Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.

Harmadik évfolyam - 1888-06-15 / 12. szám

sában. Ö — a döntő ostromot is ide számítva — összesen négyet ir le, melyek közül kettő az oroszfalvi pap követsége előtt történik s a másodikban a bég is megsebesül, harmadik ostrom a sikertelen követség után intéztetik. S ezután is miit következik oly esemény, mely még Tinódynál is hiányzik, t. i. Szondy a foglyokat elbocsáttatja. A főrabok közül kettőt magához hivatván, megajándékozza őket, mely tény már ismét megvan Tinódynál, és Erdélyinél azon különbséggel, hogy utóbbi esak ennyit mond: „mind a négynek vörös skárlát a ruhája." Aranynál tulajdonképeni mellékeseményekről szó sem lehet; mert mig egyrészről a dalnokok énekében csak a főbb események tárulnak elénk — Szondy vitézi haláláról — másrészről a török szolga által való csábi ttatásuk összeköttetésben a diadalmas sereg ünnepével ismét oly szerves egészet képez, melynél fogva, mint később látni fogjuk, e mű merész, valóban mesteri szerkezetével az illető műfajnál kettőssé válik. IX. A fö személyt Szorní\i hőst ha Tinódy verses krónikájából akarnánk jellemezni, meg-* találnánk ugyan a magát szabadon elhatározó hőst a szaraz elbeszélésben is, de a túl- í nyomó ellenség támadásaitól legkevésbbé meg nem rettenő, a felajánlott kegyelmet nemes elszántsággal büszkén visszautasító, övéit halálig szerető, róluk gondoskodó s az elhatározó pillanatban magát bátran feláldozó hősnek csak árnyékát lelnők. Erdélyinél már találunk ezekből tiszta világos vonásokat is Szondy jellemében, de nincs meg még benne a basa igért kegyét szilárd elhatározottsággal visszautasító hős, hanem egy az elhatározáshoz ugyan hü, de áradozó beszédű ember, kinek szavából a felháborodott szenvedélynek legkisebb tüneménye sem tetszik ki. Pedig az egész katasztrófa tulaj donképen ezen fordul még. Annál inkább kidomborodnak már Czuczornál Szondynak fentebb jelzett jellemvonásai. Es ha van drámai páthosz a Szondy czimü költeményben, úgy ez Szondy visszautasító válaszában van. Aranynál pedig már úgy áll előttünk Szondy komoly fenségében, nemes tulajdonaival, mint valódi tragikai hős, ki elhatározása után gyorsan halad a szomorú vég felé. A dalnokok jellemét Tinódy reájuk vonatkozó részletéből, hasztalan próbálnék kiokoskodni. A krónikaszerü elbeszélésben személyük úgy szólván elmosódik. Erdélyinél és Czuczornál azonban már szépen kiválik személyük s mint gyenge, de azért harczba is vágyó, urukat féltő ifjak állanak előttünk; sőt Erdélyi Arany felfogásához közelítve, még egy szép szerepet is juttat nekik; uruknak lobogós kopjával jelölt zöld sirhalmán zengik annak hősiességét, jelezve mérhetetlen szeretetüket. Legszebb szerepük van mindenesetre Aranynál, a mennyiben ők zengik el az egész drégelyi eseményt. Szeretetük és végtelen fájdalmuk, mely különösen jellemzi őket, megindít. Az ellenség iránti gyűlöletükben osztozunk. ' S ha részvéttel kisérjük tragikai vége felé közeledni a hőst, a dalnokoknak ezzel folyton növekvő fájdalma is áthat bennünket. S ez utóbbi a basa küldöttének állati, derültségével párhuzamosan haladva, gyűlöletünket megerősíti úgy, hogy szinte jól esik a részvét tetőpontján a dalnokokkal együtt elmondani: „Apadjon el a szem, mely célba vevé. Száradjon el a kar, mely öt lefejezte; Irgalmad óh Isten! ne légyen övé Ki miatt lön ily kora veszte!" Márton orosz-falvi papnak jelleme a reá vonatkozó részletekből Tinódyén kivül, hol egyszerű közvetítő szerepet játszik, Erdélyinél és Czuczornál úgy tűnik fel, mint komoly, Szondyt szerető s a körülményeket ; latba vetve, őt féltő, tisztes aggastyán; ellenben Aranynál, ha lehet Szondy-nak e szavaira építenünk: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondy;" azt vehetjük észre, hogy Márton a basa befolyása alatt áll. Egyébbiránt a drámai rövidség és az eseményeknek 12*