Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-11-05 / 45. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. Az alakítandó pénz­intézetekről. Pénzögyi vállalatok krealása okvetle­nül szükségessé teszi, hogy egyrészt szak­értelem, másrészt a világ alkotó eszköz, a pénz biztosítsa a vállalat sikerét. Csakis életképes, egészséges eszmék­nek van léjoguk, s ezek közé nézetünk sze­rint a városunkba alakitani szándékolt két pénzintézet egyike sorozható csak és pedig az „Önsegélyző szövekezeti egylet." Az „Ipar és kereskedelmi bank" lé­tesülésének szükséges voltát egyetlen ec­letáns eset sem igazolja, mivel azon célnak, melyet esetleg ezen intézet kitűzne, régóta fennálló s szilárd alapra fektetett pénzinté­zetünk egyike, minden tekintetben megfelel. Tekintsük csak mindkét létesítendő pénzintézet eszméjét és tujajdonképeni cél­ját? Váljon az önsegélyző egyleteké nem az-e, hogy azon szegény iparos, ki fárasztó munkával tölti élete javát, hetenkint össze­kuporgatott filléreivel lassan, de biztosan gyarapodjék, s a munkaképtelenség korsza­kát elérve, magának csendes, nyugalmas jövőt bistositson ? Nem az-e, hogy a földmivelő nép, ki ősei nyomdokát az adóprés szorongatása alatt nem követheti, s az elődei által szer­zett vagyont ereje, szorgalma dacára meg nem növelheti, kérges tenyerével, túlfeszí­tett munkájával szerzett garasait akként biztosítsa, hogy azok gyümölcsözőleg kezel­tetvén, oly tökévé fejlődjenek, melynek kellő hovaforditása vagyonának emelkedését eredményezi ? S végül nem az-e, hogy ez a naponként nagyobb mértéket öltő versenyzés által el­nyomott kereskedő, üzletének felvirágoztatá­sát akként biztosítsa, hogy kötelezettségei­nek teljesítése után nélkülözhető összeget kedvező haszon reményében oly intézetbe helyezze, mely szilárd alapra lévén építve, lassanként lefektetett tőkéjét kockázat nél­kül kamatoztathatja? Tőkepénzes ember, Uraim, nem szo­rul egyik önsegélyző egyletre sem, s nem is fogja pénzét az ott kilátásba helyezett csekély kmatra elhelyezni. Nos uraim, ha Önök ezen érdekeket szem előtt tartva az önsegélyezés dicső esz­méjét szivükön hordják s biznak magukban, hogy ezen eszme követelményeinek minden tekintetben megfelelni képesek lesznek, ugy mi örömmel üdvözöljük már az eszme meg­penditését is s még inkább annak kivitelét. Ámde, ha csak árnyéka is mutatkoz­nék annak — amit fel sem tételezünk — hogy Önök kedvező pénzügyi viszonyaink dacára előnyösebb kölcsönt nyújtani s a betéteknek még előnyösebb kamatozásait el­érni képesek nem lesznek, ugy jó előre ajánljuk, mindennemű kudarc és pénzvesz­tesség kikerülése céljából a megalakulás eszméjéről lemondani. Hassanak oda az intéző körök, hogy ezen egyesület, ne azon bázisra legyen ala­kítva, mint az ország önsegélyző egyletei­nek legtöbbje, hol ha valaki — például Öt éves cyklusra lévén alakítva az egyesü­let — két év alatt befizetett törzsbetétét kivenni óhajtja, ennek ellenében adósleve­let köteles aláírni, tehát saját pénze mel­lett is adósként szerepel, és saját- pénze után a még hátralévő három üzleti évig 6°| u, esetleg még magasabb kamatot fiiét, ennek leteltével pedig csupán annyi oszta­lékra számithat, a mily quótát az egyesü­let — fejlődésének arányában betéte után fizethet. Nem mulaszthatjuk el tiltakoíó sza­vunkat fel nem emelni a 7-es bizottság azon intézkedése ellen, hogy a felvételi, illetve beiratási dijat részvényenként ép oly magas összegben állapította meg, mint a részvények teljes összege. A szegény nép épugy mint a közép­osztály, nehezen fog belemenni egy oly in­tézkedésbe, hogy akkor, midőn pénzét a TÁ RC Z A. Modern házasság. Légy óvatos édes lányom ! Tarts ideált eleget. Végre is majd valamelyik Megkéri a kezedet. Ugy történt, hogy esküvőkor Midőn kezet ér a kéz: Egyik szeme jegyesére, A másik meg másra néz. Asszony lett és ugy tőn, miként Édes anyja oktatta: Könnyen élt s csak a hölgyek Divatlapját olvasta. Későn kelt és vizitbe járt: Megjött a kész ebédre. S ezalatt a szegény férjnek Szarvak nőttek fejére. Gaaparict Vincze. Somlón. Újra fennt vagyok a Somlón Tudja Isten hányadszor! Be is rúgtam — de nem csoda Yan ám még a Somlón bor! No meg milyen, mind az olaj Öreget ifjat hevit, Isten úgyse' melegem van Pedig hideg szél süvít . . . Ugy érzem mintha A szél vinne Fel a magas Egekbe, S ugy rémlik mintha Égi zene A fülembe zengene . . . Most meg mintha leröpülnék! Ejnye hát ez micsoda? Ni ni! hisz a földön vagyok! — Most estem az orromra. — Koréin Béla. Négyszemközt. — A „Pápai Kömlöny" eredeti tárcája — Bájos nagysád, tudom mit akar mon­dani. Kitalálom kedves gondolatát. Egy parányi gondolatolvasó tehetséggel már régen dicsekszem. Kegyed azt akarja mondani, hogy en­gem meleg szivének teljes hevére! szeret. Hogy tovább élni nem óhajt, ha meg nem hallgatom. — Nagy szerenose rám nézve sxe­relme, de kereken visszautasítom. Szivem sa­jog, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy nagyrabecsült vonzalmát viszonozzam. Korántsem vagyok nős —- ázt tudja kegyed is. Az ok egyszerűen az, hogy kegyed nem bir olyan tulajdonsággal, a mi engem lebilin­cseljen. Oh, nagysádnak vannak előnyei is, ke­gyed szép, fiatal, szellemdus, kedves, öxvegye egy gazdag embernek, de — talán kifog ka­cagni, ha nyilatkozatomat meghallja — ke­gyednek szépsége betetőzéséhez hiányzik egy részlet, egy kicsi árnyalat. Négyszemkö»t va­gyunk, hát csak kimondom. -— Nincs teto­válva. Azaz magyarul mondva: színes jelek­kel ékesítve. Kegyed erre azt felelné, hogy nem tud­ta, hogy én tetovált hölgyek iránt érdeklő­döm. Nagyon helyesen. Igy is voltam mig a „szép Irént" nem láttam. Gyakran tanácsoltam kegyednek, hogy ne engedjen egyedül ax utcán menni, mert vesxély történhetik. Kegyed nem törődött óvásommal és ime

Next

/
Oldalképek
Tartalom