Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.
1892-11-20 / 61. szám
Avagy volt, vagy létezik olyan alapos ok, a mely megengedhetővé teszi, hogy mi az itteni takarékpénztárnál többet fizessünk kamatképpen, mint máshol ? Dehogy van. Mi a polgári eszünkkel, azt képzeljük, hogy nekünk, a városunknak semmiféle kötelezettsége sincs a pénzintézet irányában. De igenis van a takarékpénztárnak várorosunk iránt, az a város iránt, a hol évenként 100%-os hasznot bir előteremteni. Igenis a takarékpénztárnak van morális kötelessége, a melyről megfeledkezett akkor is, a midőn csakis jelzálogi biztositás mellett engedélyezte a kölcsönt. Tehette pedig ezt a jövőbeli haszon reményében, — jól tudván, miszerint a városnak későbben is pénzre leend szüksége, s hogy ez esetben — miután a pénzintézetek már jelzálogilag megterhelt ingatlanokra nein igen hajlandók kölcsönökei adni — ő, t. i. a takarékpénztár a várossal másodízben is egy jó gseftet csinálhat s e mellett ráadás képpen — s pedig ingyen — még a providencia lis jótévő szerepel játszásának luxusát is megengedheti magának. S kérdjük : nem-e sajátszerű egy jelenség az, hogy azok, kik mindannyiszor, a hányszor egy közérdekű kérdésben dönteni kell, csak nagy ttgygyel-bajjal hozhatók össze a város tanácstermébe, — hogy azok akkor, a midőn egy a takarékpénztárt nagyon érdeklő ügyben, a konverzió kérdésében dönteni kellett, tömegesen jelentek meg s egyhangúlag fogadták el az állandó választmánynak a takarékpénztárt külön kedvezményben részesítő javaslatát. Már ez a körülmény egymaga elégséges annak a gyanúnak a felébresztésére, hogy a városi tanácstermünkben is a takarékpénztári érdekek dominálnak s hogy egyes kérdések elintézésénél nem „cherchez la femme* hanem a „cherchez la takarékpénztár" kandikál ki. S mi csodálni való sincsen ezen, ha meggondoljuk, hogy az állandó választmányban a takarékpénztárnak legtöbb részvényeivel bírók viszik a vezérszerepet, — viszik a vezérszerepet olyanok, a kik a takarékpénztár | érdekét felül helyezik a városi érdej keknek, a közérdeknek. Láttuk ezt a konverzió dolgában, s tartunk attól, hogy a vizmü és csatornázás kérdésében is, olyan csoporttal kell majd számolnunk, amelynek jelszava - „Zuerst ich, nachdem.* Legyünk tehát résen s azon, liogy a kulturális alkotások és a pénzügyi érdekeink reális alapon oldattasanak meg, nehogy azokkal együtt városunk fejlődését is örökre eltemessük. # Figyelmeztetés a város tanácsúhoz. A városi képviselő testület öt hónappal ezelőtt egy bizottságot választott meg, mely hivatva lett volna az ivóviz kérdés megoldására és bővebb tanulmányozására. Ezen idő lefolyása alatt a városi tanács, kinek kötelessége lett volna e bizottságot öszszehivni, még mai napig él etje let sem adott magáról. Felhívjuk a város intéző körút, ne halassza továbbra is szokott modorában e&en fontos kérdés megoldását. Hivja össze a megválasztott bizottságot, mert a ! türelemnek is van határa. Az ügy fontosságánál fogva elvárjuk, hogy végre valahára ha nem is *megoldani — mert vzt nálunk oly hamar kívánni sem lehet — de életjelt adjon magáról. arra is emlékeztek. Nos hát fiuk e leányért, ki Adelgunda névre hallgat lesz párbajom." Mindnyájan tátott szájjal hallgatták. Karcsai Maxi odaragadt a székhez csodálatában ós a lábát nem lógatta, lévén pedig t>z egyébként dicső szokása. „De azt is elmondom hogy történt" — folytatá Krausz Náthán, — a szúnóra alatt ón Adelgundét egy saumrolnival kínáltam meg, mit észrevevőn Kohn Dalfi, kinek szinte scbneidja. volt a lányon oly dühös szemmel nézett rám, mint egy vipera, ha orsonnájától fosztják meg. En bemontem egy mellékszobába akkor ő rögtön odajött hozzám és mereven nézve szemembe úgy nyakonvágott, hogy ijedtemben a nyitva levő ablakon az udvarra kiugrottam. És most még nem elég, hogy Ő nyakonvágott még ki is hi párbajra. Én nem félek a kardtól, se pustától, de hát mit fog majd mondani a papám ? !! Mindnyájan reszketve hallgatták ez elbeszélést. Karcsai Maxinak ráműlotóben a fogai vaczagtak és még szundikálni is elfelejtett lévén pedig ez is egyébként dicső szokása. E mélabús hangulat közepette toppant be Kohn Dalfi, az oroszlán szájában egy égő vergoniaival. Krausz Náthánt a csendes guta kerülgette. Odatelepedett az asztalhoz és Krausz Jíáthánra egy oly megsemmisítő pillantást löVtüt, hogy az ö göibülfc. Krausz Náthánnak ekkor egy mentő gondolata támadt. Odavitette a pinczért és a fülébe sagott. 2 perez alatt telve volt a,z asztal vörös palaczkokkal. Eleinte píanó ment, de később már jócskán ittak és a ha nyulat emelkedetté vála. Megeredtek a tósztok.Kohn Dalfi állott fel és igy szólt! „Barátaim mindnyájan jól érezzük itt magunkat csak Krausz Náthán az egyedüli, ki helyén fészkelődik. De még ennek az oka. Ma reggel megvallom az voít á szándékom, hogy őt agyonlövöm, de miután ő avval, hogy a czechet kifizeti kimutatta, bogy valódi gavallér kijelentem itt ünnepélyesen, iiogy neki megbocsátok ós kebel barátommá teszem. * Dörgő tapsvihar következett erre, Krausz Náthán örömében a fizető pinczérnek 2 vasat adott és Karcsai Maxit,kinek szemei könyben úsztak megcsókolta. Felállott ekkor Karcsai Maxi és igy szónokolt: -Igyunk." Es ivának a dicsők, Megjelent azonban a kávéházban ismét Smöle hordár, ki Kohn Dalfi megbízásából revolvereket hozott ide, ki Írhatja le megle- j petését mikor Kohu Dolfit Krausz Náthámnál csókolódva találta. Elképedve kérdezte Kohn Dalfit. „Hát nem lesz párbaj Kohn ur?" Mosolyogva ölelte meg Kohn Dalfi és boldogan rebegó ; „/m Qegentheil. 6 Omega Városi közgyűlés. — 1892, november 14. — (P) Nagy f ntosságu, a várost melegen érdeklő ügyet tűztek ki a hétfő délután megejtett városi közgyűlés napirendjére. A városi képviselők a korona megvételének kérdését tették vitatárgyává, s annak elejtésével ismét a régi szüklátkörü nyárspolgárias nézetét emelte a tanács teremben érvényre. Városunk hanyatlásával minden téren találkozunk. A helyett, hogy beiéi étében egészséges gazdasági élet irányelvet tűznének ki, a kicsinyelő önérdek mindig megtalájaaz utat, és egy zsák utczába vezeti a képviselő testület nagy többségét. Van ugyan néhány képviselő, aki hangzatos szavakkal ós hathatós érvekkel száll sikra ezen tarthatatlan állapotok ellen, de mind hiába, lőportalan füst, üres, faira vetett borsó. Az állandó választmány két izben a korona megvételét nemcsak javasolta, de sőt annak megszerzése iránt az uradalommai alkudozásokba is bocsájtkozott S mit tapasztaltunk a közgyűlésen? Meggyőző dás ellenére annak elejtését hozta javaslatba, iudokolva azzal, hogy városunk anyagi érdekeivel ellenkezik. Hol van itt a konzequeucia ? Hol vau itt a higgadt megfontolás ? Ha két hóuapon keresztül, mellet verve, állást foglalt sőt életkérdéssé tette e tér megszerzését, ugy nevetségesnek tűnik fel annak ily rögtöni s ily alakban indokolt elejtése. Az állandó választmánynak ezen eljárása megérleli bennük Barthalós képviselő azon állítását, hogy a városi tanács a város érdekeit nem a keüő megfontolással és energiával vezeti; az állandó választmány javaslatai pedig, ingatag, készületlen és magánérdekeket közvetítő eljárásra hagy következtetni. Ily vezetés mellett a város garanfiájában és tekintélyében csorbát szenved, melynek kiköszörülése nem igen foghat már sikerülni akkor, a midőn az örvény szélén fogunk állani. Pedig — ne adja az ég, — ez uem sokkra be fog következni. A. közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben. Polgármester a közgyűlést megnyitja és a mult ülés jegyzőkönyve felolvastatik. A jegyzőkönyv egyes pontjainál felvilágosítást ad a közgyűlésnek az intézkedések megtétele felett. Igy a „fehér ló 4 , vendéglő megvételénél megjegyzi, hogy az átirat annyiban nem nyert még megoldást, amenyiben Wéber Rezső jószágigazgatótól az átiratra a válasz még vissza nem érkezett, de kilátásba helyezi, hogy a legközelebbi egybehívandó közgyűlésen már ez ügyben kész tervezettel lép a közgyűlés elé. (Mi elhisszük . • . . ) A főtér lejtmérezésére vonatkozólag kijelenti, hogy Török városi mérnök még nincs azon helyzetben, hogy ezt eszközölhesse, mert a fix pontok kijelölésében nem tudott még eléggé tájékozást magának szerezni. Barthalós képviselő a főtérnek lejtmérezését, mint esetleg a „leendő dísztér%
