Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Első évfolyam - 1886-01-15 / 5. szám

Első évfolyam. 5. szám Pápa, 1886. január 15. PAPAI IFJÚSÁGI A. P, Megjelenik minden hó ío-én és utolsó napján. ÍEIőfizetési (I ij ogy egész iskolai évre 2 l'rt. Az „lljusági képzótnrsulat" pártfogása mellett. Szerkesztőség: \ főiskolai tij épületben. Ifjúkori ábrándok. Az ifjúság nem tudja helyesen megítélni a dolgokat, —- szokják mondani, mert sem élettapasztalata, sem tanulmánya, sem kellő higgadtsága nincs eliez. Már csak azért sem képes erre s nem léphet fel ugy, mint bíró vagy tanácsadó, mert a . dolgokat rendszerint nem a maguk valóságában, hanem oly rózsás szinű gőzkörben látja, mely ly el az élet hideg szele által még nem érintett lelkének ábrándos képzelődése övedzi át azokat. Pedig amint a napsugarak megtörnek és elhagyják eredeti irányukat, ha valamely égitest gőzkörébe érnek, nagyon valószínű, hogy az az Ítélet is ferde útra tér és eltéved, melynek előbb még valami rózsaszínű felhőn kell áthatolnia, mielőtt eszmetárgyához érne. S mivel még én is ifjú fvagyok: az én szemem előtt is lebeghet fátyol, bár — mondhatom — inkább sötét, mint'* rózsaszínű. Azért akinek véleményével elmondandó szavaim ellenkeznek, előre is szívesen beleegyezem, ha ugy tekinti azokat, mint ifjúkori ábrándokat, képzelődést, Lapokban olvastam ; mint legátus és supplikáns—bejárva az ország egy jó részét,-— számtalan helyen hallottam a nehéz panaszt, hogy a nép vallástalan, vagy legalább teljesen közönyös vallása iránt. Inkább vonza azt minden más egyéb, mint a mennyei javak szerzésének vágya. Ezzel nem mondtam semmi ujjat, sőt nag}^on is elcsépelt tárgyat pendítettem meg, de a hosszas bevezetés nem is e miatt, hanem a következőkért van megírva, A legtöbben ugyanis csak magát a népet okolják a vallástalanság miatt, vádolván : hogy az anyagi bajokkal küzdés és más efíélék. egészen kiölik belőle a vallás iránti érgeklődést és lelkesültséget Vagy akik enyhébben ítélnek, azt mondják, hogy a, korszellem hozza ezt magával, mely a magasztos eszmékért lelkesülést háttérbe szorítja. Mindkét véleményben van valami igasság, Mert a korszellem épen nem kedvező a vallásos érzület ébrentartására és fokozására. A népnek elszegényedése, anyagi bajokkal küzdése is sok helyen előmozdítja a vallásosság hanyatlását, De én viigy. hiszem, a legfőbb ok mégis az, hogy a vallás őrei és szolgái, a lelkészek, kiknek — látva a bajt — annál nagyobb hévvel kellene törekedni annak ellensúlyozására: még inkább alá vannak vetve a korszellem emiitett hatásának ; erejüket és a szent czélért, a vallásosság emeléséért való lelkesültségüket az anyagi javakért küzdés, még inkább ellankasztja, mint magáét a népét. így azt mondhatnánk, hogy nem állnak hivatásuk magaslatán s nem járnak el oly hévvel és lelkesültséggel, mint azt a szt. czél megkívánná. Nem mondom, hogy mindenütt igy van (nem is jó volna); de hogy sok helyütt igaz alapja van e panasznak, az legalább is valószínű. Legátióimban és supplikálásom alatt valóban azt vettem észre, hogy a legtöbb helyen, hol leginkább panaszkodnak a nép vallástalansága ellen: a lelkészben lehet két sarkalatos hibát észrevenni. Mert az vagy olyan ember, a ki tanuló korában is csak kénytelenségből vette kezébe a könyveket s amint egyszer nagy örömére a vizsgákat letette, — abban a hitben, hogy most már minden szükséges tudomány a fejében van —: többé a 5