Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1885-11-16 / 2. szám

séges fajtái, melyek már szinte átmenetet képeznek egy más alsóbb. fajra. De ez meg egészen ellentétben van Baér azon nézetével, ki azt állitja, hogy a különböző emberfajok egy törzsből származtak, s csak később külső behatások következtében különöltek többféle fajokra. Pedig Baér állitását más helyeken a darwinisták felhasználj ák. Állitja továbbá Darwin, hogy az emberi és majomagyvelő tökéletesen megegyeznek. Bischoff elismeri ugyan, hogy az emberi agyvelő redőzet ének tökéletesen megfelel a majom agyvelejének minden redőzete; csakhogy kimutatja, miszerint a kétféle agyvelő a fejlődés semmiféle stadiumában sem mutat teljes megegyezést. A csökevényekre nézve, melyeket nagy számmal sorol elő (ilyen pl. azon izom, melynek segélyével némely ember fejbőrét mozgatni tudja, a hónaljban levő szőr, a szemfogak stb.), azon nézete van Darwinnak, hogy azok alsóbb állatfajból való maradványok, melyek csak a változott életviszonyok közt csenevésztek el. Mivel vagy nem használtattak, vagy szükség nem volt reájok. De Bianconi tanár azt állitja, hogy ezen úgynevezett „csökevények" teljesen megérthetők és kimagyarázhatok mechanicai alapelvekből, ha használatukra is tekintettel vagyunk. A természetes kiválás ellen lényeges ellenvetéseket hoz fel Argyl herczeg. Azt mondja ugyanis: hogy az ember a legvédtelenebb és leggyöngébb minden magasabb fajú emlősök közt. Tehát neki a létérti küzdelemben okvetlenül elkellett volna veszni, mivel a természetes kiváláskor még értelmi tehetségei is rendkívüli fejletlen állapotban létezhettek, s igy azokat sem használhatta volna védelmére. Ez ellenvetést Darwin ugy véli elháríthatni, hogy föltételezi, miszerint az ember akkor valamely nagy melegövi szigeten volt, — amilyen pl. Borneo vagy Guinea. Ott nagy vadállatok nincsenek, tehát kifejlődhetett annyira, mig tehetségeit használni tudta. Hypothesisnek megjárja. Azon érvek ellen, melyekkel Darwin az észbeli tehetségek rokonságát bizonyítja, még sokkal nyomósabb ellenvetések hozhatók fel. S daczára a tapasztalati életből, az állatok biológiájából vett számtalan adatainak, legfeljebb csak kétkedést gerjeszthet az ellenlenkező nézetüek keblében, de nem meggyőződést saját állítása mellett. Maga is beismeri, hogy észbeli tehetségekre nézve rendkívüli különbség van a legalsóbb fajú ember és a legmagasabb fajú majom között. De szerinte e különbség csak mennyiségi és nem minőségi. Azonban az erre vonatkozó kutatások eddigi eredménye mellett bárki is inkább elfogadhatja azon tudósok nézetét, kik azt állítják, hogy a különbség minőségi, s igy az ember és majom közt áthidalhatlan ür van. Elismeri Darwin azt is, hogy lelkiismeretnek, s erkölcsi érzetnek semmi állatban nincs semmi nyoma; ez pedig maga nagy és nyomós érv amellett, hogy az ember minden más állattal elkülönzött magasabb eredetű lény. Max Müller, a nagyhírű tudós azt állitja hogy a beszédnek használata az általános eszmék képzésének tehetségét tételezi fel. E nélkül beszélni nem lehet. Az általános eszmék képzésére pedig egyetlen állat sem képes. Azért a beszélési képesség áthághatlan válaszfalat von az ember s minden más állat közé. Darwin elméletéből vont szükségképeni következtetések szerint, minél műveletlenebb valamely nép, nyelvének is annál fejletlenebb és tökéletlenebbnok kellene lenni. A tapasztalat pedig azt bizonyítja, hog}

7 épen a műveltség legalsó fokán álló népek közt található több olyan, melynek nyelve a legszabályosabb és a legbámulatosabban szerkesztett gramatikát mutatja fel. Mindezekből látható, hogy az ember s más állatok szellemi tehetségei közt való rokonság még nagyon vitás kérdés, mely tisztázva épen nincs. Igen fontos érvek hozhatók fel, melyek tagadják e rokonságot s azt bizonyítják, hogy az ember és más állatok tehetségei közt a különbség minőségi, és igy lényegbe vágó. Maga Darvin is belátja, hogy bármennyire bizonyítgassa testszervezetök hasonlóságát s szellemi tehetségeik rokonságát, mégis oly lényeges különbség van köztük, hogy az ember a majomtól nem származhatott. De hát akkor mitől ? E kényszerhelyzetből űgy akar kiszabadulni, hogy újra felkap egy hpothezist. S azt mondja, hogy az em2*