Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-09-25 / 53. szám

második évf. Pápa, 189^ szeptember 35. SÍ szám. iP AP

1 A. I Közérdekű független hetilap*— Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. — Szerkesztőség és kiadóhivatal; Szt.-László-utcza 247. sz. — Hirdetések és nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban. — Kéziratok vijsza nem adatnak. A gentry minálunk. Egy idő óta mintha kiélesedtek volna társadalmunkban a napirenden levő ellentétek ! Megtörtént az is, hogy egy kir, ügyész a törvényszéki teremben enyhítő körülményül sorolta fel a társadalmi rendalakulásokat, az egyes rendek külön szabályait, szokásait, — s ilykép proklamálta a 19-ik század végén a társadalmi kasztrendszer jogosultságát. Eljött a nyári mulatságok évada. — Egyik után arról panaszkodtak, hogy nem mentek el a zsidók, másiknál rosz néven veszik, hogy csak zsidók látogatták. A „Polgári kör" 25 éves jubileumán az „Uri kaszinó* még egy átirattal sem szerepelt. Smi mindennek a konklúziója? Hogy társadalmunk kasztokra oszlik, melyek féltékenyen zárkóznak el egymástól, s az emberek egymás melletti életét fölöslegesen nehezítik. Sokat irtak, sokat beszéltek már e themáró), de elég fontosnak tartjuk, hogy egyetinást a mi speciális megyei és várusi viszonyainkról elmondjunk, még ha ismétlésekbe esnénk is, s még ha sokan meg is haragnsznak érte. Nézzük először is a mi kasztjainkat. Főurainkról nem szóluuk, kevesebben vannak köztünk, semmint különállásuk feltűnnék, de meg aztán ezeknek demokratizálása csak ugy volna elérhető, ha — mint Amerikában — eltörülnék a nemesi rangot; B vájjon remélhetjük e eg) előre a valódi demokratia e Czéljának elérését? Kik játszák tehát a főszerepet ? A »gentry !" A „gentry" a Középbirtokos osztály, melynek elég a földbirtoka a család fenntartásához, vagyis középosztály, más szóval ennek a hivatása, hogy a nomzet törzséi képezve, munkálkodjék a nemzeti vagyon gyarapításán. Igy fogva fel a geutryt, — annak kellene a valódi demokratia első elöharczosának lenni, karölve kellene működnie — belső kényszernél fogva — a középosztály többi elemeivel, az iparosokkal s a szellemi munkásokkal. S váljon kik képezik nálunk a gentryt? Nem mondom, hogy nem volnának oly tagjai, kik a valódi typusl hiven képviselik. De nagyjában nálilnk gentry aZ, a ki — gentriskedik ! Aki elválasztja magát a „polgáriakétól, utánozza a főurak szokásait, a kávéházban leöl ugyan még zsidóval is kártyázni, de társaságába csak „magához hasonlót" fogad be, magát magasabb rangú lénynek tartja a közönséges nem gentryképes burgernál. Eljár a polgáriak mulatságaira is, de ott gondosan megválasztja tánezosnőit, nehogy rangján alulival járja a négyest, — a bálban vagy majálisban azt veszik észre, hogy a társaság egy része különélt, — amit a jó bugrisok igen természetesnek tartanak. „A gentry mulat !" S nem veszi észre, mily megalázó ez elkülönítés a szegény „nem gentry" lányoknak, — ha esetleg szépségükkel nem sikerült megtörniök az úrfiak büszkeségét. S ha még legalább csupa „telivér gentry" volna ! De nem, ott van köztük akárhány „félvér", de ki jól tudván „gentryskedni," addig-addig türetik, mígnem őt is „egyenrangúnak" nézik vagy kénytelenek nézni. Azt kelleue most már hinni, hogy öntudatos polgárság ilyest el nem tür, hogy felháborodik ez indokolatlan pöffeszkedésen s kiküszöböli a maga köréböl. De épen ott a baj ! A polgári elemből hiányzik az önérzet, hiányzik erejének tudata, ambítója nem az, hogy ez egészségtelen állapotoknak véget vessen, hanem az, hogy — őt is befogadja a gentry ! Mondhatnak nekünk akármit, erős meggyőződésünk, hogy a társadalom szétmaiása abban a perezben véget érne, a melyben megszűnnék a — gentryskedés. A példa ragadós, megteremti a „polgári gentry t." Megteremtik a „zsidó gentryt," mely a maga körében ugyanazt aL exklusiv irányzatot követi, mint mintaképük. S a „gentryre" mégsem haragudhatunk. Bolond volna, ha nem tekintené magát „választott rendnek", mikor annak elfogadják, elismerik. Amikor aztán ennek intézői kilépve zárkozottságukból megtisztelik a be nem fogadottakat is azzal, hogy meghívják valamely „jótékonyczólu* akczióra s megengedik, hogy pénzükkel hozzájáruljanak a nymbus emeleséhez s néhány e g y én hiúságának kielégítéséhez, — a jó polgárok a holyett, hogy nidltó választ adnának e valójában sértő felhívásra, sietnek mély hajlongással megköszöni a nagy tisztességet! Ugy-ugy jó polgárok I Arra persze nem gondoltok, hogy a láiszólagos egybeolvadás csak ez egy estére, ez egy akczióra tart, — azután minden marad a régiben ? Demokrata. # A Fő-tér níveilálása. Illetékes bizottságokban tárgyalandónak tartanók azt a tervet, a mi egyeseknek már régóta kedvenc eszméje. Ez pedig a megpuposodott fő-tér nivellálása volna. A plébániatemplom és kastély bejárat között, a kocsiuttól balra eső terület buckáinak lehordását és a területeknek egy felszínre való hozását mihamarább szeretnők tárgyalás alá vétetni a szépészeti és építészeti bizottságban. Ilyen és egyéb más kérdésekben való érdeklődésben bárha egyesülne a városunk külső kinézésével is törődök összesége. A mi ünneplésünk, Nem volt része a mondvacsinált lelkesedésnek, — magától csinálódott, a lakosság őszinte bálájának és tiszteletének kitörése volt ez. Ha hetekkel azelőtt készülődött volna rá a város, ha egy egész párt vette volna kezébe a rendezést, ha a legtekintélyesebb emberek állottak volna a mozgalom ólén, — akkor sem sikerülhetett volna jobban ez a mi ünnepünk. Általános Ítéletül kimondhatjuk, hogy a város a Kossuth-nap megülésében méltóan viselkedett nagy díszpolgárához. Elsimult itt minden pártkülömbsóg s egy kevés optimizmussal nézve : a nagy hontalan iránti odaadó szeretetben egyesült Pápán minden hazafi. Az ünnepség lefolyását a következőkben foglalhatjuk össze : Vasárnap fél 7 órakor ember-ember hátán tolongott a színházban. Szigligetinek hazafias pathosszal teljes darabját adta Makó társulata, „II. Rákóczy tferencz fogság á"-t. Valamennyi hely elfoglalva, a páholyokban 2—3 család szorongott, a karzatok szakadásig megtelve és még egyszerannyi kiszorult a nézőtérről, kik a sziuházkörül csoportosulva éljent zúgtak a bent felhangzó tapsviharhoz. — A családok hazatérve, fél 10 órakor kezdetét vette a tisztán /érfiközönség részére felszolgált közva* csora, melyen a társadalom minden osz* tálya képviselve volt. Különös örömünkre szolgál, hogy hazafias iparosaink impo^ záns számban jelentek meg azon. A 120 terítékű vacsorát N i e s n e r szállodás mindnyája megelégedésére szolgáltatta. A harmadik fogásnál felállott az asztalfőn ifj. Martonfalvay Elek h. polgármester és feszült figyelem közt ilyen nagyhatású beszédet mondott; Tisztelt Polgártársak 1 Mikép a hivő mohamedán áhítattal lordul a Szent Kaabát magában rejtő Mekka felé, mikép a vallásos zsidó leküzdtaetlen vágyódással sóvárog a szent városba : Jeruzsálembe, a melyben omladoznak Salamon templomának romjai, amint a letiport Lengyelország népe szeretettel, büszkeséggel, rajongással gondol az egyetlen szabad lengyel földre, de mely nem a hazában, hanem a s?abad Svájoz területén fekszik : Kapperswill várára, akkép tekint a magyar már-már a vallásos kegyelet határait érintő érzelmekkel amoda dóJnyugot felé, hol Italia egyik fővárosa: Turin adott vendégszerető menhelyet Magyarország élő, első büszkeségének : Kossuth La* josuak. (Zajos éljenzés,) És vájjon lehet-e ez máskép p Van-e Magyarországon ember, a ki kivonhatja magát e név varázsa alol P van-e, — ha akarna is — a ki hideg tud maradni, ha akár az egyes ajakán gyenge szóval, akár egy óriási tömeg ezernyi ajkan viharszerü detonatioval felhangzik : Éljen Kossuth Lajos 1 (Viharos éljenzés.) Nem név nekünk e két szó csupán, hanem egy darab ennek a sokat szenvedett nemzetnek történetéből \ egy fényes, egy tán soha többé nem ismétlődő, eseményekkel, követk^*