Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-12-24 / 52. szám

PÁPAI KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban. Mi lesz Svoboda bácsi ? Sokszor felpanaszoll ak s szóba hoztuk azon siralmas állapotot, melybe utczáink járhatatlansága tekintetében jutottunk, de szavunk kiáltó szóként hangzott el a pusztán s nem hogy

r a helyzet javult volna, de még sokkal, véghetetlen sokkal rosszabbodott. Valóban szégyen gyalázat, azon állapot, mely jelenleg a legnagyobb forgalmú utczáinkon és tereinken uralkodik. Valóságos posvány tenger és sárkátyu. S csodálatos, ép azok a terek és utczákon észleljük azt legnagyobb mértékben, melyek városunknak legnagyobb jövedelmi forrását képezik. Ott van első sorban a szénapiacz. Maholnap a vidéki ember be sem jöhet a vásárra, hisz ki van annak téve, hogy igavonómarhája belesüpped a sártengerbe s odavész, eltekintve, hogy önön maga egy kis lábficzamitással megmenekszik. Pedig ha jól tudjuk, e vásártér nem kis jövedelmet hajt a város k asszáj ának. Ott van a vasúti ut. Valóságos állatkinzási látványosságoknak vagyunk naponta szemtanúi. A legkisebb teherszállítmányokat, mit rendes körülmények között két ló játszva visz, most négy ló fennt megjelölt, procedúrán megy keresztül. Jóllehet ez az ut jövedelme sem megvetendő a városra nézve. Az utczák járdáiról nem is teszünk emlitést, mert ott az adózó polgárok segitenek magukon, a legrosszabb esetben, ladikokkal látják el magukat a közlekedés fe n n t a r t á s á r a. De ne gondolják ám kérem, hogy ez a posvány- és trágyafészek csak a mellékutczákban található. Oh nem ! A főtér kellő közepén s a Neubauer háztól a Tirolig, ha nem is ily nagy mértékben, de miniatűr kiadásban is feltalálható. S mindezt a mi derék Svoboda bá csink nem látja, vagy pedig nem akarja látni. 0 most nagyon el van foglalva a próbakutak ásatásával s minden reggel csak hivatását teljesiti, midőn a város hintaján kikocsiz megnézni, mikor kapunk már jó ivóvizet. No csak kocsikázzon ki, de azért ne feledkezzék meg a lakosság igazán jogos felháborodásáról és intézkedjék e miseria megszüntetésén, mert e tekintetben a halogatás tényleg az érdekek ignorálására, elhanyagolására mutat. Mert tapasztalatból tudjuk, hogy a képviselőtestület készséggel kezére járna s annak jóakaratán nem múlik, hogy ezen botrányos állapotok rövid időn belül megszűnjenek. Csináljon költségvetést s járjon gyalog a mellékutczákban. Ezen miseria nagysága önkénytelenül ajkunkra kényszeríti a feljajduló szót, mert látjuk, hogy városunkban is elérkezett „az idők telje", hogy bele kívánkozzunk a fejlődés korszakába, s igy elérkezettnek látjuk már az időpontot, hogy főbb közlekedési utaink és járdáink alaposan rendezve legyenek. Avagy még nem elég égető a kérdés ? Még nem elég a lamentáczió'? Azt hisszük, nincs oly süket fül, melynek dobhártyáját meg nem rezzentette volna a felhangzó panaszok özöne. Elismerjük, hogy valamely fontos kérdés észszerű és praktikus megoldása időbe telik ; de mi még azon megnyugtató tudattal sem hajthatjuk fejünket nyugalomra, hogy

T a kezdeményezés megtörtént. Pedig joggal követelhetjük ezt. Tudomásunk szerint a kövezetvám 10 évre biztosíttatott a város részére, mi évenként körülbelül 10,000 mond tizezer forintot jövedelmez a városnak. Ha nem ebből a jövedelemből, hát TARC 2 i Oí3l23.g

,ÍlIüS

,Í - - Csingilingi . . . Szól a csengő, Fényes angyal csenget Csingilingi . . . csingilingi, Kérek egy kis csendet Csingilingi . . . Hamar ide Jó fiuk és lányok, Papák, mamák ! Meg van rakva A karácsonyfátok. Csingilingi . . . Jöjjetek hát ! Mindannyinak hoztam. Ajándékkal telt iszákom Kiürítem mostan. Csingilingi . . . Gyorsan kiki Vigye a magáét, lszákomban soknak ott van A drága ajándék. Csingilingi . . . Nézzétek csak Fiúcskák és lányok : Siró bábu — kard és ágyú . . . Mert hisz jók valátok Csingilingi . . . Hát ez itt mi ? Hosszú ruha, látom. Néked küldték, ki már nagy vagy Kedves — bakfis lányom! Csingilingi . . . Nini, nini ! Aranygyűrű, drága. Husz esztendős leányoknak Legédesebb vágya. Csingilingi . . . Piros bécsi Szép selyem jegykendő. Nem is három, nem is kilencz, Hanem — tizenkettő. Csingilingi . . . Megsúghatom Önöknek, ha kérdik : Tizenkét lány lesz menyasszony (Gratulálunk nekik.) Csingilingi . . . Nos, hát jöjj ki Hímzett papucs — férjnek, (Aki otthon nyolcz után máiBőrében nem fér meg.) Csingilingi . . . Báli ruha Az uj menyecskécek, (Ki éjfélig vár arra, ki Csak hajnalba jő meg). Csingilingi . . . Arany lakat ! — Tudom, néhány elvet — Oh te asszony ! Féken tartja Ez majd a te nyelved. Csingilingi . . . Iczi-piczi Kávéházi frajla, Terólad megfeledkezett A Jézuska — — sajna ! Csingilingi . . . azaz dehogy! Ni, itt van czukedli. Borítékját tedd el szépen Tartalmát meg — — edd ki! Csingilingi . . . Végül jertek Szerkesztők, de ujak : Prenumerált lapotokra Piripócs és Újlak. Csingilingi . . . Szóljon ki még Nem kapott e házban ? — En, I i mig e verset írtam, Dideregtem, fáztam . . . V B Karáesony-est. — Beszély. — A zárda harangja ünnepélyes kongással hirdeti a szent est beálltát, — imára híva föl a völgy egyszerű lakóit. Karácsony este van. Szokatlan fény árad a házikók elhomályosult ablakain át, miknek hiányzó üvegét itt-ott ócska papírlap pótolja. Benn a szobában barátságos meleget áraszt a nagy kemencze, fűszerezve frissen sült kalács pompás illatával. A kecskelábú asztalon, egy-egy termetes répába ékelve, emelkedik a karácsonyt jelző zöld fenyőág, vékonyka gyertyával, aranyos dióval s piros almával ékesen. Ujjongó gyermeksereg ugrálja körül e szokatlan tüneményt. Mézeskalács-babáját majszolja az egyik ; uj kendőjének örül a másik, mig a kicsi ott az anyja karján gagyogva kapkod a fényes láng után. Es mindenki boldog és vidám : a karácsony-est szelleme ez. A bányásznép általában vallásos, szeret békében élni Istenével és saját lelkiismeretével, mert lépten-nyomon tapasztalja, hogy az élet csak egy lehelet, mit egy lehulló kő