Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1885-11-16 / 2. szám

Ez a századik éve. Mily eseményekben gazdag korszak! Küzdelem a létért, lelkiismeret szabadságért! Mily isteni lelkek szereztek számára fényt és homlokára babért! Ki ne hallotta volna hirét vagy kifelejthetné el a „nagy" Márton Istvánt ki, — mint Péter apostol az anyaszentegyháznak — újjászületett iskolánknak erős kősziklája voltKi ne hallott volna az Ur felkent apostoláról, Tóth Ferenczről, a tudós Tarczyról a szeretetreméltó Valiról, az „öreg" Bocsorról? Hányan nyerték emlőjén szellemi táplálékukat, hányan lettek általa jelessé, növelve fényét és hirét! Ha egy születésnepot, ha egy névnapot vagy a jó Isten tudja mit megünnepelnek és megünnepelünk: akkor főiskolánk újjászületésének 100-ik évfordulóját vallási, hazafiúi és lelkiismeretbeli kötelességünk megünnepelni. Ugy hiszem, hogy az iskola minden volt növendéke, lelkes pártfogói és a tanügy iránt érdeklődők szivből kivánnák ezt. Reméljük is, hogy a mozgalom, mely ez irányban megindult, sikerrel fog végződni. Részemről az ifjúság nevében tiszta szívvel előre kiáltom: „Fény nevére, áldás életére/" —?—f Pár szó Darwin elméletéről. (Folytatást Azon bizonyitékok, melyekkel Darwin az ember és majom közötti rokonságot igazolni akarja, két főcsoportra oszthatók. Némelyek vonatkoznak a testszervezet hasonlóságára, mások pedig az észbelitehetségek rokonságára. S tagadhatlan, hogy a testszervezet közötti hasonlóságot oly alaposan, a tapasztalati adatok oly bőségével bizonyitja, hogy hasonlithatlan terjedelmű biologiai és anatómiai ismeretei mellett kénytelenek vagyunk előtte meghajolni. El kell ismerni, hogy az ember és majom testszervezete között oly nagy hasonlóság van, hogy a legtöbb részben egymással megegyeznek. De hisz az ember lényegét nem is az állati test képezi, hanem a benne lakozó magasabb eredetű lélek. S ha Darwin kétségtelenül kimutatná is, hogy az emberi test a legutolsó porczikáig megegyezik a majoméval: ebből nem szükségképeni consequentia az, hogy azért most már a majomnak rokona, s attól származott. Mert lehet, aminthogy van is az embernek a testszervezet felett álló olyan tulajdona, ami őt lényegesen elkülöniti minden állattól. Darwin pedig főleg abból következtette az embernek alsóbb állatfajból származását, hogy testének minden része megegyezik a majoméval. S ha valaki az ellenkezőt teljesen bebizonyította volna neki, ugy hiszem állításával felhagyott volna. Pedig vannak nagy tekintélyű természettudósok az ellenkező nézet mellett, s ezek közül néhányat fölemlítünk. Maga Darwin is fölemliti ezeket munkájában. S hogy állitásaikat nem fogadja el, s az ő bizonyitékai mellett gyöngéknek találja: nagyon érthető az emberi természetből, mely azt hozza magával, hogy erős meggyőződés által vezetve~saját eszméit és állításait sokkal világosabbaknak látja, mint a milyenek valósággal. Szilárd meggyőződés mellett sokszor esik oly túlságba az ember, hogy azt is látni vagy tudni véli, ami nem létezik. De az elfogulatlan szemlélőket nem tudja Darwin annyira meggyőzni, hogy az övéivel egyenlő erejüeknek, vagy épen erősebbeknek ne tekintse azon természettudósok ellátásait, akik azt bizonyítják, hogy a nagy hasonlóság mellett is vannak az emberi szervezetnek a majométól egészen elütő részei. Igy Sir Charles Bell Darwin által is nagy tekintélyünk elismert müvében azt állítja és bizonyitja, hogy vannak az embernek oly izmai, melyek csakis a kedélyhangulatok kifejezésére szolgálnak. Ez pedig Darwin beismerése szerint is határozott ellentétben van azon nézettel, hogy az ember valamely alsóbb állatfajból származott. Lényeges bizonyítékul hozza fel Darwin saját állitása mellett azt is, hogy az embernek vannak oly két-