Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-12-31 / 53. szám

2. oldal. vagy újságíró, s ez beigazolást is nyer több izben. De mi ezt perhorreskáljuk, mi besoroztattuk magunkat a közügyek táborába, mi tollal becsülettel kivánunk liarczolni e téren. Annyi kellemetlenség, annyi zaklatás, annyi véremésztő munka semmiféle foglalkozásra nem nehezedik oly mértékben, mint a vidéki sajtó munkásaira, s hogy mégis végzük e sisiphusi munkát, azt a kitűzött czél elérése reményében teszszük. S mi öndicséret nélkül mondhatjuk, hogy mi ezen publicistái kötelességünket nógatlanul, íelszóllitástalan tettük meg mindig, a nélkül, hogy kértünk, vagy vártunk volna érte elismerést. Megérdemelni, kivivni akarjuk ezt, frázis nélkül, reális alakban. Ezen reményben indultunk az uj év küszöbén a terhes útra s a szokott bizalommal tordulunk előfizetőinkhez és az olvasóközönséghez, hogy bennünket e súlyos küzdelmünkben, mely Pápa város és vidéke javára irányul — miként eddig tették, ezután is támogatásukban részeltessenek. Tesszük ezen kérelmünket pedig azon biztosítással, hogy minden legkisebb támogatás, mely osztályrészünkül jutand, fokozni fogja munkásságunkat, melynek egyetlen czélja: a közügyek önzetlen szolgálata, a nagy közönség érdekeinek megóvása. A midőn még az uj év küszöbén hi punk jóakaróinak „Boldog uj évet" kivánunk, lapunkat további szives pártfogásukba ajánljuk. Pollatsek Frigyes. nem tesz semmit, vacsoraközben megtudakolta gyermekétől, a Munkácsy ecsetére méltó Vilmától, milyen zenét szeretne jobban -tanulni, zongorát-e vagy czimbalmot? Vilma előbb ta ezimbalom mellett volt, azt találta magyaros, határozott lelkületéhez méltóbbnak. Később azonban a német Sveicz* ból deportált nevelőnő rábeszélése folytán a zongorához pártolt. Persze, hogy a

(; család raugjához illő, megfelelő hirnevü tanitóról kellett gondoskodni mindjárt. Fényes urnák egyik tetű pajtása Derék barátunkat ajánlotta Derék barátunk kapva-kapott az alkalmon. Igaz lélekkel mondhatom azonban, hagy mikor ajánlkozni személyesen elment Fényes úrhoz, nem a bő kereseti forrás forgott az eszében, hanem az, hogy végre lesz egy tanítványa, kit a saját intencziói szerint képezhet. Az ő lelke, a mint róla különben is tudvalevő, tele vau ambiczióval és újítással. Szakított az ódonságokkal, az elavult tanítási rendszerrel. Tanítványait nem egyszerű zongorázókká, kiállhatatlan műkedvelőkké, hanem igazi zeneértőkké akarta nevelni. S Fényes urnák eleve kijelentette, hogy leányát a legújabb módszer és zenevivmányok szerint fogja oktatni. A tanítás aztán annak recipje és módja szerint megkezdődött. Tanító és tanítvány nagyon megvoltak egymással elégedve ; a tanító nem gondolt arra, hogy a tanítványának milyen gyönyörű arcza, szeme, termete, PÁPAI KÖZLÖNY. Láng Lajos Pápán. Városunk orsz. képviselője, Láng Lajos, nem térve el a már évek óta gyakorolt szokásától, kedden a déli vonattal érkezett városunkba, hogy a karácsonyi ünnepeket választói között töltse. A képviselőt az indóháznál városunk intelligencziájának zöme, Osváld Dániel polgármester vezetése alatt szívélyes fogadtatásban részesítette. .. Osvald Dániel polgármester szívélyes szavakban üdvözölte az érkező képviselőt, mit Láng Lajos köszönő szavakkal viszonzott^ mire hoss/.u kocsisorban indult meg a menet a Griff szálloda elé, hol a képviselő részére lakás rendeltetett meg. Este a „Griff" szálloda nagytermében a képviselő tiszteletére társasvacsora rendeztetett, melyen nemcsakvárosunk intelligencziája pártkülömbség nélkül, de az iparos-osztály is szép számmal vett részt. A társasvacsorán G y u r á t z Ferencz, a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával a függetlenségi párt jelöltje, is megjelent. A társasvacsorára vagy 120 választó jelent meg azon hiszemben, hogy Láng Lajosba nem is részletes beszámoló beszédet, de mindenesetre a jelenlegi fontos kérdésekben elfoglalandó álláspontjáról nyilatkozni s némi tájékozással fog szolgálni választóinak. De csalatkoztak, mert a képviselő ur, a polgármester és az apátplebánossal való élczelődéstől eltekintve, csak a szívélyes és baráti fogadtatásért emelt több izben poharat. Bucsupoharában ugyan per tangentem érintett egy behegedt sebet, de ebből is csak azt vehettük ki, hogy „nesze semmi, fogd meg jól." Nem tartotta e napot alkalmasnak arra, hogy széles körben nyilatkozzon a helyzetről, ő csak a város polgárainak milyen kedves, lekötelező modora van ; de a tanítvány se, hogy a tanító milyen fényes, nagy tehetségű, a legnehezebb szonatákat is milyen könnyen, mintegy leheletszerűiig játsza. Az órák a kimért udvariasság, előzékenység határai között folytak. A tanítvány tanult, a tanító tanított. Az álmos vén társalkodónő pedig a szoba egyik félreeső szögletében szunyókált, olykor-olykor aggódó tekintetet vetve az egymás mellett ülő fiatalokra. A 10-ik órán már annyira haladt a kisasszony, hogy az egyes hangok felismerését is próbálgatták. A mikor a társalkodónő ren des álmodozásából felébredve, különös kérdéseket hallott. Figyelt tehát, hogy nem csalódik e ? Nem. igazán nem ! Megerőltette láteszközeit is, hogy ugy van-e, nem káprá« zat e a mit lát? Nem, igazán nem ! No várj csak, fiatal szerencsevadász, — gondolta magában, — majd adok én neked ! Megtorolom a sok föl se vevést, a nagyúri mellőzést. Meglátod, hogy több vagyok én ennél a háznál, mint te ! S mint kigyó csúszott ki a zongorateremből át Fényes ur dolgozószobájába s ott rákezdte : -- No, nem megmondtam, nagyságos uram, hogy fiatal zenetanárt ne hozzon a házhoz ! Nem megmondtam, hogy ez lesz a vége! Jöjjön csak s nézze, hogy leánya mit csinál. Figyelmeztetem Amanda, hogy leá53. szám. jóindulatáról és szeretetéről akart meggyőződni. Erről pedig már a képvistlő urnák több izben volt alkalma bizonyságot szerezni s legyen meggyőződve, hogy ezen ragaszkodás mindaddig kifejezésre fog találni, mig a város érdekeit olyannyira szivén hordozza, mint azt eddig tényekkel megvalósította. Iíogy pedig ezen tisztelet és ragaszkodás mily mértékben van képviselve, azt Pápa város választói azzal dokumentálták, hogy már 6 t izben óriási lelkesedéssel választották meg képviselőjüknek. De igenis méltán várhatták a vá lasztók épp mostan, a jelenlegi viszo nyolc közt, hogy képviselőjük — mint elismert államférfiú —- a politikai helyzetről beszámoljon. Az egyházpolitikai kérdés, a valuta rendezése, a közigazgatás és főrendiház reformja, mind oly tényezők, melyekről lia egy Láng Lajos nyilatkozik, nemcsak választói, de az egész ország érdeklődései kiséri. Reméljük, hogy képviselőnk nem várja be a jövő karácsonyt, hanem rövid idő múlva újra körünkbe fog jönni s a mulasztást helyre fogja pótolni. Hogy szívesen látjuk, arról meggyőződhetett. Az első felköszöntőt Osvald Dániel polgármester mondotta Lángra, kiemelve annak érdemeit Pápa város virágzása és haladása körül. Pápa város mindent a képviselőnek köszönhet, még az aszfalt makadám utat is, melyet majd jövő esztendőben fogunk a Jókai Mór utczától a vasútig lerakni. A polgármester felköszöntője nagy lelkesedéssel fogadtatot f, vesztett azonban értékéből, a túlzott dicshimnuszok zengése által. . Láng Lajos erre következő pohárköszöntővel felelt ; nyom becsületének megsértése a maga eltávolítását vonná maga után. Azért jól meg gondolja, hogy mit beszél ! Nem kerülte ám ki az se a figyelmemet, hogy maga a zenetanár úrra, a miért magának nem bókol, rosz szemmel néz. Hát felindulásában ne lásson rémképeket: Mondja, mi történt? — Kérem, nagyságos uram, azt szóval nem lehet elmondani, azt látni keli ! Fényes ur tétovázott, küzdött egy darabig, aztán — határozott. Fölkelt, végighúzta vastag, erős bajuszát mind a két kezével kétszer háromszor egymásután s szilárd, egyenes lépésekkel megindult. A zongoraterem túlsó felére ment, honnan jól lát hatta, hogy a fiatalok mit csinálnak. Félre húzta az ajtó selyem függönyét s látta, hogy leányának, Vilmának feje a zongoratanártól el J enltező oldalra félre van hajtva s mintha a leány pirult és nagyon izgatott volna. Látta, hogy a zongoratanár ujjaival egyenes billentyűket megüt s hallotta, hogy azt kérdezi : igen ? nem ? Vére felforrott. Hah, hát ennek a vén czerberusznak csakugyan igaza van ! A fiatal ; ember, a tanár, lányának tanítója, a fizetett. semmi, egyetlen gyermekének, kit ő valami i hatalmas urnák szánt, szerelmet vallott a , most kérdi, hogy szereti-e, vagy nem ? A • pokolba veled, ezudar szerencsevadász ! S ; ezzel erősen megzörgette az üvegajtót. — Vilma, jöjj be azonnal! Vilma őz gyorsasággal futott apjához a