Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-11-27 / 62. szám

4. mivel épen Komárom városa az ott létező várerösség ós ennélfogva a bi­zonytalan jövendőből kifejlődhető háborús viszonyok, s az ott folytonosan nagy számban fekvő katonaság tekintetéből, ál­landó csendet igénylő ily főtanintézet he­lyéül czélszerüleg és kellő bizonyosággal nem szolgálhatna. Megengedjük, hogy „az akkori fe­szült viszonyok mellett a katonaság és deákság közötti össszeütközésektőli féle­lem 8 (a komáromi mozgalom megindítója által kibocsátott „Meghívó" szavai) birta rá főként az államkormányt az áthelye­zés engedélyének megtagadására, de vi­szont magok a mozgalom leghőbb párto­lói is el fogják ismerni, hogy e féle­lem a legalaposabb, máig is fenálló, ob­jectiv okokat sajtolta ki a leiratot szer­kesztő államférfiakból! A vihar tehát elmúlt, az évek hosz­szu során tartott viszály elcsendesült ! De megmaradtak jó ideig szomorú emlé­kül a közbékének letarolt mezeje s fő­iskolánk fáján a pusztulásnak s elha­gyatottságnak kiáltó jelei, ez idő alatt veszítvén el intézetünk — hogy egye­bet ne említsünk a néhány év alatt Tóth Ferencz püspök lelkes buzgolkodása folytán szerzett, iskolai czélokra különö­sen alkalmas 16,500 D-méternyi telket, melyet mint „szükségtelenné, sőt ter­hessé vált vagyont" az áthelyezés hívei elárusítanak. És Komárom ? Nem tekintvén arra, hogy az iskolának e viszály okozta er­kölcsi és anyagi veszteségeiért főként ő felelős ; hogy áldozatokra, ha valaha, ugy ekkor valóban szükség volt : hogy egyházkerületünk által törekvései túlon­túl méltányoitattak s czéljától a legfel­sőbb hatalom által üttetett el ; egyetlen fillérrel sem áldoz a közügy oltárán ! A múltban rejlő ezen szomorú ta­nulság — mely nyereségről nem, csak veszteségekről beszél — indított bennün­ket arra, hogy a mozgalommal szemben a főiskola valódi érdekeit a az egész tö­rekvés helytelen voltát már most hangoz­tassuk, nehogy az egyházkerület többsége, Hogy puhára megfőzzed A juhhúst! . . . Csak édesem Arra kérlek, hogy szeress! Rotlós tyúk ültetését, Jó malaczka hizlalást, Pulyka, kappan nevelést Ha nem értesz : ebb' hibát Nem látok én! . . . Csak szeress 1* Már most mondja valaki, hogy ez nem nagylelkűség! Mógmalacz hizlalást sem kiván az ideáljától ! Pedig azt hiszem, ez már csak a legelemibb követelmény, amit egy ideál el­leniben támasztani lehet! ... És igy megy ez a végtelenségig ! Ha akarnám, még hasábokat tölthetnék tele, de félek, hogy az én kedves olvasóim megéhez­nek a sok pulyka, kappan, malacz emlegeté­sére. Pedig az ilyen versek szerzőjével szem­ben legfeljebb — csak az utolsó kis házi ál­latka emlegetése jogosult. (Persze minden czél­zás nélkül!) Végzek tehát! Hanem egyet aián­lok. Ha kegyetek is akadnak egy ilyen szörny­szülöttekkel telt állatseregletre, mit emlék könyvnek csúfol a szenvedő emberiség, irják rá az előlapjára, mint én tettem ezzel a könyvvel: „Itt az irás! Forgassátok, Érett ésszel, józanon, S benne feltalálhatjátok : Mit tanít bölcs Salamon 1 • m mint ép az imént láttuk, .hangzatos jel­szavak és Ígéretek által félrevezettetve, elhamarkodott határozatra engedje magát annyi keserű tapasztalatok után is ragad­tatni. A korcsolya egylet közgyűlése. — 1992, november 23. — Kevés számmal jelentek meg ugyan az egyleti tagok az egybehívott közgyű­lésre, de tekintettel a megjelentek érdek­lődésére és az elnöki jelentésből kitűnő intézkedésekre azon meggyőződésre jutot­tunk, hogy az egylet nemcsak hogy meg­felel hivatásának de ily adminisztratío mellett városunk hason egyletei között méltó helyet foglalhat el. Nem mulaszthatjuk el ez alkalom­mai Körmendi Béla egyleti elnök urnák az egylet irányában kifejtett buz­góságát ós áldozatkészségét felemlíteni, ki rövid idejű elnöksége alatt célszerű ós ta­pintatos intézkedései által az egyletet a kor igényeinek megfelelőleg rendezte be, s ennek életre valóságát minden tekintet­ben biztosította. A gyűlés lefolyását rövid kivonatban adjuk : Elnök a megjelenteket üdvözli, saj­nálatát fejezi ki ugyan, hogy oly kevés érdeklődést tanúsítanak a tagok az egy­lettel szemben, de az alapszabályok ér­telmében, a megjelentek száma elegendő, hogy a gyűlést megnyitottnak mondja. Elnöki jelentésében felemlíti, hogy kérvény intéztetett a város tanácsához, melyben egy állandó korcsolya pálya át­engedése kérvénveztetett. A város tanácsa kieszközölte az uradalomnál, hogy a „tí­zes malom" mellett lévő tért átengedi az egylet céljaira évi 50 fit bérösszegért. Ezen 50 frt bérösszeg azonban csak ad­dig lesz az egylet által fizetendő, míg Wittmann bérlő ur szerződése az ura­dalommal lejár. Ezen szerződés lejártával az uradalom ezen tért évi 1 arany bér­összegért hajlandó átengedni. (Wittmarm ur is adtatná ily árban). Az egyletnek jelenleg 141 tagja van kik 1 frt. ós 74 tagja kik 3 frt évi tagsági dijat fizetnek. Az egylet 300 frtnyi kölcsönt vett fel a pápei takarékpénztárból, a miből 200 frt mult évben már törlesztve lett a hátralékos 100 frt pedig februárban a lejáratkor lesz kifizetve, a melyre 76 frt készpénz van, a hiányzó 24 frt a befo­lyandó tagsági dijakból lesz fedezendő. Felolvastatnak a mult évi jegyző­könyvek, melyek észrevétel nélkül tudo­másul vétettek. Elnök ezekután az összes tisztikar nevében beadja lemondását, egyszersmind köszmétét mond az eddig iránta tanúsí­tott jóindulatért. Az elnöki széket Mayer István posta tiszt foglalja el és felhívja a közgyűlést az uj tisztikar megválasztására. A közgyűlés az összes tisztikart egyhangúlag választotta meg. Elnök : Körmendy Béla, Alelnök : Hannauer Zoltán, Titkár : Battenberg Lajos, Pénztárnok : Reguly Dezső, Pályafelügyelő: Pakrócz Kálmán. DlnöH kenettel veszi tudomásul a közgyűlés egyhangú bizalmát ós kéri to« vábbra is becses pártfogásukat. A választmányi tagok az elnök által kijelölve, közfelkiáltással lettek megvá­lasztva. Választmányi tagok : Br. Bothmer Béláné, Berger Anna, Barthalos Olga, Galamb Erzsike, Han­nauer Sarolta, Hannauer Margit, Kiss Vilma, Voyta Ilonka, Unger Izabella, Adamovits Lázár, Br. Bothmer Béla szá­zados, Barthalos István, Grhyczy Géza hadnagy, Gyulassy Gyula főhadnagy, Kacskovics Benő főhadnagy, Serényi Antal, Szakáll Károly ós Vaszary Béla főhad­nagy. A közgyűlés megbízza az elnököt a megejtett választások eredményéről az ér­dekelteket értesíteni. Elnök jelenti továbbá hogy az egy­leti szolga 40 frtnyi fizetését kevésli, kéri a közgyűlést ez iránt intézkedui. A közgyűlés az egyleti szolga fizetését ele­gendőnek találja, megengedi azonban, hogy az eddig szokásban volt 20 kr he­lyett 30 kr korcsolya pénzt igényelhet, ez azonban előlegesen lesz fizetendő. Az egyleti szolga ezen intézkedést tudomásul veszi, s állásában megmarad. Végűi az elnök indítványozza, hogy az egylet jövedelmének szaporítására eset­leges bál vagy mulatság rendezését a közgyűlés a választmány belátására bízza. A közgyűlés az indítványt elfogadja ós a választmánynak minden tekintetben bizalmat szavaz> Több tárgy nem lévén napirenden a közgyűlés az elnök éljenzésével fel­oszlott. Az iparos. Sajnálattal kell konstatálnunk, hogy hazánkban ez a szó „iparos" «nég mindig nem tudta elérni a megtiszteltetésnek azt a fokát, a melyre jelentőségénél fogva joggal reflektáhat s amelynek külföldön rég idők óta övend. Igaz, hogy az utolsó évtizedek alatt nagyon gyakran hangoztatják a jó taná­csokat, melyek a tanuló ifjúságnak az iparos pályára lépését célozzák, de ezek­kel is ugy vagyunk, mint az orvos a re­cepttel : csak írja, de az orvosságot más veszi be. Ismerek vezércikkírókat, a kik nagy lelkesülségűkben az iparos páiya iránt konc számra írogatják tele a papirost: azalatt fia egyre-másra bukdácsol a gyin­náziumban és csak a legnagyobb mérv­ben kiaknázott protekciónak sikerül a fiút az érettségi vizsgán keresztül csúsztatni, hogy egygyel szaporítsa a proletárok szá­mát, aki csak az atyafiság teljes erőmeg­feszitésével tud egy kis városi hivatalra szert tenni, ahonnét néhány óv múlva mint lelkesült vezércikkíró bukanik elő, dör­gedelmes hangon zengedezvén az iparos pálya képzelt előnyeit. Tisztelet a kivételnek. Ismerek fel­tétlenül művelt családokat, amelyeknek fiai a 6 osztályú polgáriskola vagy gymná­sium elvégzése után iparos inasokká lettek s akik a müveltségadta előnyükkel roha­mosan szárnyalták tul a velők egy uton haladó ifjakat s ma már mint a társada­lomban kiváló szerepet játszó, vagyonos iparosok kOzbeqsülésnek örvendenek*

Next

/
Oldalképek
Tartalom