Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-01-15 / 3. szám

8, szám. PÁPAI KŐZ10NY 1893. január 15, Tekintettel, hogy Lamperth Lajos a választásnál mint érdekelt fél szerepel, e gyQlós jegyzőkönyv vezetésére Steinberger Lipót ügyvéd urat kéri fel. A szavazat szedő bizottság tagja* iul : Elnöknek : id, Martonfalvay Elek, tagjaiul Kis Gábor ós Lazányi Béla urakat, bizalmi férfiaknak : Kovács Ist­ván, Pál István, Löwenstein Adolf és Obermayer József urakat kéri fel. Az ülést a szavazás befejezéséig fel­függeszti. A szavazás befejezte után az ülést megnyitja. Felhívja id. Martonfalvay Eleket, hogy aszavazás eredményről jelentést tegyen. Id. Martonfalvay Elek jelenti, hogy be­adatott összesen 109 szavazat, melyből Lamperth Lajos 67 szavazatot és Szokoly Ignácz 42 szavazatot kapott. Az alispán kihirdeti az eredményt, melynél fogva Lampert Lajost városi fő­jegyzőnek megválasztatott. (Éljenzés.) Felhívja Lamperth Lajos városi fő­jegyzőt a hivatalos eskü letételére. Fel­kéri egyszersmind Néger Ágoston apátot az eskü felolvasására. Á hivatalos eskü letétele után Lam­>rt Lajos városi főjegyző köszönetet d a városi képviselőknek a hozzá ótt bizalomukért, s ígéri, hogy Pápa varos érdekeit szem előtt tartva annak gyarapodására és felvirágzására szerény lehetségóhez képest tőle telhetőt meg fog tenni. Szép szónoki beszédét a közgyűlés lelkes óljenzéssel fogadta. Az alispán refloktálva szavaira fi­gyelmezteti a főjegyzőt kötelességére és Ígéretére. Ebben a biztos öntudatban üd­vözli a városi főjegyzőt uj hivatalában, Mielőtt az alispán az aljegyző meg­választása által üresed ^ben jött aljegy­zői állásra vonatkozólag intézkedett volna : Dr LGvy képviselő indítványozza, hogy a város jól felfogott érdekénél fogva az aljegyzői állás betöltését nem a mostani közgyűlés válassza, luneai hirdettessék reá nyilvános pályázat. (Miért nem indít­ványozta ezt a főjegyzői állásnál is ?) Az alispán meghajlik az indítványozó érvelése előtt és egy havi lejárattal or­szágszerte pályázatot nyit az aljegyzői állásra. (Hoch). növekedő nyugtalanságot palástolt el. Mind­a/.unáltal észlelni lehetett a parancsnokon, hogy menttll jobban közelednek Máigen-felé, nnnál inkább közdUt erélyesen levertsége ellen : homloka néha-iuha földerült s arcát iutó pir öntó el. De nyugalma nem tért visz­s^a, bát kétségbeesetten védekezett kedélye lenyügzése ellen. Egy hirnökuok kellett ez idó' kőiül Franciaorszagból Máigenbebe érkez­nie s a szerencsétlen elképzelte magának, bogy egy levelet fog kapui, a moly cáfolatot, vagy legalább magyarázatot fog tartalmazni. SŐt talán épen annak bizonyitékát, bogy ha­zudtak neki. Éz ezen eszme halálos fájdalma sötét éjszakájában jótékony álom gyanánt enyhü­lést szerzett neki s a remény gyönge szikrá­ját éleszté föl benne. Elkeseredetten kapasz­kodott eme reménysugárba, mint mikor egy hajótörött az utolsó roncsdarabba fogódzik. Hisz eléggé soká tartott iszonyú gyötrelme s eleget szenvedett már, gondolá. Ab, mi gyötrelmes is lehetett kinja, ha más vigaszt, vagy enyhülést nem talált, mint emez agyi émet! * , * Végre a révparthoz árt a hajó. Az egyik pQstapióüiág egy sárga g egy föhár Az alispán megköszöni a városi képviselőknek iránta való szives fo­gadtatását, az ülést befejezettnek nyil­vánítja. A midőn még Martonfalvay mint helyettes polgármester köszönetet szavaz az alispánnak az ülés tapintatos vezeté­sért és szives megjelenésért, a Közgyűlés az alispán éljenzésével feloszlott. Rablógyilkosság Lőrintén. — Saját tudósítónktól. — Véres dráma színhelye volt e h<5 7-én este V 27 órakor a lőrintei malom, melyben az öreg N i k a Mihály molnár lakott Benedek Károlin nevü felesé­gével. Ugyanis: a mondott estén bekö­szönt hozzájuk a már egy izben szolgá­latban volt Simon Aladár molnár le­gény, ki vacsorát kórt, mit az öregek készséggel is adtak neki, mi alatt havas ruháját is megszáragatta. A vacsora után Simon eltávozott színlelve, jó éjt kiváut ós kijött a szobából. Az öreg Níka mi rosszat sem sejtve, kikísérte, s midőn az sjtót utánna becsukni akarta, a már les­ben álló Bogdán G-yula, rovott multu ácslegény, egy két csövű pisztolyból mellbe lőtte. A durranásra ós a jajgatásra az öreg asszony férje után rohant, kit pedig fejbe lőtt, mire ez szörnyet halt. Az öreg molnár mester ily borzasztó helyzetben sem vesztette el lélekjelenlétét, hanem kiugrott az ablakon s a közelben levő Lőrinte pusztába szaladt, hol a cse­lédséget a rablók ellen segítségre kérte fel. A gonoszok látva azt, hogy az öreg Nika elmenekült, még mielőtt valamit el­vittek volna, megugrottak. Simon vesz­tére a pusztába szaladt, s kétségbeesve beszéli a cselédségnek, hogy a Nikát rablók támadták meg ós őtet is Agyon­lövik, ha el nem menekszik. Ekközben arra jött a szolgálatban levő Ghíl Péter devecseri cseudőrőrsve­zető, ki előtt Simon előadása és a vise­lete gyanúsnak tűnt fel és nyomban le­tartóztatta. Kevés vallatás után be is is­merte gonosz tettét, s bűntársát is fel­fedezte. boritéku levelet tartalmazott, a fehér a pa­rancsnoknak szólt, mig a másik, melynek cime gyakorlott kézírásra vallott, üzleti levélnek nézett ki. Marnes ur részére érkezett. A tisztek mind oda tódultak a hidtohőz, hogy hírnöküket, ki-ki mentül elébb találja meg, a parancsnok is a többiekkel. íme, az annyira óhajtott levói kezében volt s nem merte azt fölnyitni. Egyszerre cssk amint M^rnos kabinja felé tartott, valaki véletlenül hevesen meg­lökte. A kezében tartott levelet az összeütkö­zés folytán elejtette kezéből, s az egészen fölnyitva esett a parancsnok lábaihoz, ki gép­szerűen hajolt le, hogy azt fölvegye. Csak pillanat müve volt az egész ; had­segéde fürgébb lévén mint ő, gyorsan leha­jolt tulajdonáért, s halálosan elsápadt arccal bár, de külsőleg teljes nyugalmat színlelve, távozott. Késő! Egy másodperc elegendő volt arra, hogy a parancsnok, neje kézírását föl­ismerje, amaz angolos hosszúkás írást, mely egészen azonos volt az épen kibontott saját levele vonásaival. Mintegy szivén találva, fölugrott, hom­horalokára szorította kesét a ezt Qly mo?di\­Bogdán Devecserbe ment a vasút mentén, s betért egyik korcsmába, hol — mintha mi sem történt volna — töb­bek társaságában jóizüen borozgatott. Ezt pedig reggel a lakásán fogta el a neve­zett őrsvezető s a devecseri járásbíró­ságnak átadta a gonosztevőket. Nika Mihály, a szerencsétlen lőrintei molnár mester nagykinok közt e hó 12-én reggel meghalt. Ezen ügyben a vizsgálatot Horváth Zoltán aljbiró vezeti, ki a tett elkövetése estéjón már kiment a vérdráma helyszí­nére s a szerencsétlen öreg molnárt ki is hallgatta. A gonoszok fogva vannak s mosí a börtön rideg falai közt elmélkedhetnek borzaeztó tettük felett. Bognár tapolczai illetőségű, gonosz indulatu ember, mig ellenben Siinos még csak 19 éves ifjú s jó családból való. Anyja Devecserben volt korcsmárosné, honnan a nyár folyamán Keszthelyre köl­tözött el. A győri kereskedelmi és príainarálíl. 1. 0.3 literes mérezók hitelesítése. 64. 1893. sz. A kereskedelemügyi m. kir. minister ur elrendelte, hogy a fémből készült, kizárólag folyadékok mé­résére szolgáló 0.3 literes mérczék, ine« lyeknek átmérője 58 nnu., mélysége 114 mm., tehát a két méret ugy viszonylik egymáshoz, mint közel 1 : 2-höz, ha ezen mértékben az eltérés 2 mm.-nól az űr­tartalom eltérése pedig Vaoo-nál nem na­gyobb ós ha azok különben is a 9334. 874. sz. szabályrendelet egyéb követel­ményeinek megfelelnek, hitelesíthetők. 2. Az uj vasúti üzletszabályzat 72. 1893. G-onda József, m. kir. államvasuti hivatalnok (Budapest, V. gyapju-uteza 10.) az uj vasúti üzletsza­bályzat ós a vasúti árufuvarozás tárgyá­ban kötött nemzetközi egyezmény alapján „Vasúti árufuvarozás" czim alatt egy munkát ad ki, mely a vasúti fuvarozási ügyletek megkötése és lebonyolítása körül nemcsak az uj határozmányokat ismerteti, hanem reflektál az eddig érvényben volt ~I ~ WIFÍ • • ———•— í lattal, mint mikor valakit a megfulás kör­nyez, — Fogjátok meg azt az embeitl kiáltá rikácsoló hangon , . . Vegyétek Őrizet alá ! ő as ! ... ő 1 a nyomorult! ... de hát Öljétek már meg, mint egy kutyát / Nem tudjátok, hogy ő a kedvese ? Amint ott révedező, vad, tekintettel a kezével hadonázott. Őrültnek nézett ki. Körül állották hogy a kínos jelenet a legénység elől eltitkoltassék s visszatartság attól, hogy Marnesre vesse magát. Hirtelen egósz csendesen megállott, ke­zével a levegőbe kapkodva, előre nyújtott karokkal esett tompa zuhanással a padlóra ; miközben feje hatalmasat koppant. Néhány perccel utóbb a hajókapitány az Őrtisztet a fedélzetre hivta föl. Megilletődött, komoly arccal vevé le sipkáját, s ujjával a mozdulatlanul heverő testre mutatva, iaelyet a matrózok hordágyra helyezték, igy szólt; — Tűzzétek ki a gyászlobogót, a pa­rancsnok meghalt 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom