Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.
1893-01-15 / 3. szám
PÁPAI KÖZLÖNY. 3, szám. határozmányokra is s különös gondol fordít a fuvarlevél hblyes és szabatos kiállításának a belföldi és nemzetközi forgalom közötti külömbség ismertetésére. E mü minden kereskedőnek hasznos szolgálatot tesz, fűzve 55 krért, kötve 80 krért közvetlenül a szerzőnél rendelhető meg. 3. Velejte állomás megnyitása. 78. 1893. sz. A m. kir. államvasutak igazgatósága tudatja, hogy a Legenye-Mihályi-Mezői aborczi vonalon Legenye-Mihályi és Upor állomások közt fekvő Velejte állomás, mely eddig csak a kocsirakományi teheráruforgalomra volt berendezve, 1893. évi január hó 1-én a gyors ós darabáru forgalomra is megnyittatott. Miről e kamara az érdekelteket ez uton is értesiti. Győr 1893. január 9. A ker. keresked. ős iparkamara neveben : Jerfy Antal 8. k. Szendrcí Mór s. k. elnök. másodtitkár. Baross-szobor. — A kerületi keresked. és iparkamarához érkezett adumányok kimutatása- A győri keresked. ós iparkamara aközvetlenül hozzá beérkezett adományokból eddig hírJapilag nyugtázott írt 2433 69 kr. Ujabban beérkeztek : Szalay József fehértói plébános 1 — kr Rankó Andor szápári plébános 1 — kr Esztergommegyei tárkonyi tkpt. 10 — kr Bognár Ernő b. szombathelyi pléb. 1 — kr Quittner Adolf kamarai kültag p-yfljtoivén 4 — kr Brutsy János esztorgomi kültag 4 — kr Hollósi János nyulfalusi pléb. 1 — kr Rőtby Mihály kislődi plébános 1 — kr A kőhidgyarmathi plébánia hív. gyüjtőivéu 2 50 kr Mery Rudolf bajnai plébános 1 — kr A duna-szt.-páli plébánia-hivatal gyüjtőivén 1 50 kr Blau Adolf kültag gyüjtőivén 6 — kr A pápai kath. legényegylet gyüjtőivén " 21 — kr Weisz Dávid kültag gyüjtőivén 1 — kr Rothauzer Mór kültag gyüjtőivén 2 40 kr A szilasbalhási polg. olv.-egylet 5 — kr A komáromi jótékony nőegylet gyüjtőivén 8 — 35 Tótb Antal győrnádorvárosi esperes 3 — kr A veszprémi nemzeti casiuo 5 — kr Csizmár Márton dághi plébános 1 — kr Bauer József városlődi plébános 1 — kr Adler Sándor beltag gyüjtőivén 5 50 kr A borzavári pleb. hivatal gyüj • tőivén 1 70 kr Ovcsvay Ágoston ó-gyallai pleb. 1 — kr Zittritsch Mátyás w* 5 — kr Varga Pál rábapatonaí pléb. 1 — kr Hoffer József abdai pléb. 1 — kr Győri iparos ifjak önk. ós betegsególyző egylete 10 — kr A szilasbolhási casino 3 — kr A berendi pléb. hivatal gyüjtőivén 1 50 kr A perbetei pléb. hivatal gyüj' tőivén 4 20 kr Tóth Antal banai pléb. hivatal gyüjtőivén 6 1Q kr Dreisziger Károly Pápa 1 — kr Komáromi kereskedők és kereskedő ifjak társulata 10 — kr összesen frt 2577 9 kr Ezen összegek beérkeztét kerületünk hírlapjaiban ezennel nyilvánosan nyugtázzuk. A ker. keresked. és iparkamara nevében : Jerfy Antal a. k. Szávay Gyula s. k elnök. titkár. TZ aiczclat. A nőegyleíi piknik. Nem nagy, de — mint mondani szokás — distinguált társaság gyűlt egybe a Griff szálloda fényes, n díszített nagytermében, A pápai nőegylet rendezett pikniket. Dusán teritett asztalok ós izlésesebbnél-izlésesöbb ételek voltak az érkezett vendégek rendelkezésére bocsájtva. Minden egyes vendég tányérral kezében sietett az étkekkel megrakott asztalokhoz, hol a nőegylet adíatusai a legnagyobb előzékenységgel és készséggel feleltek meg hivatásuknak. Midőn beléptem a terembe az egybegyűlt társaság már asztal mellett üke kedélyes és vidám hangulatban társalgott. Mi fajtájú emberek üy piknikekre rendesen telt gyomorral jelenünk meg, nehogy az étkezés befolyása alatt hivatásunkba gátoltassunk, de a jelen alkalommal kivételt kellett tennem, mert az étkek kiszolgálásánál számos csinos asszonyt pillantottam meg, s hogy feltűnés nélkül közeledhessen hozzájuk, kéuyte!en voltam magamnak is tányért ragadni. A conkánál állapodtam meg mert az tetszett legjobban. (Nem a sonka). Sitttoui elfogyasztani, hogy alkalmam legyen még e^yszar a sonkás asztalhoz közeledni. Mentem volna én még harmadsz r Í3 repetálni, de a fiatalság már türelmetlenkedni kezdett. Lett sürgés, forgás, az étkek kiosztása egyelőre befejezést nyert, igy kénytelen voltam erről az élvezetről lemondani. De talán szerencsémnek is mondhatom, mert ha mindig egy adag sonkával kellett vo'na megváltanom a szép a>szonyokkali kiszolgáltatásomat, ugy nem tudom mi történt volna velem. A mint a vendégek az asztalok mellől felkerekedtek, a gazdasszonyi tisztet viselő úrhölgyek is letették a trancsirozó eszközöket ós az e czélra felállított gardírozó helyeiket foglalták el. A sürgés, forgásban magam is belevegyülve, a rendezőság megadta a jelet a táncz megkezdéséhez s igy alkalmam nyilt a nőegylet gardáját közelebbről megközelíteni. A szegények imádoltja a humánus elnök KolZer Jánosné. Hű tanácsadója Szirmay Józsefné. A nőegylet e két natronusa nagy terv kivitelében törhették fejüket. Csak később jutott tudomásomra, hogy a megmaradt ételek értékesítése czóljából másnapra egy folytatólagos piknik rendezését tervezték. A terv valósult s igy a jövedelem is ezaporodott. A triumvirátus harmsdík tagja Latinovic8 Béláné, a jótékonyság symboluma. Ha városunkban humánus eszmét pendítenek m^g, ott az ő neve bizton az elsők között van. E három név minden szegéoysorsu ember imájába benn foglaltatik. A ^legszebb mama 1 1 a nőegylet fiatalabb gárdájához tartozik. Résztvesz a nőegylet, minden aktuáliságában, de ily alkalommal más kötelességet is kell teljesítenie. A „garde de dame* szerepét teljesiti, mely szerep reá nézve csak büszkeség lehet. < (Miért P Talán szükségtelen a magyarázat.) Dr. Winchklerné gazdaszonyi szerepét híven töltötte be. A zene iránt lelkesülve, alig várta, hogy a tánc megkezdődjék. Kitűnő táncosnénak is bizonyult. A fiatalság kapva kapott az alkalmon, hogy vele táncolhasson. Még a férj uram ia kedvet kapott feleségével táncolni. 1893. január 15. A „szép báróné" a mily komolynak bizonyul a jégpályán; oly vidám és kedélyes volt az estélyen. Szenvedélyesen ós tŐzzel lejti a csárdást. A fiatalság gárdájához térve, a régi ösmerosökve aksdtam. A jégpálya ösmert alakjai. A roiíy hévvel ós tűzzel kultiválják a jégfportot, ép oly vervvel lejtik a csárdást és „dnischritfet. Ez alkalommal nem is foglalkozom velök tüzetesebben, nisz r. korcsolya báli meghívóm már zsebemben van, találkozni fogok ott velők. Említést kell még tennem egy uj angol tánczról, mely városunkban eddig nem divatozott. A „Sir Rogger• táncz, melyet Bothmer Béla br. százados rendezett bravourral Fárasztó egy táncz, de „a gárda nem hagyta magát." De evvel még nem elégedtek meg, rövid szünet után kezdődött a souper csárdás, mely másfél órán keresztül járatott,. Itt azonban kezdtek maródit jelenteni néháuvan. Négy pár azonban nem engedett a 48-DÓ). Járták mig Foszák húrjai megnem tagadták a szolgálatot. Pihentek egy kevéssé, de csak azért, hogy a Ill-ik négyest is eljárhassák. A nagy tflmplom harangja már rég elverte az ötöt, de a fiatalság még mindig „újrázott " A mamák végre mozogni kezdtek, kérő tekinteteket vetettet a fiatalokra s csak a jövő iránti tekintetből mondottak le, s a mai estét befejezettnek nyilvánították, azon ígéretet véve a icamáktól, hogy a holnapi folytatólagosan piknikre eljönnek. A „viszontlátás" reményével távoztak. Másnap ugyanazon rendben, de nem ugyanazon toiiettben megérkeztek hűségesen. Megjelenték mindannyian, hogy Ígéretüket beváltsák, (De nem csak azért!) Fesztelenül folyt a társalgás. A jótékonyság leple alatt sok szív szólalt meg, miről azonban csak azok a bizonyosok tudsána!' bővebb felvilágosítást adni. A megmaradt ételek ezután el lettek árverezve. Az árverés után a formalitás kedvéért ama bizonyos kifáradhatlan gárda táncra perdült ós táncz olt mig az utolsó gyertya világított. Esti 8 órakor a Griff" terem üres volt. csak a hangász urak maradtak még ós viaskodtak meg a pulrka és kacsa ezombunkái, mii az árverezők rószökre adományoztak. Mielőtt karczolatomat befejezném, kötelességemnek tartom kollégáimat figyelmeztetni, hogy ily estélyek alkalmával jól ügyeljenek, hogy a báli kesztyűt otthon ne felejtsék, nehogy oly helyzetbe jussanak mint én jutottam. Majd máskor vigyázóbb leszek ! Friczi. A piknik illán. egyre hallatszik az utolsó keringő andalgó melódiája, még fűiében cseng udvarlója, utolsó szavaiDak édes, behízelgő hangja, midőn a kocsi ajtó becsapódik s a mama aggódó gondoskodással köriti nyaka körül a habfehér caschmir sebawi-t. Lehunyja fáradt pilláit, oly jól esik folytatni az álmot tovább. Még egyszer átérzi az éj benyomásait s lelkében zsibongó elevenséggel támadnak fel az elröppent édes órák emlótei. Pár perez múlva otl van kicsiny, selymes meleg szobájában. A kandallóhoz lép, rákönyököl szoborként. A szobalány megzavarja. Bosszús arczczal utasítja ki. — Hagyj magamra, nincs szökségem ma segítségedre 1 Aztán egyedül marad . . . D' 1 vájjon egyedül-e ? Pajkos koboldok susognak fülébe s mint a kandalló elé helyezett karosszékbe leül, piciny lábait odahelyezi a porcellán kemence elé iett zsámolyra s zsibbadtan bocsájtja előre töprengő fejecskéjét. A szivébe nyilai m>ndea szó, újra átérezve a rah)t ott a piros díványon hallotta a zene és zsibongás közt s
