és miért mentem vissza korábbi állásomra? (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy a magyarázatról, amelyet adni fogok

; mindenki elhiszi, hogy igaz és őszinte. (Felkiáltások: Tudjuk és hisszük \) Nem valami rendkívüli, egészen egyszerű azon indok, a mely engem arra késztetett, hogy állásom, tói megváljak. Bárminő szép és magas volt is az, épen miatta nem tudtam a képviselőházban azt az állást elfoglalni, amelyet ezelőtt. elfoglaltam. Egész természetem a képviselői küzdelmekben edződött, ez az a levegő, amely engem éltet s ebben kivánkoz tam vissza. Íme tisztelt barátaim, ez az egy szerű magyarázat. (Köszönjük.) Vártam, nem kívántam azonnal a dolog megtörténte után önök körébe jönni s okát adni elhatározásomnak, nehogy ugy tűnjék fel a magyará zat, mint amely csak pillanat szülötte, csak egy pillanatra adatott, most azonban már láthatják, hogy elhatározásom szilárd volt. A másik kötelezettséget, hogy magamra vállal tam, azt hiszem, senki se veheti tőlem rossz néven kartársaim kitüntető fogadása és kívánságára nem teheitem azt, hogy ezt az ujabb terhet is magamra ne vállaljam. Különben is ez a teher csak egy évig tart, s ennek is jórésze elmúlt s így bizton remélem, hogy a jövő esztendőtől fogva tevékenyebb részt vehetek a politikában, mint eddig s megvalósíthatom azon tervemet, hogy az ország főtanácsában gyakrabban szólalhassak fel. Ha majd a képviselőházban többet működhetek, többször fordul majd elő oly kérdés, amelyeknél szükségesnek tartom szavamat felemelni s majd akkor mint jó barát a jó baráthoz, elfogok ide jönni, hogy fontos ügyeknél még mielőbb felszólalnék önökkel előre tudassam -felszólalásom tárgyát, s tanácsukat kikérjem. (Köszönjük.) Most csak arra kérem önöket mélyen tisztelt uraim és barátaim, hogyha megint önök körébe jövök, a harczból és küzdelemből, ugyan azzal a szeretettel és vonzalommal fogadjanak, mint azt ma tették. Viszonzásul kérem az egek urát, hogy e város nemes polgárait, s azt hiszem ebben Néger Ágost ur támogatni fog, még igen-igen sokáig éltesse. (Lelkes éljenzés.) E beszéd elhangzása után az egész társaság felkelt az asztaltól s LángLajos a választók mindegyikével kezet szorítva, a Rákóczy-induló zenekisérete mellett visszavonult lakosztályába. Láng Lajos szerdán és csütörtökön még városunkban időzött, mely alkalmat városának notabilitásai felhasználták arra, hogy a képviselőt családi körükbe meghívhassák s megvendégelhessék. Pénteken utazott vissza városunk orsz. képviselője Budapestre, mely alkalommal ugyanazon ovátiókban részesittetett városunk részéről, mint érkezésekor. Kezet szőritva az indóháznál az egybegyHitekkel, a „Viszontlátás" reményében elrobogott a vonat. A ker. ifjúsági önképzőkör estélye. A pápai kereskedelmi ifjúság önképzőköre f. hó 25-én felülvasással egybekötött tánczmulatságot rendezett. Felolvasó Dr. Antal Géza főgymnáziumi tanár volt, ki a szépszámban egybegyűlt közönség elot igen tanulságos thémát fejtegetett. Dolgozatában C<>rday Sarolta a franczia rémuralom eme hősnőjének életrajzát nyújtotta nem annyira történelmi, mint inkább & lélektani oldalt tartva szem előtt. Ama lehézségre utalással kezdte felolvasását, mely/e az emberi elme talált csillagászati kutatásaiban, igy a Neptun bolygó felfedezéséné 1, melyet Le\errier fedezett fel 1846 ban. Abból a körülményből, hoary az ed dig legszélsőnek tartott bolygó az Uránus raozp'á-ánál szabálytalanságokat észleltek, azt következtette Leverrier, hogy az, Uránuson1 ivül még egy másik bolygó is létezik, mely a Neptunust szabatos körforgásában zavarja. Ha nehéz igy az anyagi világban az okokat felfedezni nem kevésbbé nehéz, de talán nehezebb is, a lélek világában felmerülő je| lenségeknek okait, motívumait adni. Egy ily probléma megoldására vállalkozik felolvasó, kimutatni igyekezvén azon indokokat, melyek Corday Saroltát arra határozták, hogy önként vértanúi halálra szánja magát. Mint gyrmek-leány a zárdában neveltetett, hol kedvencz olvasmánya Plutarchus görög irónak francziára fordított életrajzai voltak, ezen kivül nagy előszeretettel olvasta nemcsak a zárdában, de on nan ki lépve egyik nagynénjénél a római történelem kiváló alakjainak életrajzait is, különösen pedig a nőalakokéit, mint a Grachusok anyja, vagy Volumniaet. Elképzelhető, hogy különösen ez utóbbiak élettörténete oly fogékony leány lelkére mint Saroltáé volt, nagy benyomást gyako roltak. Ily benyomásokkal eltelten felmegy