Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-11-05 / 45. szám

vállalat felvirágzása érdekében kockáztatja, 8 esetleg veszteséget is szenvedhet, ezen veszteség elérhetése céljából még olyan felvételi dijat is fizessen, mely mindenkinek pénzbeli tehetségéhez mért megterheltetését vonja maga ntán. Ezek voltak előleges megjegyzéseink az önsegélyző egylet megalakulása előtt s az egylet sikeres működésének s szilárd alapra fektetésének biztositékául elvárjúk az intéző köröktől, hogy a vezetést és kezelést ahhoz értő szakemberekre fogja bizni. És most térjünk át az ipar és kereskedelmi bank tervbe vett megalakítására. Ennek célja az ipar és kereskedelem felvirágoztatására lenne ipari és kereskedelmi vállalatok financirozása által. Igaz, hogy városunkban volna terrenuma egy oly intézetnek, mely a rég érzett hiányokat betöltené, a vízvezeték, villamos világitás és csatornázás régóta vannak a vajúdás stádiumában, ámde, hogy minden a mai napig csak terv s nem kivitel maradt, annak nem a kellő financirozás Tolt az akadály, mert bizton állithatjuk, hogy például a vízvezeték pályázatának kitűzésénél számos szakértő vállalkozó akadna, kik a városra nézve sokkal előnyösebb ajánlatot tehetnének vagyoni kockáztatás nélkül, mint esetleg az uj bank vagyonának óriási rizikója mellett. Ha pedig ezen nézetünk helytelen volna, s a cél épen oda concludálna, hogy nagyobb helyi vállalatoknál az idegen elem kizárassék, akkor is inkább ajánlanók az intéző köröknek minden egyes vállalkozásnál társulattá alakulni, a financirozást kedvező ajánlatu pénzintézetre bizni s a vállalatot saját vagyonuk kockázatára, veszteség vagy nyereség kilátásával teljesíteni. Ajánljuk az intézü köröknek megszivelni azt, hogy a tervezett bank felállítása maga is csak époly vállalat, mint azok a baj bekövetkezett. Elvesztettem szivemet és azt egy tetovált leány megtalálta. Talán nagysád is látta azt a „szép Irént" ki egy pár hónappal ezelőtt, belépti dij mellett is mutogatta magát Budapesten. Az Irén nevet mindjárt születése után 8 nappal nyerte, a „szép" jelzőt, üzleti szempontból csak később vette fel. Mister Woodward, a szép Irén kedves papája, ki huzamosabb ideig az indiánok közt élt, körülbelül négyszáz jellel ékesítette egyetlenét. Ugy gondolom az indiánok ismerik, sőt követik azt a példabeszédet, hogy: a megjegyzett lényektől őrizkedni kell, mert a tetováltakhoz félve közelednek. Az okos papa, hogy az indián seladonoktól megvédje leányát, tetoválta. Koloradu és a többi exotikus országokban igy biztoBitják legelőnyösebben a fiatal leányok jövőjét. Épen mint nálunk, mikor egy kiházasitó egyletbe beíratják. Tudom, hogy udvariatlan embernek fog nagysád nevezni, mert a tetovált leányt a magyar szépségnek elé helyezem. Az én ízlésem néhány hónap óta ilyen és ez álláspontomtól, bármilyen mérges pillantást dob is felém, nem térek el. Kegyed, bájos nagysád, jobb arcán egy kis anyajeggyel bir, a mi kegyedet, nem tagadom, széppé teszi, de ez kicsiség a Texasba született szép Irén apaijegyeihez képest. Az ő alabastrom testén, virágok, galambok, bármelyike, melyek hatáskörükben reálizálni szándékoznak, mely tehát egyetlen szerencsétlen spekuláció által épugy megsemmisülhet, mint bármely más vállalat. Hogy pedig a bankot csupán azon jó reményben létesitsük, hogy ez egykoron majd az ipar és kereskedelem felvirágoztatására szolgáló vállalatokat előnyösebben lesz képes financirozni helyi pénzintézetünknél, ez teljesen absurd gondolkodás módra mutatna, mert ha a „Pápai takarékpénztár" képes volt a város terhes kamatozású tartozását oly kedvező módon convertálni, ép ily kedvező feltételek mellett képes lesz egyébb — a várost érdeklő — vállalatok pénzügyi műveleteinek végrehajtására. Hallottuk megpendíteni azon eszmét is, hogy valamely fővárosi banknál lépések tétetnek, egy városunkban felállítandó bank fiók intezet iránt, s ámbár senki sem lehet próféta a maga hazájában, mi határozottan állithatjuk, hogy ezen lépésekkel előbb be tudnák járni a Sahara sivatagot, mintsem bármely fővárosi bank Pápára fiókhelyet állítana. Pollatsek Frigyes. A plpnester konferenciája. Városunkat érdeklő fontos kérdesek megbeszélése végett értekezletet hivott egybe mult vasárnap délelőttre a polgármester. Nem tudjuk ki mondta tollba a polgármesternek a meghívandók névsorát, anynyit azonban konstatálunk, hogy az értekezletre leghivatotabb közegek ki lettek zárva a megjelenésben. Mi ugyan hozzá vagyunk szokva a polgármester részéről, hogy figyelmeztetéseink és felszó Halasaink nála süket fülekre ha jól tudom párosával is, sas, tengeri nyul, angyal, hattyú, hajó, nap és hold rajzokat visel. Sőt vállán a remény és szerelem symbolikns jele is látható. Jobb karján pedig egy kedves mondat áll, „S live and die for thoze S love," mely magyarul tesz, hogy ő él-hal azért, a kit legjobban szeret. Látja nagysád, ilyen mélyen kifejező mondat sohasem állt jobb karján és kegyed mégis megakar hódítani ? Magán dolog ugyan, hogy vágyamat kegyed előtt kifejezem, de kimondom: egy tetovált leány lesz nőm, vagy senki. De mert emberbarát vagyok és az egoizmust mindig utáltam, azt a tanácsot adhatom kegyednek, sőt kegyeddel együtt egész nemének, hogy a szivek hareánál, a meghódítás ez uj módját el ne mulasszák és tetováltassák magukat. Ha kegyed a maga és nemének mentségére azt hozná fel, hogy a tetoválás különleges dolog, akkor egyszerűen azt felelném, a mi nem divat, divat lehet. Az első fellépés, a kezdettől függ minden. Mihelyt egynek bátrosága van a szokatlant merni, találkozik tiz, száz, ezer, sőt ekkor még a legszegényebb szülő is restelni fogja leányát befestetlen bőrrel a világba engedni. Kérem nagysád, ne tartson engemet oly őrültnek. Volt és lesz mindig olyan divat, amely egy cseppet se észszerűbb, mint a tetoválás. Talán emlékezni fog, hogy mennyit írtak az találnak, s velünk szemben minden alkalommal a negligálás terére lép, evvel mi nem törődünk, a konzequentiákat vonja le belőle a közvélemény. De igenis elvárjuk a polgármestertől, hogy akkor mikor városunkat érdeklő, fontos kérdésekben tanácskozásra hivja össze az egyes polgárokat, ugy a sajtó embereitől, mint a közügy érdekeit képviselő egyénekről ne feledkezzék meg. Akkor, midőn a város minden egyes polgára tudomást szerez arról, hogy a város jövő sorsa felett készülnek határozatot hozni, nem elégséges az, hogy ezen értekezletre egy pár benfentest maga köré gyűjt, hanem arról Pápa város minden egyes polgárának kell tudomást nyerni, s ezt közvetíteni, a sajtó van hivatva. Jóllehet a polgármester hozzá van szokva, hogy működése éles kritika alá van véve s talán resteli, hogy a közgyűléseken tett baklövései nyilvánosságra hozatnak s igy nem szívesen látja a sajtó közegeit környezeteben, ezt elhisszük neki, de hisz nincs könnyebb ennek elejét venni. Ha nem tud eleget tenni polgármesteri kötelességének: Mondjon le! Akkor nem lesz kitéve ily eshetőségeknek. Jóakarattal és jóindulattal a képességet pótolni és javítani nem lehet, képesség hiányával a modern korban naponként előálló összeütközéseket és sérelmeket orvosolni és eldönteni képtelenség. Legyen meggyőződve polgármester ur, hogy mi sokkal szivesebben ragadjuk meg a tollat, ha városunk érdekében áldást hozó tevékenységéről kellene megemlékeznünk, mint folyton a rákszerü hanyatlást és tétlenségét konstatálni. A közügyek élén állóknak nem szabad érzelegni, még akkor se, ha soha elismeréssel nem találkoznak, de sőt utaikban mindig csak gáncs és akadály van. Nekünk, mint a közérdek hű képviabroncs szoknya ellen, utóbb a tournür miatt is temérdek papirt is feketítettek be, a sok bolond hajviselet pedig sok embert keserített el. Én nem akarok a múltról beszélni, sem a jelenről, hanem valami újról. Kegyetek, a kik szerencsések a szép nemhez tartozni, — talán önkénytelenül inkább az uj, mint a szép iránt iránt érdeklődnek. Másként, hogy lehetne valószínű, miszerint némely divat, melynek említésekor még az embernek hajaszále is az ég felé mered, oly kegyerőseu tartja magát és minden oppositió dacára is győzedelmesen fennáll. Pedig a szépet könnyebben lehet feltalálni, mint az ujat, sőt tudok rá esetet, hogy a por és pókhálló belepte a divatot, midőn előtalállták, mint újdonságot előrántották és hozsannával üdvözölték. A nagymama lomtárba dobott ruháját az unokák megújítják, de nem azért, mert tetszik, vagy hogy tisztesség volna hordani, de mivel a kor gyermekei előtt az újság ingerével bir. De jönuek idők, midőn a legkiválóbb reformszellemek sem képesek valami ujat felfedezni, vagy valami ócskát napvilágra hozni, jobban mondva az újság mázával bevonni. Ekkor a jó tanács drága. Meg fogja engedni nagysád, ha kinyilvánítom, hogy hölgyeink, bár minden kigondolhatót megkisérlettek a toillette-művészet terén, de tetoválva még nem voltak. Gondolja meg ezt nagy-