Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-11-20 / 61. szám

második évi. Pápa, fl§tl$ november 61. sxám. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések Kéziratok viasza nem adatnak. és nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban. Legyünk óvatosak! A legutóbbi városi közgyűlésen az állandó választmánynak ide-oda kapkodó s magán érdekeket előmozdító eljárása, — amennyiben egy már két izbeni javaslattal szemben, egy homlok egyenest ellentmondó ujabb vélemény elfogadását hozta javaslatba, — arra késztet bennünket, hogy a város intéző köreinek figyelmét e miseriákra felhívjuk, s városunkat iminent érdeklő kérdésekben újra szót emeljünk. A helyi sajtó tudvalevőleg már több izben részletesen foglalkozott az egészséges ivóvíz és ezzel kapcsolatosan a csatornázás kérdésével javasolván: jutalmazás mellett pályázatot hirdetni ugy artézi kut, mint vízvezeték által létesittendő vizmű tervezete iránt s foglalkozott az ügy financziális oldalával is, javasolván: hogy a város a régi takarékpénztárnál felvett 80.000 forintos kölcsönt haladéktalanul fizesse ki, mert: 1-ször, a kölcsön amuofy is drága, s mi a reg áleköt. vények után csak V/

2 //o-ot kapunk, holott a törlesztéses összeget leszámítva — ennél jóval magasabb kamatot fizetünk s pedig hátrányunkra a kölcsön után. 2-szor, mert a valuta szabályozás következtében a kamatláb le fog szállani, és végül; 3-szor, mert érdekeink ellen van, hogy a város ingatlanai megterhelve találtassanak, s mi ez által hit elünkben függővé legyünk téve az első helyen jelzálogilag biztositoit takarékpénztártól azon esetben, ha egy ujabb s valószínűleg nagyobb összegű kölcsön felvételére lennénk utalva. Ugy látszik azonban, hogy a hivatott tényezők nem mélt'atták, és figyelembe sem vették a helyi sajtó okadatolt javaslatait. Hát biz ez igy nem jól van. S mert a dolog városunkra nézve nemcsak rendkívül fontos, de káros és végzetessé is lehet, kötelességünknek tartjuk, hogy arra újra visszatérjünk. Vagy azt hiszik a döntő eleink, hogy a kérdéses vizmíi olyan valami járdaféle, melynek megváltoztatását— mint nálunk gyakorlatban van — máról-holnapra dekretálni lehet ? Vagy t,áu azt hiszik, hogy az olyan valami „Koronavendéglő", a melynek megszerzése iránt Esterházy Móricz grófnál kérelmeznek azért, hogy annak megvétele akkor ejtessék el, a midőn a gróf a kérelemnek a városra nézve nagyon kedvező vételár mellett helyt adott ? Nem, nagyon bölcs yraim ! — tudja manapság minden laikus, hogy egy várost egészséges ivóvízzel ellátandó vizmü s az ezzel szerves kapcsolatba hozandó csatornázás hoszszabb, alapos tanulmányozást és bő megfontolást igényel, nehogy ugy járjunk, mint a minden szertartás nélkül eltemetett drága emlékezetű artézi kúttal. S elvégre szem előtt kell tartaBftso vallomás. Van-e szived, van-e lelked Bibor ajkú gyöngyvirág, — Szerettél-e, vagy most szeretsz Barna szemit szép leány. Ha szerettél, mond meg ki volt Szerelmednek bálványa, Ha most szeretsz, hadd legyek én ÉrzŐ szived híí párja. Azt mondhatod nem szerettél S nem is szeretsz de soha : Nincs a földön, nincsen senki Ki hozzád illő volna. Csak egyszer mond: szeretsz engem, Mondja szád ki ez igét Hadd halljam már üdvösségem, Hadd halljam te tőled én. Szeress Illa, szeress engem, Add cserébe szivedet S valljuk végre meg egymásnak Kölcsönös szerelmünket, Szeress te is, mint én téged, Szivem gyöngye szeretlek, Illa — Illa — szivem beszél S megvallom szerelmemet. Flelschner Márton. lm Gegentheil! Krausz Náthán még egyszer végig simította kifogástalan frizuráját, a szájába dugott egy világos mexikóit vulgó „rövid szivart" és kifogástalan elegancziával a „Pollák"-féle kávéházba kacsázott. Útközben bepislantott a bájos Kézihez, mélyen köszönt az angyali Bertának és a földig meghajtotta magát az elhízott Konevászné előtt, ki az ablakon kinézett. A kávéházban már együtt találta az egész ifjúságot. Karcsai Maxit ai „Örült pióczához" címzett vegyes kereskedés oszlopát, ki éppen akkor mesélte legújabb kalandját a bámuló társaságnak. Hogyan hódította meg SzáUt az alsó város vénusát ? Mindenki szentül hitte meséjét csak Spion Náczi, ki az „Alföldi Csiml>oiyá"-nak szokott tudósításokat küldeni pödörto hitetlenül lassú zörgéssel növő bajuszát. Krausz Náthán miután megitta piccolóját és az összes jelen voltakkal kezet szorított elolvasta a „Kikeriki"*t és fölénye tudatában csendes megvetéssel nézett körül az asztali társaságon. Mindenki tiszteletteljes némasággal várta a beszédét, ö azonban hallgatott. E kiuos feszültségnek egy uj jövevény Weisz Izidor vetett véget, ki képéből kikelve jelent meg, kezében egy csomó kártyát tartva és csak annyit mondott; „Skandal !* és a szomszéd szobában eltűnt. B Bzónak váratlan hatása lett. Valamennyien utána rohantak csak Krausz Náthán nunk, hogy a létesittendő alkotások százezrekbe fognak kerülni, és gondoskodnunk kell arról is, hogy ujabb „közadóbeliterhektől lehetőleg ki ni éltessünk," ami azonban csak ugy érhető el, ha a háztartásunkban az improduktív kiadásokat szükkorlátok közé szorítjuk, S nem ötlik e tekintetben már önkénytelenül fel, hogy biz hiábavaló egy kiadást képez azon összeg, a mellyel kamat cziinén többbet fizetünk a felvett kölcsön után a takarékpénztárnak mint a mennyit mi hasonösszegíi tartozásunknak megfelelő regalekötvények uttín élvezünk ? Ismételjük tehát hogy tartozásunkat az emiitett okokból ki kell fizetnünk. De kérdjük ! ki nem örül adóssága kifizethetésének ? — s pláne akkor, e midőn ez haszonnal jár, s e mellett a jövőre is biztos és meg nem megvetendő előnyt helyez kilátásba ? Ezúttal nem hallgathatjuk el, hogy egy meg nem bocsátható hiba volt a tartozásaink konvertálása végett egy kölcsönt felvenni akkor, a mikor a regale kártalanításért nagyobb összeget várhattunk rövid idő múlva, s igy tartozásunkat saját pénzünkkel ki is fizethettük volna. S tetőzte ezt a hibát, hogy mi az itteni takarékpénztárnál az adózó polgárok terhére nagyobb kamat mellett vettük fel a kölcsönt, mint a hogy ezt más s pedig gazdagabban fundált pénzintézetnél megkaphattuk volna. maradt helyén. Öt az ilyesmi nem érdekelte, pláne most. Kezével idegesen babrált nyakkendőjén, manchettáját minduntalan kihúzkodta, szóval látszott, hogy vár valamire, nincs normális állapotban. Végié feltűnt a Smüle hordár kimagasló alakja egyet intett neki és Krausz Náthán mollette termett. „NO.-J mit mondott ?* „Nogy nem békül ki semmi esetre, párbajt, akar mindenáron, holnap elküldi segédeit. * „Meg vagyok lőve" — rebegte elhalón Krausz Náthán. Smülenek egy hatost nyomoÜ a markába ős betérve a kávéházba beletemette arczát a kezeibe. Az asztali társaságnak többi tagjai lassanként visszaszállingóztak. Mindegyik bámulva látta a Krausz Náthán kétségbe esett arczát. „Mi baj Náthán ?„ kérdezék tizen is. „Nagy baj gyerekek, párbajom lesz". „Ajha" — szólt Karcsai nekem van is párbajom van." ,Nem úgy gyerekek, komoly párbaj. Emlékeztek a legutóbbi mulatságon, melyet „Fent az ernyő nincsen kas" betegsegélyző egylet rendezett saját enjavajavára? Látom mindenre emlékeztek. Hát ana a bogárazemü mosolygó arczu kis lányra, ki oly helyesen tánczolt, és oly hideg arczczal fogadta mindnyájunk bókolásait, hogy szinte kétségbeejtő odttP Látom