Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.
1892-11-27 / 62. szám
Tájékozás a pápai ev. reform, kerületi főiskolának Róv-Komárom városába áthelyezése kérdésében E czim alatt jelent meg a pápai ev. ref. egyházmegye és egyház által kiküldött vegyes bizottságnak a komáromi mozgalomra vonatkozó munkálata, melyből mint érdekes és tanulságos részt, a következőket közöljük. A történet az élet mestere. E mestertől a szőnyegen forgó vitás ügyben is sok érdekes és tájékozást nyújtó dolgot tanulhatunk. Alig bizá ugyanis a pápai egyház 1797-ben az egyházkerületre addig tisztán saját erejével fencartott s harmadfélszáz éven át féltékenyen őrzött, mindjárt az átadás után a debreczeni és sárospataki collegumokkal egyenlő rangúnak elismert felsőbb iskoláját : már 1801-ben ott áll Rév-Komárom, hogy az egyház consistoriuma, mint iskolai hatóság és a tanár-testület közötti villongást javára használva, megszerezze magának a készet, a midőn önerején figyelmet érdemlőt és maradandót alkotni nem képes. Pedig felsőbb tanszékek felállítására már 1794-ben nyert királyi engedélye s a su« perintendentiánuk többször nyilvánított jóakarata és ígért támogatása évek óta nemcsak lehetővé, hanem mintegy erkölcsi kötelességgé teszik reá nézve iskolájának tovább fejlesztését. Nem csoda hát, ha a csupán ígéretekkel kecsegtető Komárom ellenében Pápa valódi, tettekben nyilvánuló érdemeit méltányolva és elismerve : a superintendentia két izben is, u. m. 1804 ós 1806-ban elhatározza a főiskolának helyben maradását, annyival is inkább, mert Torkos Jakab superiniendens bizonyítványt állit ki arról, hogy a co!legiumot illetőleg Pápa mind szellemi, mind anyagi tekintetben előnynyel bir Komárom felett. — A7 elkeseredéssel folyt harcz azonban csak 1809 ben ér teljesen véget : „a magas kormánynak az éveken át dühöngött belviszály s egyenetlenség kitöréseit fékező, az esengve várt bókét visszahozó s a sokat hányatott collegium jövőjót biztosító" határozatával, mely a „Nem kérek tőled sokat te leány; Csak néha néha gondolj én reám ! Ébren vagy alva, mindegy az nekem -— S ha majd utolsó kérőd megjelen A zoid halál — jaj még utóbb rád talál, S a kezedet kéri, Kosarat adj néki. Inkább tűnjek elébed karcsú alakom Amint ott lejt a sima aszfalton ! u Node most már talán eleget is beszéltem ezekről a „szerény" emberekről. PtMlig az elbizakodottak korántsem ily érdekesek. A naivak már inkább. Milyen kedves például az az ártatlan úrfi, aki ilyen formába öltözteti szándékát. „Kicsi vagyok én, Majd megnövök én, Esztendőre vagy kettőre Nőül veszlek én !" Az ilyen naiv urak különben rendesen nagyon őszinték is szoktak lenni. Ilyen őszinte extasisban zenghette csak egy goromba ur; „Szeretlek kedvesem, Szeretem a te két ragyogó szemedet, Szeretem gyönyörű ringó temetedet; „Szeretem karjaid vakitó márványát, Szedetem kebleid rózsaszínű halmát Szeretlek kedvesem — s húszezer forinttal Elveszlek, nem bánom, bár a szemed kancsal! Egy pánszláv uri ember, melodikus dunántúli ref. hivek anyaiskolájául á kez* detben is királyi engedélylyel alapított pápai collegiumot ismeri el. Sokkal hevesebb, következményeiben károsabb s reánk nézve tanulságosabb volt a küzdelem, mely a negyvenes években egy évtizeden át tartotta folytonos izgatottságban a kedélyeket. Az egyházkerület közgyűlése, a nem is oly rég mult tanulságait ép ugy, mint a jelen mozgalom indítói megvetvén s a nemes, tisztán a közjó érdekében folyó verseny helyet egyes egyházközségek között felidézett versengésben vélvén a főiskola számára uj forrást nyerhetni : mintegy áruba bocsátja a reá bízott kincset s a pápai egyház tiltakozása daczára is tisztán anyagi tekintetektől teszi függővé Pápa százados áldozatokkal szerzett igényeinek épen tartását Pápa, mely évszázadokon át iskolájára oly sokat, sőt úgyszólván mindent áldoz vala : a főként uj ajánlatokat követelő versenyben kezdettől fogva hátrányban vau Komárominál szem' ben. S mégis a gyülekezetek első (kettősalternati) szavazásánál, meiy 1842-ben ment végbe, Pápa 221, Komárom csak 178 s a harmadik versenyző Székes Fehérvár 147 szavazatot nyer : tehát a legtöbb szavazat a régi székhely javára esik. Á küzdelem hevében azonban, ügye jogos voltának érzeteben oly nyilatkozatokat tesz a pápai egyház, melyet az egyházkerület sérelmesnek itél s mely az egyházak egy részénél is visszatetszést szül. Ennek hatása látszik meg a két izben is elrendelt szavazásnál a palotai közgyűlés alkalmával, melyek eredménye: 150 Komároiö s 136 |'ápa mellett, az első javára billenti le a mérleget. Nem „megdönthetetlen okok" — mint az érdemes bizottsági elnök oly bizton állítja, — hanem a felizgatott szenvedélyek szülte megfontolatlanság s a Pwpa elleni küzdelembe Fehérvár, G-yőr, VeszprÓ7n vidékének is belevonása okozta hát, hogy az egyházkerületnek — megint nem „túlnyomó" — csupán 14-nyi többsége az áthelyezés melleit nyilatkozik s Komárommal ugyan e gyűlésen szerződésre is lép. S hogy csakugyan nem dalt citált — Kár, hogy a zenéjét is mindjárt ide nem Írhatom : „Ále, dudáié ! Rózsám, szeretsz e ? Nem ? Ha nem szeretsz, én se téged — Vigyen el ai ördög téged; — Ále. dudőle Rózsáin, szeretsz-e?" mire az én hölgyt>m egész komolyan oda itta — Nem 1 — A szemtelen urak közt nem utolsó helyet foglal el az, aki azt irta, hogy : „Multadban nincs öröm, Jövődben nincs remény!" Ám találtam olyat is, aki — talán véletlenül — igy irta: „Multadban nincs remény s jövődben nincs öröm !" Már most, hogy melyik szebb — azt az önök ítéletére bízom. Hogy én prózában irom le ezt a költeményt, az nem véietlen, mert tényleg az emlékversek fele prózában v,°.n irva s az emlékmondatok prózájának 3/4"~ e versben van lemásolva. Íme az utóbbiakból is egy csinos példány: „Nem vagyok költő ! Nekem a mérték A kezemben van — méter alakjában — S költeményeimban a metszetet Csupán az olló képviseli ! Bátran Elhiheted azért, hogy szeretlek, Mint a főnököm szeret engemet megdönthetetlen, hanem tisztán anyagi és kormányzati, még pedig e tekintetben is kisszerű okok tették állítólag „elodázhitlanul szükségessé" az áthelyezést, az nemcsak a főiskolának e káros viszály folytán szenvedett veszteségei daczára is telvirágozásából s máig is fenállásából világlik ki, hanem még inkább a Komárommal kötött szerződésből. Ebben ugyanis nyolcz pont alatt az iskolai telken es épületeken s 84,791 v. forint stipendialis összegen kívül 62000 váltó forint s illetve 12,046 v. frt ós évi 1000 ezüst frt megadására kötelezi magát Komárom, ugy azonban, hogy a maga számára a felajánlott telek és épület tulajdonjogát fentartja s az egyházhoz tartozók részére alacsonyabb tandíj kedvezményét biztosítja. Azonkívül lemond — és ez valószínűleg fölözte az eg)házkerület vezérlő fórfiai szemében a különben is illusorius anyagi előnyöket — a főiskola kormányzatába való minden beavatkozásról ! önkéntelenül is a bibliai tál lenese jut eszünkbe, a midőn ily csekély árért egy sokat küzdött és alkotott gyülekezetnek érdemeit, a történeti multat, jogot és méltányosságot egy vonással töröltetni látunk. De egyházkerületünket, mely 1845. nov. l-re az áthelyezést Pápa megújított kérelmének elutasításával határozatilag kimondotta s erről a taníttató községet is értesítette, megóvta e ballépéstől a kir. Helytartóság 1815 július 29-iki tiltó rendelete, majd az 1847-ben kelt királyi leirat, mely az áthelyezéshez a kért felsőbb megegyezést nyomós okok alapján megtagadta. A királyi leirat a főiskolának tervbe vott áthelyezését nem engedélyezi, mert 1. A pápai ref. egyház évek hosszú során meggj ökerezott s eddig közbejött tárgyalások által kellőleg ki nem elégített érdekeinek sérelmével ; 2. magának a főiskola jóléténekkoczkáztatásával lenne egybekapcsolva ; o. ezen változtatás a nagyrészt csekélyebb vagyonú helvét hitvallást követő lakosokkal népesített környéket, (Veszprém, Győr, Zala, Vas) czélszeríi tanintézet nélkül hagyná ; lühez a „vershez" azt hiszem, nem kell kommentár, sot még aláírás sem, a datnm — már mint a helv — a honnan származott kirí róla. — Vannak sentnnentalis versirók is éa vannak nagyot mondók. Ez a kettő azonban néha együtt is iár, mint például azt nz alábbi költemény mutatja: „Ha a sötét sir honában Szabad leszen ér ózni, Ott is minden perez sorában Rád fogok emlékezni /" Mái mo^t két dolog lehetséges. Vagy „szabad leszen a sötét sir honában érezni" s akkor meg vagyok nyugodva — legalább lesz mivel el töltenie annak az urnák drága idejét (s akkor legalabb nem fordítja versírásra !) de ha „nem leszen szabad érezni" ? miből él akkoi- ? — Ezek közé a nagyotmondók közé tartozik az a sentimeutális ur is, aki igy jajgat : „Kevés, de nagy, mit szólni akarok í Ember, világ, természet, nemzetek : Ha van jog földön, égben irgalom, Reám s kinaimra nézzetek !" Ez az ur valószínűleg szerelmes volt aa én kis barátnőmbe, de hát nem merte azt egyenesen kivakkantani. Annál jobban megcselekedte ezt a következő vers érdemes szerzője : „Nem kívánom te tőled teendő feleségem (mi a man4!)
