Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-04-15 / 10. szám

A malom. Mily lármás liely ez itt; ha dolog vagyon, [úgy a malom zúg? S hogyha dolog nincsen morg 's zúgolódik [az úr, Egy beszélyiróra. Lanti beszélyeket ir 's képekkel földiszesiti; Ámde azért mégis képtelenek müvei. Egy ügyvédre. Hogy Pál ügyvéd sok port nyert már, azt ne [tagadjad. Elvesztett porokért sok pörölést nyere már. A rosz utazás. Koszul ment a kocsink múltkor, ki-kirúgtak a | mének, Kérded öcsém, hogy mért. mert a kocsis bedugott. Egy majom halálára. (Xessiit°: után.) Itt nyugszik a kedves, kicsiny majom Mely oly sokat utánza egykoron; De azt, a mit mostan csinála, Mi tesszük egykor utánna. cFtc-istadl, SWtfő. — Főiskolánkban az ez évi vizsgálatok sorrendje következőleg van megállapítva: Május 14 és 15-én a gymn. VIII. oszt. osztály vizsgálata, — 18, 19, 20, 21 és 22-én írásbeli érettségi vizsgálat. — Junius 9, 10 és il-én a gymn. magántanulók vizsgálata, — 16, 17, 18, 19-én szóbeli érettségi vizsgálat. 20-án délután 4 órakor az ifjúsági képzőtársulat örömünnepélye, 6 órakor pedig gymnasztika vizsgálat. 21-én a IV. éves papnovendékek, gymn. VII. és I. osztályok, LIII. és : IV. éves tanitónövendékek vizsgálata. 22-én a III. éves papnövendékek, gymnásiumi VI. és II. osztályok, I. és II. tanító növendékek vizsgálata. 23-án I. és II. éves papnövendékek, gymnásiumi VI. oszt. folytatólagos, továbbá a III. osztály és a tanítóképző intézeti j magántanulók vizsgálata. 24-én a gymnásiumi V. • és | IV. osztályok vizsgálata. 25-én és 26-án tanító képesítő vizsgálat. — A húsvéti szünidő folyó hő 16-án veszi kez- j detét. E napon a szokásos legátio-választás, úgyszinte ennek hivatalos megerősítése is megtörténik. Tart a ! szünidő május ho l-ig. — Jótékonyság. Tekintetes Éhen Gyula, szom- J bathelyi ügyvéd ur s az örségi egyházmegye ügyésze í és tanácsbirája a *»theologiai.képzőtársulatna-k« 2 drb aranyat ajándékozott azon czélból, hogy bölcsészeti tételre pályadíjul tűzessék ki. Fogadja a nemes-keblü ügybarát a társulatnak e helyen is kifejezett őszinte köszönetét! — A »theologiai képző társulat« a pályamunkák beadásának határidejéül május hó 15-dikét tűzte ki. — Szép jelenetnek voltuk tanúi e hó 12-én a Ill-ad és IV-ed éves theologusok. Ugyanis a IV-ed éves papnövendékek ekkor búcsúztak el, szeretett tanáruktól nt. Németh István academiai igazgazó úrtól, mint utolsó rendes órán. A válás fájdalmának az osztály nevében Borsos István adott kifejezést, vázolván azokat a küzdelmeket, melyeket ki nem kerülhetünk, ha az életbe kilépünk, és szépen kifejezte, hogy mit köszönhetünk mi ez iskolának, mit ennek tanárainak. — Végül beszédét ezzel végezte »ha ez iskola volt nekünk az alma materünk , ugv bizonyára a Nagytiszteletü ur volt benne a pater«. Az elhangzott szavak után csak hallgatás, könny —

: .a néma fájdalom beszélt. Tanár és tanítvány könnyezve tekintett egymásra. — Az ajk néma volt; de beszélt a könnyező szem, beszélt a csüggeteg arcz. Egy ilyen örökké emlékezetes perez leforgása utan nt. igazgató ur fejtegette, h o z z á méltóan, hogy az a viszony, mely az iskola és növendékek közt létezik, nem szűnik meg, most midőn az életbe kilépnek, hanem tovabbra is fennáll; és ha visszatérnek mindannyiszor azzal a szeretettel találkoznak, a melynek mindig részesei voltak. Szeretett tanárunk ugy állt ekkor előttünk, mint atya a gyermekei előtt ki midőn útra bocsátja fiát , szeretettel öleli ugyan keblére s könnyezve válik meg tőle . de mégis inti, figyelmezteti öt-, hogy hü maradjon minden körülmények kozt önmagához, hü maradjon az ősi fészekhez, a melyből most kiröppenik. Ilyenek voltak szeretett tanárunk szavai, s ugy fogadtuk azokat, mint gyermek a szülőét fogadja. A lélekemelő szavakat, melyekre az elfogultság miatt aligha tudna visszaemlékezni teljesen egy je'enlevő is, az előbbi jelenet követte, s egy forró kézszorítás volt mind az, a mi a szóval ki nem fejezhetőt megmagyarázta. Hiszszük, hogy ezen utolsó órára minden IV-ed éves papnövendék meghatottsággal emlékezik vissza. Felelösszerkesztö: Borsos István. Szerkesztő-társak: Neupor Béla, Fülöp József.