Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-01-15 / 3. szám

Harmadik éil. Pápa, 1893 Január 15. 3. száj01. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes saáin ára 15 kr. — Hirdetések Kéziratok vissza nem adatnak. és nylitterek felvétetnek a kiadóhivatalban. Előfizetési ieüiivás a ÍÍ „PAPAI K0ZL0NY társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi lapra. Lapunk létrejöttét azon általános szükségérzetnek köszöni, mely Pápaváros és vidéke polgárainak tekintélyes részét pártkülömbség nélkül áthatja egy független gondolkozású és szókimondó hetilap iránt. — Mögöttünk egy oly kipróbált gárda áll, mely a tettek mezejón, valamint a tények és események pártatlan elbírálásában mindig becsülettel megállta helyét s kiket zászlónk és jelszavunk alá csoportosítva a polgárság őszinte bizalmat óz rokonszenvet elnyerni lelkünk egész hevével, szivünk minden dobbanásával törekedni fogunk. A süendriánságot és személyeskedést mellőzve tisztességesen vivjuk meg a ne~es eszmékért és helyes irányokért a "^zot haszontalanoknak bizonyult jiék ós téves irányok ellen. Rendithetlenül bízunk önmagunkban, hogy a belénk helyezett várakozásnak megfelelünk, de viszont bizunk e város ós vidéke t. közönségében is, hogy működésünket teljes erejéből támogatni fogja. Hazafias tisztelettől A 'PÁPAI KÖZLÖNY" szerkesztősége. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre G fit — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyed évre 1 írt 50 kr. A Pápai Lioyd. *). Általános helyesléssel és örömmel fogadtatott a nyolczvanas évek elején azon eszme, a mely szerint a kereskedelmünk és közforgalmunk fejlesztése, ápolása és támogatása céljából egy kereskedelmi gyülde alapíttassák, — s vérmes remények fűződtek hozzá, a midőn az a sokat Ígérkező „Lloyd" cime alatt meg is alakult, Szete kábítók valának a biztos kilátásba helyezett Ígéretek és előnyök. Kereskedelmünknek egyesült erő vei való fejlesztése által — hallotuk akkor — gyarapodni fogunk vagyonban és virágzásnak indulni a társadalmi, közgazdasági ós pénzügyi élet minden terén oly mértékben, hogy városunk minden kövéből a jólétnek melengető heve fog sugározni. Hekuba maradt azonban mindez. Csendben, egész csendben mult el a társulat tiz évi jubileumának a megünnepeltetése. Nem emlékszik meg róla semmiféle krónika. Pedig mily kitűnő alkalom lett volna végig ünnepeltetni a társulat vezetőit, s hirdetni a tiz év alatt elért fényes eredményeket. Hiszen türelmesek az efféle jubileumok, mint a papiros : mindent el lehet mondani rajtuk. S csendben, mély csendben mult el azóta is év év után, — s vájjon ma, a midőn a társulat fennálásának tizenkettedik esztendejét töltötte be, nem kérdezhetjük-e jogosan : ugyan, T^-ZS CZA. A levél. — Francia novella. — A .Penelope* nevfl hadhajó fölszedett horgonynyal állott utrakészen a touloni kikötő pariján, hogy a Tonkingba szállítandó csapatokat fölszedje. Már több ; mint két órája, hogy hatalmas fekete füstgomolyok tódulnak ki kéményein 8 közbe-közbe fölhangzott a gőzsip éles füttye, mely az utasokat a beszállásra figyelmezteté ; a hajó mélyén levő kazánok az erős nyomás folytán csaknem szüntelen mennydörgésszerű dübörgést hallatnak, A parton nyü2Sgo tömeg közül a hajóra szándékozók a jel hallatára beszállani kezdettek. Ki-ki barátjától, nejétől vagy rokonától vett érzékeny bucsut, hogy tengerre szállva csak kót óv múlva térjen talán vissza. A búcsúzók közül a parancsnok marad utolsónak. A válás fájdalmas, gyengéd szavait suttogá ifjú neje fülébe. És ah mi szép volt ez a fiatal, nemes tartású asszony 1 Mély tüzű kék szemeit hoszsxu selyem finomságú pillák árnyalták be ; ébenszinü haja gy önyörü ellentétként volt dud fonatban alabástrom nyaka fölé tűzve s halvány arca a szomorúság kifejezését tükröző vissza. Mögöttük egy ifjú délceg tiszt, a £&ranc$mok hadsegéde jelent meg. Feltűnően csinos, sugártermetű fiu volt ez, szabályos nemes metszésű arcéllel. A parancsnok elé lépve, megállott és sapkával kezében, mély meghajlással üdvözölte az ezredest s nejét, figyelmeztetvén őt a beszállás idejére. — Isten veled! — suttogá az ezredes megindulástői remegő hangon. Azután bensőséggel hosszasan szorította meg neje kezét s ezt oly hevesen s erősen, hogy az a fáldaíomtól kissé föisziszszent. Végre a lépcső legalsó fokára még egysxer szenvedélyes pillantást vetett neje felé s utolszor mormogá : — Isten voled ! Nejo arcára ereszté süiü fátyolát. — Ővjon meg az ég Mauricom 1 — s>:6 i. — Men önnel Marnes ur í tevé hozzá remegő hangon. — A parancsnok és hadsegéde hajóra szállottak, hol az elindulásra minden készen állt 3 csak reájuk várakoztak még. Midőn beléptek, lepecsételt utasításokat a egy posta utján címére érkezett levelet kézbesítettek neki. Rápillantott a csomagra s nem lévén ideje az induláskor annak elolvasásához, az asztalra dobta azt. Fölugrott a hágcsóra s egy még szemében csillogó könnyet onnan letörülve, harsány hangon kiáltá : — Gépet előre l indulhatunk ! A matrózok nyomban követték a kapott parancsot. A zakatoló gép keretei hatalmasan csapdosták a vizet s hegyiiiagasságu habos hullámokat yertek föl \ a Penelope fehér füstmicsoda nyoma van működésének V Hol lelhetők gyümölcsei ? Mi törtónt kereskedelmflnk és üzleti forgalmunk fejlesztésére ? — s végal : mi váltatott be a tett Ígéretekből ? Mindezen kérdésekre csak azt, lehet íelelni, hogy nyoma sincsen a társulat sok évi fennállásának, — hogy nem történt olyasmi, a mi a semminél több volna. Ez a?i eredmény igen szomorú, és még szomorúbb a következtetés, a melyet a Lloyd-társulat létjogára lehet vonni. S annál is inkább, miután maiglan is, illetve akkor, a midőn városunkban egy uj fejlődés alapjainak a lerakásáról van szó, a „ dulce far niente* kényelmes szerepére adja magát s Összetett kezekkel nézi végig üzleti életünknek lassú szétmorzsolásának a végzetes processzusát. Rest észrevenni, hogy ugy az anyagi mint az általános fejlődés dolgában egy fölötte mozgalmas korszaknak már közepette állunk, — észre venni, hogy ösztönszerűleg nyilatkozik meg az uj alakulások utáni vágy a szociális és egyéni munkásság egész vonalán. Megvalljuk, hogy mi részünkről nem számítottunk s a mint nem is számithatunk arra, hogy egy Colbert támadjon a Lloyd kebelében. Hiszen ugy abban, mint vérszegény társadalmunkban, mely teljesen a szétzüllés stádiumában van, nincsenek meg azok a tényezők, melyek ily nagy; felhőkbe Lurkóivá, körbe lassan megfordult, aztán meghatározott irányát követve, méltóságteljesen távozott a partról, mély hullámörvény eket hagyva maga után. Kót órával utóbb, teendői elvégzése után a parancsnok még mindig gondolatokban elmerülten, az alig történt fájdalmas búcsúzás emléke alatt szomorkodva, lakosztályába tért vissza. Teljes elszigeteltségében a komor viszszaemlékezés s a jelen tudata a hosszú válás kinzó gyötrelmét éreztette vele. Két évig háborúskodni 1 Kót századnak tűnt ez neki föl, mely időn át a szeretett lényt, ki dédelgette, elragadtatta s vigasztalása volt, nélkülözhetnie kell. Oh fájdalom,mi soká keilend szive lázas dobogását csillapítania, mely egészen azé volt, ki ott a szárazföldön maradt s kinél lelkének éltető énjét hagyá vissza. Szomorúan, kézre támasztott fővel ült le s gépszerűen nyúlt az asztalon fekvő levél után. Letépte a borítékot, kinyitotta azt s az aláirását nézte, de nem^találta. — Ah, névtelen levél tehát ? szólt. Kétségkívül tisztjeim egyike ellen. Piha ! . . . Már azon volt, hogy azt olvasatlanul eldobja, midőn az első szavak, melyek hirtelen szemébe tűntek, megreszkettették. Újból és újból fogott hozzá a levél elolvasásához s azt hitte, hogy álmodik, vagy őrült, de nem ! nem forgott fönn többé semmi kétség . . . ébren volt s józan eszű ; valósággal kezében volt az átkozott papir, melyben a végzetes betűk sovai állottak , . . — Lásas, fájó sietséggel futotta az egó-