Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-09-03 / 36. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 írt. Félévre 3 írt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. Széles e Magyarorszagon hire van Pápának, girbe görbe, rosszul kövezett utcáiról. Hát ez igaz is A mig nyár van, járja a szép idő, addig olyan óriási por van az utcákon, akárcsak az Alföld rónáinak talajába süppednék az ember lába. Ősszel és tavasszal, ha egyszer beállnak az esőzések, megindul az a sok szemét, mint lávatenger folyik a piszkos, ronda, kigőzőlgése által a levegőt megmételyező sár. A járdáink?! Ezek ritkítják párjukat. Mellesleg megjegyzük, hogy ez nem áll minden utcára, miután egy részét nemrég aszfalttal burkolták, de evvel még járdáink mizériáján nem segítettek. A leányt felöltöztették selyem ruhába, de az alsó ruhája rongyos és maszatos. Városunk egyik népes utcáján az Uj utcának ol v rossz, nyaktörő járdája, (jobban mondva nincs is járdája) milyent TÁRCZ A. Sir a nóta . . . Sir a nóta, jaj de mélyen kesereg, Keservénél altatgatom lelkemet; Bánatkönnyem végig pereg arcomou, Boldogságom esalfa álmát, Hazng álmát siratom. Húzzad cigány, húzzad fájón, csendesen, Húrjaidnál sírom el majd keservem; Ha letörve szép tavaszom virága Hadd öntöm ki bubánatom E siralmas világra! FRICI. Kétségbeesve. — A „Pápai Közlönyt eredeti tárcája. — Kacaghatnám magamat, öngyilkos akartam lenni. És miért ? Mert Ilonka a korzón nem nézett reám sőt elfordította a fejecskéjét. Igaz ugyan, ha azt a kis kedves arcot mindennap reám mosolyogva látnám, korántsem éreeném magamat oly kellemetlenül, mint egv vidéki városban sem lehetne már találni. Egyik lyukból a másikba lépve, a középkori inquizitori kínzások mindennemű fájdalmait át kell érezni. Es ezt még fokozzák az őszi és tavaszi esőzések, a télről nem is szólva. Persze, mi már ezt megszoktuk s sokan fel sem veszik. No aztán van a többek közt még egv utca, ha ugyan megérdemli az utca nevet. A kit ennek az utcának taposásával vert meg a sorsa, hát az csak biztosítsa be az életét és mihamar csináljon végrendeletet. A Bástya utcát értjük ez alatt Ez utcán a kövek, talán még a vízözön előtt helyeztettek oda, mind ki vannak kopva s kisebb nagyobb lábfieamitó üregek képződtek. Nyáron még csak el-eljárunk rajta, de télvíz idején! Isten kísértés ezen az utcákon keresztül járni. Valóban ezt boszorkány mesterség számba lehet venni. S ezt a bos/.orkány-mesterséget mindennap egv városrész teszi meg. Hogy éppen tiszták-e a kül s beima, midőn hitelezőimből kénytelen voltam elérzékenyülten néhány hónapi halasztást kérni. Meghalni valóban nehezebb, mint a hogy gondoltam, különösen ha már nincs sürgősen lejáró adósságunk és pénzhitelünk emelkedett. Azok az ólyomgolyócskák, melyek hivatva volnának szivünket összeroncsolni, minden esetre kedvesebbek egybefoglaltan papírnyomtatóul, mintha a doktorok szednék ki belőlünk egy titokzatos szerszámmal, melynek mysztikus neve „kutasz". Nem leszek öngyilkos, bár szivem még vérzik és az Ilonka arca folyvást zsarnokoskodik lelkembén. Gyógyítani fogom magamat. Már is érzem, hogy tombol bennem az életvágy. Azt hiszem, leghatásosabb gyógyítási módnak kínálkozik egy uj szerelem. Szeretni csak kell. Ám ragyogtassa Ilona szemeit csak Imrére, engem ez többé bántani nem fog. Érdemes is egy olyan kis leánykát szeretni, ki elfordítja fejét, mikor velem találkozik? Hiszen Ilonka még azt sem tudja, hogy a szerelem korántsem ér ott véget, ha aranyszőke hajából átad Imrének egy bimbót. városi utcáink? no már kérem szépen: ehhez senkinek semmi köze. Az a rész, a melyik szem előtt van, a merre a fo és al muftiknak van dolga, hát az a mennyire annyira gondozva van, a többit pedig* — üsse kő! A többi majd csak megtisztul valahogy. A mi szemetet el nem visz a nyári zápor meg az őszi szapora eső, majd csak elviszi a tavaszi hólé. Hogy pedig ezek az állapotok meddig fognak tartani? Azt nem tudjuk! De hogy nem akadt még ember, ki az igazat ezen a téren szembe vágja az illetékes helyen, nagyon csodáljuk. Alig van ember, ki városunk fejlődését s szépészeti irányban való haladását, fejlődését megdönthetetlenül szivén viselné, mint az más vidéki városban van. Alig van egyén, ki annak rendje és módja szerint ráolvasson arra a bizonyos fórumra, a ki csak a pótlék megtöbbszörösitésén, gyors beszedésében, de még gyorsabb elköltésen tud kellő erélvt kifejteni. Nagyon sajnos! Ha akadna is egy-kettő, ki a közKülönben is leányokat egyáltalán nem érdemes szeretni. Hanem asszonyokat ? Az már más. M enyecskébe leszek szerelmes. Eízel szerzek magamnak gyógyulást és elégtételt. Mert idáig még nem tudtam, mit tesz az menyecskét szeretni. Olvastam valahol, hogy semmi sem édesebb a világon, mint egy lopott |pillantásváltás titkos ideálunkkal. Azt hiszem mégis van ennél valami édesebb: maga a tiltott szerelem. Ah! futok, futok. Itt van Sarolta, ez a csodálatos szőke szépség. Milyen szemei vannak! Istenemre: a várkertben uszó hatytyu nyaka egyszerűen csak összecsavart törülköző a Sarolta bájos nyakához képest. És a vállán ? Ezekhez fogható nincs. Csodálom, hogy ez a tüneményes szépség idáig kikerülte figyelmemet. Pedig Sarolta fess, kitűnően zongorázik és verseket is ír az emlékkönyvekbe: következéskép érzékkél kell birnia egy poétikus szerelem iránt. Határoztam. De elhatározásomat nem fecsegtem ki. Tudok én nagy titoktartó is lenni, ha muszáj. * * *