Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-07-30 / 31. szám

Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban és GOLDBERG GYULA ur papirkereskedésében. 10,000 forintos láz. Köztudomásu dolog, hogy Sült és Mikovinyi városi képviselők, az apácák vezetése alatt álló nyilvánossági joggal felruházott polgári leányiskola részére 10 000 forintnyi segély iránt kérvényt nvujtottak be, mely kérvény felett — közgyűlési határozat értelmében — az augusztus hó 12. napjára egybehívandó közgyűlés lesz hivatva végleges határozatot hozni. Időközben az izr. hitközség elnöksége is adott be kérvényt a városi tanácshoz aziránt, hogy az, elemi iskola épületre kölcsönkép felvett 15,000 forint jelzálogos kölcsön visszafizettetésére 10000 forintnyi segélyben részesitse. Mindkét kérvény azon benyomással van reánk, mintha a kért segély jogosultsága csak azon alapulna: hogyha a városi képviselő testület a ref. főiskola részére 30000 forintnyi segélyt, szavazott meg, ugy teljes joggal kívánhatnak az érdekeltek 10000 forintnyi segélyt. Nos ezen felfogás a jelen esetben nagyon helytelen Akkor, midőn a ref. főiskola segélyezése volt napirendre kitűzve, városunk képviselőtestülete ezen kérdésben lét kérdést látott fennforogni, ámenynviben ily hasonrangu felső iskolával városunk nem rendelkezett s igy annak megtartására minden áldozatot meg kellett hoznia s egyhangúlag szavazta meg a segélyt. Lehet ugyan, hogy ezen létkérdés egy kissé fel leit fújva, — mint azt sokan állítják — de ez már „eső után köpönyeg". Volt elég idejök gondolkozni felőle. Szóltak volna akkor fel, midőn ideje volt. Máskép áll a dolog azonban a polgári leányiskola segélyezésével. Nyilt titok a városban, hogv az a p á c á k vezetése a I a 11. á 11 ó n y i 1v á n o s s á g i joggal felruházott polgári leányiskola részére a segély megadásával, egyszersmind az államilag segélyezett, k ö z s é g i I e á n v i s k o I a b e s z ü n t ery j tését célozzák Ez pedig absurdum volna! Talán azért, mert rossz a régi épület és ráfér már a tatarozás? Ez nem elegendő ok arra és semmi ok sem lehet elég meggyőző arra nézve, hogy egy virágzó intézetet megszüntessen a városi tanács. Ezen eljárás egyenesen városunk fejlődésének megakasztására irányulna és megfeledkezne városunk legelső céljáról: k u 11 u r m i s zs z i o j á r ó I. Nem is a stagnatiót — a melyért annyit panaszkodunk fiinek-fának; hanem egyenesen a visszafejlődést aposztrofálná ezen ténv. Hisz számtalan város örülne, ha az állam ily iskolát létesítene náluk. Vagy mily arccal járulnánk az állam elébe protekciót kérni egy más hasonló kulturális intézményért, ha a már meglevőt önkény aleg beszüntetjük. Bármennyire elismerjük az apácák vezetése alatt álló polgári leányiskola mintaszerű vezetését és a tanerők jelességét, mégis tiltakoznunk kell az ellen, hogy ezen segély összefüggésbe hozassék az áll. segélyezett polgári iskola bezáratásával. Mert egy i n t e r c o n f e s s i o n á I i s iskola mégis csak előnyben van egy felekezeti fölött, kivált mikor semmi kifogást uem lehet felhozni a vezetés ellen Reméljük, hogy minden egyes felekezet — ha nem elfogult — igazat fog nekünk adni. Sajnálnók azonban, ha a róm. katholikusok erkölcsi intensitásuk feszerejét e kérdésben akarnánk megmérni — de ezt jóhiszemű leg nem is tételezzük TÁRCZ A. A Tapolca partján! A tó partján üldögélek, Elmerengve hallgatok, Hallgatom, hogy mit beszélnek, Mit fecsegnek a habok. Beszélgetnek boldogságról, Fecsegnek bánatról is, Azt susogják csalfa a lány, Barna, szőke mind hamis. Most szerelmet vallasz neki, Hévvel susogja: szeret, S csak egy percre tokints félre Már megcsalta szivedet. Ne higyj! Oh ne higyj a lánynak. Most megigéz szemével, S a mily könnyen megszeretett, Ép oly könnyen felejt el. őrizd szived, kerüld a leányt, Csak igaz szerelemnek Tárd fel szived s olyat szeress A ki sohasem csal meg. Az asszony gyűlölő. — A „Pápai KÖslSny" eredeti tárcája. — Béla miután vagy tiz farsangot végig táncolt, vagy harminc asszonyból kiábrándult és hatvauezer forintnak a nyakára hágott — alapos erkölcsi katzenjammerbe esett és elhatározta, hogy uj életet kezd. Mindenekelőtt az asszonyokkal szakított, azt mondta, megunta már őket, el tud lenni ő nélkülök. Aztán kicirkalmozta magának az életet, mint valami planéta pályafutását : visszavonul birtokára, dolgozni fog, komoly emberré válik. Majd megmutatja, hogy lehetnek az embernek nemesebb céljai, magasabb vágyai is az asszonynál, mely utóvégre sem egyébb, mint szép luxus: jó hogy ha vau, de nem baj ha nincs. A barátai kinevették. — Hóbort! Szeszély! Nem tart tovább egy hétnél. Egy hét múlva csalogatták: — Béla, meddig tart még a komédia? Ne tedd magadat nevetségessé. Csak nem akarsz megpenészedni ? Béla hallgatott, vagy épen mosolygott is. Zsebre dugott minden gúnyt, rossz viccet, tréfát, — de nem hajlott a szép szóra. Utóljára is megunták a sok beszédet, keresztet vetettek rá: — Vége . . . — És csodálatos hirtelen terjedt el az egész városban, hogy Béla nem létezik többé a társadalom részére. A szemenszedett gentry fiukból álló mulatós asztal-kompánia, a „sakálok" gyászjelentésben búcsúztatták el a legjobb torkú, legvígabb „sakált". A salonokban megindult a kérdezősködések árja. — Mi lelte ? Csak nem beteg ? Kár . . . — Asszonygyülölő lett! — hirdették a kárörvendő cimborák s maliciózus mosollyal lesték a hatást. . — Asszonygyülölő ? S a mamák bigyesztett ajakkal sajnálkoztak ! szegény ember! A leányok hallgattak. A menyecskék szeme megvillant a haragtól: háládatlan! Béla pedig semmivel sem törődve, kifizette a legsürgősebb adóságait, aztán egy szép napon csakugyan elutazott birtokára, vagyonát rendbeszedni, uj életet kezdeni, akár csak egy jól nevelt novella hős. Elnevezték „modern karthausinak" s ezzel jót nevettek és napirendre tértek fölötte.