Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.

1892-09-25 / 53. szám

ményekkel, hősiességei, dicsőséggel ós gyászszal teljes darab, a mely időszak mestere kell, hogy legyen nemzetünk életének mindenha, hacsak nyomorultul elveszni nem akarunk. (Helyeslés.) Mert nekünk ez a név jelenti azt az időt, midőn egyenlő lett a törvény előtt e haza minden polgára, midőn lehullt a jobbágy lábáról a bilincs, mely őt a földhöz, a röghöz köté, midőn ledőltek a falak, a melyek a nemzet millióit a jogoktól elzárták, a mikor megjelent e hazában — a költővel szólva .Istennek leánya drága szűz szabadság." Jelenti az időt, midőn „felkelt rabágya kispárnáiról a beteg megzsibbadt gondolat* , — szabaddá lőn a sajtó ; jelenti azt az időt, midőn az ifjú Magyarország törvényhozója a szabadelvű alkotásokkal bámulatba ejté Európa népeit; jelenti azt, a midőn a nemzet ez alkotások védelmére kényszerítve — kardot ragadott; jelenti azt az időt, midőn két nagy hatalom seregeinek százezreitől, és a haza tizenuégy pontjáról ellene támadt elámitott lázadóktól megrohanva másfél éven át örök dicsőséggel küzdötte világcsudália harczait; jeleuti azt az időt, midőn, ha a honfi „szertenézett, nem leié honját e hazában," hanem a külföldön kelle azt keiesme, a magyar nevet tiszteltté, a magyar embert kedveltté, a magyar ügyet rokonszenvessé tevő emigratio körében, a melynek szintén ő volt lelke és vezére. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) De mit folytassam tovább, a mit úgyis mindenki tud; mit emiitsem, hogy nemcsak a multak, de a jelen történetében is oroszlánrésze van e korszakot alkotott férfiúnak. Mert akár a nemzet sorsán aggódó államférfiúi, akár a nagytudóst, a kiváló és az Ő életkorában páratlan jelentségü stylusát tekiutjük, kinek bámulatos tanulmányát szavakkal eléggé nem magasztalható foimában látjuk testet ölteni mindennap, — mindenütt ott az isteni szikrs, mindenütt ott a nagyság ama bél) ege, a mely előtt meg koll hajtani fejőt mindenkinek 3nkénytelenüi is. (Igaz! ugy van!) Ám nemcsak pietással tiszteli a magyar Kossuthot, nemcsak büszkélkedik a század e nagy, már életében legendaszerü alakjával, — hanem szereti is Őt, a rajongásig szereti. Az ő neve él a magyar nép ajkán és szivében, örömben, bánatban, a csüggedet óráiban s akkor is, lia a lelkesedés érzelmei ragadják el. Vagy tudunk-e kepzelni nemzeti ünnepséget, a bol fel no hangzanék a dal: Kossuth Lajos azt üzente ..... S ha vigadunk, mint a magyar általában sirva vigadunk, nem őt vigasztaljuk-e: Ne sirj, ne sirj Kossuth Lajos ! És ha a csüggedés ül kebleinkre, ha ugy érezzük, mikép közdolgainkban hatalmas segitségre lenne szükségünk, őt hivjuk : Gyere Laza Kossuth Lajos ! (Éljen, éljen!) Én nem hiszem, hogy a történelem még egy példát képes lenne felmutatni ilyet, hogy létre tudna hozni még egy embert, a ki az volna nemzetének, a mi nekünk a mi édes apánk : Kossuth Lajos. ("Éljenzés.) Minket, a kik ide összegyültünk, ugyanazon érzelmek hoztak össze, a melyek e napon, midfra hazánk nagy fia 90-ik évét tölti be, az egész nemzetet átlengik. Nem csupán a kötelességnek, de a szeretetnek oltárán is áldozurl; mi ünneplők. És mivel tudom, hogy nincs ebben a teremben, de nincs tán Pápa város/tban sem gondolkozó ember, a ki velünk, a ki velem e perezben együtt ne érezne, imádáágszerü fohászkodással kivánom, hogy Kossuth Lajost, ki hazánk politikai, társadalmi és közgazdasági átalakulásában a nemzet eloharczosa, vezére volt, a magát hazájáért feláldozott nagy polgárt, a nagy tudóst és kiváló irót, e szerény városnak díszpolgárát, Magyarország volt kormányzójátde mindenha örök büszkeségét, az Ibten, a nemzetek Ura, bámulatos szellemi ereje teljességében, kitűnő testi egészségben, a mi örömünkre, a mi büszkeségünkre, a mi dicsőségünkre s a mi vigasztalásunkra még igen soká éltesse! Éljen Kossuth Lajos I (A közönség felállva a szónok felé fordul, éltetik Kossuthot fa üdvözlik az ünnepi szónokot.) A szónoki remek elmondása után sokáig annak felemelő hatása alatt voltak a megjelentek. — Szóltak még : Nagy Boldizsár a városi főjegyző, ki Ma rtonfalvayt éltette ; T e u f f e 1 Mihály ajánlja, hogy Kossuth-hoz a város közönsége nevében sflrgöny menesztessék. Ez szintén Martonfalvay fogalmazásában igy hangzik : „Kossuth Lajos urnák Magyarország egykori kormányzójának Turin, Via dei Mille. Pártkülömbség nélkül egyesülve hazánk nagy fia, Magyarország legnagyobb büszkesége, örök dicsősége ünneplésében, a legmélyebb tisztelettel és kiolthatlan szeretettel üdvözlik a haza legnagyobb fiát, városunk díszpolgárát Pápa város polgarai." Ezután J u t a s s y köszöntötte fel Makó színigazgatót és társulatát, kik az ünnep fényét oly hatalmasan emelték; B a g h y a szinészek nevében éltette Kossuthot; id. P a á 1 István a jelenlevő kormánypártiakat, Lazányi a meg nem jelenteket élteti, K i s Ernő tanár a honvédszobor ügyét penditette meg, majd Lazányi a hazafias fiatalságra emeli poharát. — A közvacsora 12 órakor ért véget s az azon résztvevők számos mulatóhelyen hajnalig éltették Kossuth apánkat. így a Grafkávéházban a függetlenpártiak közt T e u ffel 1V

2 órán át az összetartásra és a nagy eszmék iránti hódolatra buzdította a hiveket, id. P a á 1 Kossuthot, Horváth a független sajtót, J u t a s s y az iparosokat és ugyanő Mészáros rkptányt köszöntötte fel. Ekkor már későre járva az idő, hazatávoztak azon elhatározással, hogy a másnapi utcafelszentelésen tömegesen megjelennének. Másnap délelőtt folyt le a tulajdonképpeni ünnepély, mely aszó 1-utcának Kossut h-Laj osutcára való elnevezésében állott. A „legöregebb mamelukok" sem emlékeznek arra, hogy Kossuth napján a városházáról indult volna ki zeneszóval, zászlóval — körmenet. Pedig ugy volt : Könnyek gyűltek sok hazafiak szemébe, mikor F o s z á k bandája szívvel-lélekkel rázendítette azokat az indulókat, melyek minden magyart lázba hoznak. Tizenegy órakor taracklövések közt pontban indult el a néptömeg rendezett sorokban a főtéren át a volt Szélutcába. A kapuszin alatt áthaladva értek t. M a 11 u s G-yörgy sarokháza elé, hova az egyetlen ideiglenes tábla felszegezése volt a programban. Itt egy emelvényen Nagy Boldizsár a városi hatóság nevében beszólt s átadta az utcát és jelzőtáblát a közönségnek. A beszéde végén felhangzó riadó éljenzaj lecsillapulta után Teuffel Mihály lépett u emelvényre és hosszú, lelkesítő szónoklatban, Deák-Széchenyi és Kossuthot méltatta és három legnagyobbjáról elnevezett utcát a lakósság nevében átvette és azt egy hatalmas babérkoszorúval övezte körül. A „Hymnus" eléneklése után a körmenet Mészáros rkpitány terve szerint bejárta a sétateret ós a Deák-utcát s a főutcán át visszatért a városházára, hol ismét Nagy főjző röviden ajánlotta e nagy nap emlékének megőrizését, mire a tömeg hazatávozett. A lelkesedés óriási volt városszerte. A földmlves Veszprémmegyélieu. A.cséplés elmúlt, a gabonát is eladják már, a szüretnek meg amúgy is kevés jelentősége van már, egy — két hétig tartanak a szántási — vetési munkálatok ; aztán kö~ vetkezik a téli idő, a mikor a magyar ember nem dolgozik semmit. Alig van erőteljesebb nép a föld hátán a magyarnál, Azt se mondhatni, hogy lusta volna, de azt látja mindenki, hogy keveset dolgozik. Május — junius hónapokban ültet, kapál egynehány holdacskáján a parasztgazda, aztán az aratást végzi, dolgozva kora hajnaltói késő estig, mint a barom. Kukoricatörés után pedig októbertől kezdve egy egész hoszszu őszön, télen és tavaszon át ölbe rakja a kezeit, pipázva gunnyaszt a kemence melletti szurdékban, kocsmába jár politizálni, vagy ténfereg a háza táján, és közben dédelgeti azt a pár rongyos malacát, a mely ellátja mindennel, a mire szüksége van: hússal,zsirral ós szalonnával. Néha mulat is a mikor bucsu, vagy disznótor van. De hogy 6—7 hónapi hosszú idő alatt keresne egy pár forintocskát a keze munkájával, annak még a gondolata is távol van tőle. Megyénkben alig van 8 — 10 holdas parasztbirtok, a melyet adósság ne terhelne. Ennek részleteit a termésből kell fizetni. Hova lesz az a 80 — 100 forint, a mit rendesen váltóra vagy intabulációra fölvesznek ? A felelet egy szó : elkallódik. Mert hogy beruházásokra lenne fordítva, arról szó sincs. A mi népünk hallatlanul pénztelen. Az adót, részletfizetést ós más egyéb adósságokat kiszorítja a termésből ugy a hogy, aztán lézeng hónapokon át egy gara* nélkül, és csinálja az adósságot takarékpénztárnál és a zsidónál. Az élete csupa nyomorúság. Ha már pénzt nem keres, legalább tenne — venne valamit a háza körül, hogy egy kis kényelmet szerezzen magának is, a családjának is, de mind' ezt nem éri föl észszel. A legprimitívebb kényelem iránt sincs érzéke. Ilyen a mi földmives gazdáink élete folyása, a mikor jó termése volt. Hát akkor mit csinál, ha a jég elverte mindenét, vagy más elemi csapás megfosztotta a vagyonkája nagy részétől ? Akkor is ugyanezt csinálja, csak nagyobb kölcsönt vesz fel, ha adnak még neki. A házi iparról fogaima sincs. Azt hiszi és vallja, hogy csak a mesterembernek való az. Ha adsz neki 1000 darab selyemhernyópetét, és azt mondod: ezeket gondozd, ápold, igy és igy bánj el velük, a fiad, vagy lányod időtöltésből is elvégezheti, aztán augusztusban ennyi ós ennyi forint üti érte a markodat: bizonnyal azt feleli rá; uram, ez nem nekem való. Hát még, ha magának kellene a peték után járni ? Itt van a kosárfonás, len és kender-vászon-szövés, zsákszövet készítés, bot ós esernyőnyél csinálás, szalmaoikkek fonása és a többi számtalan kézimunka, a mely jelentéktelen, vagy épen semmi tőkebefektetéssel nem jár, csak a család tagjainak keze munkája szükséges hozzá. Milyen szép volna egy télen át naponkint csak 30—40 krt is igy keresni 1 Hány család van Yeszprémmegyében, a mely egész télen át nem keres be ennyi pénzt! A házi iparnak nagy jelentősége van Oroszországban, hol rendkívül virágzik, községeknek egész sorozata foglalkozik vászonszövéssel, bőrgyártáss?', ép a házi ipar által, mely iparágak a fejlődés legmagasabb fokára emelkedtek. A házi ipar azonban bizonyos elméleti oktatást igényel, melyről az iskolának kell gondoskodni. Azonkívül a gazdasági egyesületnek, mely a föld termőképességére és az állattenyésztés emelésére s virágzására nézve nevezetesen megyénkben már üdvös eredményt ért el, kellene kezébe venni, terjeszteni a házi ipart, mert gazdasági egyesületeinknek nemcsak gazdasági feladatai vannak, hanem nemzetgazdászati s kulturális céljai is. Azoknak kell rajta lenni, hogy a házi ipart minél inkább elterjesszék, illetve megteremtsék s e tekintetben legelőnyösebb a szövőipar megteremtése, melyben a parasztgazda egész családjával